A maldív kormány egy látványos akcióval hívta fel a figyelmet a klímaváltozás hatásaira: búvárruhában, a tengerszint alatt tartották meg egyik kormányülésüket, rá akarták irányítani a figyelmet arra, hogy ha így folytatjuk a bolygó felmelegítését, a Maldív-szigetek a víz alá kerülhet. Azt gondolom, szükség van az ilyen akciókra, szükség van rá, hogy kongassuk a harangokat, de a valódi változást a klímasemlegességi célok mögé tett stratégia fogja elhozni.

Az Európai Unió és Magyarország is ambiciózus klímacélokat fogalmazott meg azzal, hogy 2050-re a teljes karbonsemlegesség elérését vállaltuk. Ez hazánk esetében azt jelenti, hogy az éves kibocsátásunkat hétmillió tonnára csökkentjük – ez a szám 2018-ban nagyságrendileg 68 millió tonna volt.

A kibocsátás csökkentése mellett növelnünk kell az elnyelőkapacitásunkat: a mostani 5,4 millió tonnát hétmillió tonnára. Ennek a két célnak együtt kell megvalósulnia ahhoz, hogy a fennálló problémát meg tudjuk oldani, mert meg kell oldani!

Az elnyelőkapacitás növeléséről viszonylag kevés szó esik, ha a klímasemlegességről beszélünk, pedig hatalmas szerepe van a szén-dioxid elnyelésének is abban, hogy a klímaváltozást lelassítsuk. Ez Magyarország esetében elsősorban az erdőterületek növelését jelenti, évente húszezer hektár erdőt kell telepítenünk, hogy elérjük a kitűzött célt.

Én a biológiai megközelítésben hiszek a geomérnökösködés helyett. Nem hiszem, hogy azzal kell megoldanunk a problémát, hogy valamit a levegőbe szórunk, ami megköti a szén-dioxidot. Illetve ezt csak akkor tehetjük meg, ha már pontosan ismerjük a hatásait és a következményeit. Nem állítom, hogy ez az idő soha nem jön el, de azt tudom, hogy nincsenek évtizedeink a kísérletezésre. Ha a gyermekeinkre egy élhető klímájú bolygót szeretnénk hagyni, ha mi is egy ilyen helyen szeretnénk megöregedni, akkor most kell cselekednünk. Ennek pedig a jól bevált módja az, ha növeljük a biodiverzitást, azaz „visszavadítjuk” a földet, a vizeket. A természeteshez közelítő, azt reprodukáló élőhelyek szén-dioxid-megkötő képessége ugyanis radikálisan jobb, mint a mesterséges területeké.

Ebben minden országnak megvan a tennivalója a saját képességei alapján, ahogy energiastratégiával is minden országnak rendelkeznie kell.

Ha kibocsátáscsökkentésről beszélünk, akkor mindenkinek a megújuló energiák használatának növelése és a fosszilis energiahordozók használatának csökkentése jut eszébe. A földgáz azonban az a sajnálatosan szükséges fosszilis energia, amely még jó ideig az energiagazdálkodásunk része lesz. Ugyanis ahhoz, hogy a fogyasztók igényeit ki tudjuk elégíteni, vagyis állandó energiamennyiséget tudjunk biztosítani számukra, nem elég a nap vagy a szél vagy a víz által termelt ener­giára hagyatkoznunk. Szükségünk van egy jól tárolható, könnyen felhasználható energiaforrásra, amely kiegyenlíti a fogyasztást és a termelést. Az időjárásfüggő megújulók relatíve rosszul szabályozhatók, a tárolásukkal is kihívásokkal küzdünk, ezért a földgáz még hosszú évtizedekig velünk marad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kihívásokra nem kell megoldásokat keresnünk és találnunk. Emellett pedig érdemes a fogyasztókat is folyamatosan edukálnunk, szabályoznunk, hogy tisztában legyenek energiafelhasználásuk következményeivel.

A klímavédelem és a fenntarthatóság kapcsán mindig szóba kerül a nukleáris energia. Sok vád éri, hogy nem elég környezetbarát, ugyanakkor veszélyes, ezért szorgalmazzák a betiltását. Ha radikálisan akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, ha ma leállítjuk a nukleáris erőműveket, akkor holnap akár meg is szűnhetünk létezni.

A fenntarthatóság ugyanis három részből áll össze: klímavédelem, ellátásbiztonság és költséghatékonyság. A nukleáris energiának pedig óriási szerepe van az ellátásbiztonság fenntartásában. Ehhez ugyanis stabilan működő alaperőművekre van szükség, amelyek ma vagy fosszilisfelhasználók, vagy atomerőművek lehetnek, a megújuló energiát termelők nem alkalmasak rá. Ha az atomerőműveket lekapcsolnánk, az általuk termelt energiát a fosszilis alapanyagot felhasználó erőművek fokozott alkalmazásával tudnánk csak pótolni, ami viszont a szén-dioxid-kibocsátás olyan hatalmas növekedésével járna, ami felgyorsítaná a klímaváltozást. Így nemhogy a célunkhoz nem vinne közelebb, de épp ellenkező hatást érne el. Hangsúlyozom, ez a mai helyzet. A nukleáris energiának is megvannak a maga kihívásai, amelyeket kezelnünk kell, és mellette folyamatosan dolgoznunk kell a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos nehézségek megoldásán.

A fenntartható jövő a megújuló energiahordozóké. Ha megoldást találunk a hosszú távú, környezetbarát és költséghatékony tárolásukra, és kiküszöböljük a most még fennálló problámákat, akkor az ellátásbiztonságot is garantálni tudjuk.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a https://www.vg.hu/ VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2021.05.19-én.