Több hónapon át tartottak a New Yorkban és online fórumokon zajló Food System Summit előkészületei, ami alatt mintegy 100 ezer embert – kormányzati és ENSZ-tisztviselőket, mezőgazdasági termelőket, fiatalokat és üzletembereket – vontak be a munkába. Az alaposság érthető: a seregszemle nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint úgy kezelni a COVID-19 miatt még súlyosabbá váló globális éhezést, hogy közben a mezőgazdaság és az élelmiszerhulladék környezetkárosító hatásait is sikerüljön megfékezni.
Agnes Kalibata, a csúcstalálkozóval megbízott ENSZ különmegbízott úgy értékelt, hogy a csúcstalálkozó fordulópontot hozott a globális élelmezési rendszerben. Most az jelenti a kihívást, hogy a gyakorlatban is működőképessé tegyék az ott elfogadott elveket: az éhezés megszüntetését, a jobb munkahelyek biztosítását, az egészségesebb élelmiszerek előállítását és a bolygó védelmét.
Szükség lenne egy párizsi egyezményre?
A szervezők elképzelései között nem szerepelt egy olyan megállapodás formalizálása az élelmezési rendszerekkel világszinten első alkalommal foglalkozó eseményen, amely jogi kényszerítő erővel bírna. Az igazi eredmény az volt, hogy a kérdést végre határozottan a globális politika napirendjére tűzték. Az egyeztetéseken megvitatták, hogyan lehet zöldebb, egészségesebb és igazságosabb élelmezési rendszerek felé elmozdulni. Azt is feltérképezték, hogy miként lehetne finanszírozni és végrehajtani az ehhez szükséges szakpolitikát és intézkedéseket nemzeti és helyi szinten. Ed Davey, az Élelmiszer- és Földhasználati Koalíció képviselője szerint a csúcstalálkozó új nemzetközi szövetségeket indíthat el olyan témákban, mint az élelmiszertermelésből származó kibocsátások nullára csökkentése, valamint az élelmiszerveszteség és -pazarlás csökkentése, mindezek pedig új finanszírozási rendszerek létrehozásában is segíthetnek.
A felvetett problémák
Az ENSZ szerint 2020-ban drámai mértékben vált még kritikusabbá az éhezés helyzete a bolygón, ami nagyrészt a világjárvány következményeivel függ össze. A világszervezet júliusi jelentésében úgy becsülte, hogy a bolygó lakosságának több mint a tizede volt alultáplált tavaly, mintegy 811 millió ember. Ez alapján emberfeletti erőfeszítésekre lenne szükség ahhoz, hogy teljesüljön az éhezés 2030-ig történő megszüntetésére vonatkozó globális célkitűzés.
Közben a világszerte megtermelt élelmiszerek mintegy harmada elvész vagy pazarlás áldozata lesz, ami évente közel 1000 milliárd dollárjába kerül a világgazdaságnak. Ez önmagában is fájó, annak fényében pedig különösen az, hogy az élelmiszertermelés felel a Föld éghajlatát felmelegítő üvegházhatású gázok emissziójának egyharmadáért. Ebbe ugyanúgy beletartozik az, hogy kivágjuk az erdőket az újonnan létesítendő gazdaságoknak, vagy az, hogy fosszilis üzemanyagot fogyasztó hajókkal, repülőgépekkel és teherautókkal szállítjuk az árukat, de ide sorolódik a szarvasmarhák és más állatok által a levegőbe juttatott metán is.
Hogyan és mit kell másképp tennünk?
A csúcstalálkozó legígéretesebb kezdeményezéseit öt cselekvési irány alá tagozták be:
· mindenki számára hozzáférést biztosítani a tápláló élelmiszerekhez;
· elősegíteni a természet és a biológiai sokféleség javát szolgáló megközelítések megvalósulását;
· támogatni a kistermelők tisztességes megélhetését;
· felkészíteni az élelmiszerrendszereket a váratlan kihívásokra és nehézségekre;
· finanszírozást és technológiát biztosítani a változás előmozdításához.
Gilbert Houngbo, a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap elnöke szerint az egyik legfontosabb elképzelés az iskolai étkeztetési programok kiterjesztése, hogy minden gyermek legalább napi egy megfelelő tápértékű étkezéshez jusson. Szintén a kezdeményezések közé tartozik az erdőirtásmentes ellátási láncok kialakítása, a környezetkárosító támogatások átirányítása a környezetbarátabb élelmiszertermelés ösztönzésére, az élelmiszerpazarlás csökkentése, az élelmiszerelőállítási rendszerek valós költségeinek elszámolása.
A kiválasztott megoldásokat nemzetközi koalíciók fogják továbbvinni: kormányok, vállalkozások, gazdálkodók, fiatalok és más csoportok összefogásával. A seregszemlén résztvevők közül mintegy száz ország a saját igényeihez igazított nemzeti útvonalakat is összeállított és benyújtott, amelyeket a következő évtizedben fognak bevezetni a lokális kezdeményezések támogatásához.
Kritikus felhangok
A csúcstalálkozót több mint háromszáz alulról szerveződő, kistermelőket, kutatókat és őslakosokat képviselő szervezet bojkottálta, amelyek szerint az eseményt aránytalanul nagy mértékben befolyásolták a vállalatok, és hiányzott az átláthatóság és az elszámoltathatóság. Szerintük a csúcstalálkozó olyan hamis megoldásokat támogatott, mint az önkéntes vállalati fenntarthatósági rendszerek és a kockázatos technológiák, köztük a génmódosítás.
A csoportok kötelező érvényű szabályokat javasolnak az emberi és földhasználati jogokkal való vállalati visszaélések megállítására, a növényvédőszerek használatának megszüntetésére és a természetes gazdálkodási módszerekben gyökerező agrárökológia előtérbe helyezésére.
Az ENSZ ugyanakkor nagy reményeket fűz a találkozón megfogalmazott célokhoz: az, hogy a rendezvényen a biogazdálkodóktól kezdve az őslakosokon át a fiatalokig és a kisvállalkozásokig számos csoport vett részt, nagyban megalapozhatja azt, hogy megtörténik az elmozdulás a szavaktól a valódi cselekvés felé.
