Rendkívül érdekes és inspiráló beszélgetésnek voltam a részese a minap egy fenntarthatósági konferencia energetikai panelbeszélgetésén. Bár nem mindenben értettünk egyet az asztal köré gyűltekkel, abban közös nevezőre jutottunk, hogy az energiatároló technológiák hasonló karriert futhatnak be, mint a napelemek. Előbb a népszerűségük ugrik az egekbe, ezt követően pedig a hozzáférhetőségük lesz egyre jobb. Ahogy a beszerzési költségek csökkennek, lassan hétköznapi megoldássá válnak ezek a speciális eszközök, miközben felhasználhatóságuk köre radikálisan kitágul.
Emlékszünk még arra, amikor nem is olyan sok évvel ezelőtt megjelent az első okostelefon? Tisztában vagyok vele, hogy korábban is voltak egészen ígéretes próbálkozások, de az első, laikusoknak szóló, kezelhető és letisztult eszközzel az Apple rukkolt elő 2007-ben. És most, tizennégy évvel később már a tévénk, a hűtőnk és a fűtésünk is okos. Ehhez hasonló, turbófokozatú fejlődés várható az energiatárolásban. Most még „csak” olyan berendezések telepítésén fáradozunk, amelyek egységnyi idő alatt több áram felvételére adnak lehetőséget, mint a hagyományosok. Ez sem lebecsülendő eredmény, hiszen a fenntarthatóság szempontjából is jó hír, hogy nagyobb távolságokat tudunk bejárni az elektromos autókkal. Ahogyan az is kedvező fejlemény, hogy javul az ellátásbiztonság.
A fejlesztések másik formája az akkumulátoros energiatárolók létesítése, amelyben szintén jó irány eltérni a jelenleg működő sztenderd piaci megoldásoktól. Kazincbarcikán például egy olyan 5 MW-os rendszert hozunk létre, amelybe nagyteljesítményű, energiatárolóra optimalizált akkumulátorok mellett elektromos autókhoz gyártottakat is beépítünk. Ezzel azt tudjuk modellezni, hogyan lehet hatékonyan és egybefüggően menedzselni az eltérő paraméterű akkumulátorokat. Elsőre futurisztikusnak tűnhet, de bízunk abban, hogy ez a kísérlet megnyithatja az utat az előtt, hogy az elektromos autók elhasznált akkumulátorai villamosenergiatárolókban szülessenek újjá. Még nagyobb lenne a kísérlet impaktja, ha ez kimunkáltan, rendszerszintű folyamattá kiterjesztve lehetne megvalósítani.
Megkockáztatom – bár ezzel nem vállalok óriási rizikót –, hogy belátható időn belül eljutunk az olyan eszközökhöz, amelyek már nem csupán fogyasztóként, hanem energiatermelőként és/vagy -tálrolóként is bekapcsolódnak az energiakörforgásba. Ez talán futurisztikusan hangzik, pedig valójában egy teljesen organikus fejlődési folyamat egyenes következménye.
A kiindulási pontot a megújuló energiaforrások jelentik: mivel ezek időjárásfüggők, kiszámíthatatlan, mikor lehet őket betáplálni a nagy villamosenergiarendszerbe. Magyarország rendkívül nagy potenciállal rendelkezik akár szél-, akár víz-, akár geotermikus energiáról van szó. Tegyük félre egy pillanatra, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy kihasználhassuk elmaradt lehetőségeinket ezeken a területeken. Tételezzük fel inkább, hogy ezeken is komoly mozgósításra lesz szükség ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a megújulókra tett vállalásainkat. Márpedig, ha elindul valami, az még gyorsabb ütemet diktál a megújulóknak. Ehhez a jelenlegi infrastruktúra messze nem elég: ahogy gyorsuló ütemben emelkedik a megújulókra alapozott energiatermelő egységek részaránya a teljes villamosenergiarendszerben, egyre nagyobb és folyamatosan nő az igény a szabályozásra és a kiegyenlítésre. Ez pedig korábban nem látott lendületet adhat az energiatárolók minden, üzletileg értelmezhető változatának.
Pár éve még különös hóbortnak vagy a környezettudatosság artikulációjának számított, ha valaki napelemeket telepített a házára. Még néhány esztendő, és már nem csupán az lesz természetes, hogy napelemes cserepek borítják a tetőket, hanem az is, hogy a garázs kötelező tartozéka az elektromos töltő és a házi energiatároló.
ifj. Chikán Attila véleménycikke a https://www.vg.hu/ VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2021.10.14-én.
