Azt hiszem joggal állíthatom, hogy ez az év mindannyiunk számára tele volt kihívásokkal és váratlan helyzetekkel, amikhez egyik percről a másikra kellett alkalmazkodnunk. 2020 felforgatta a mindennapjainkat, és arra kényszerített, hogy vizsgáljuk felül a megszokásainkat. A járványhelyzet hatására termékeny párbeszédek indultak, amelyek nem csak a közvetlen egészségügyi veszélyhelyzetre kerestek megoldást, hanem gazdasági, társadalmi és kulturális problémákra is. Az idei utolsó bejegyzésemben kísérletet teszek arra, hogy összegezzem mi mindent tanított nekünk ez a rendkívüli év, és milyen tanulságokat vonhatunk le belőle.

1.      Az ember szociális lény

Az izolációban eltöltött hónapok rávilágítottak arra, hogy milyen fontosak az emberi kapcsolatok és a mindennapi szociális interakciók. Hiányzott a rokonaimmal és a barátaimmal eltöltött idő, valamint azok a személyes emberi gesztusok, amiket nem pótolhattak a Zoom vagy Teams-találkozások. A karantén, a fizikai távolságtartás és a kijárási korlátozás hatására nemcsak a személyes kapcsolataimat értékeltem át, hanem a társadalmi szintű kapcsolódásokat is, amik lehetővé tették, hogy átvészeljük az elmúlt hónapokat. Az oktatástól kezdve az egészségügyön át az ALTEO munkatársaiig mindenhol példaértékű összefogásnak és áldozatkészségnek voltam szemtanúja. Ez ráébresztett arra, hogy minden intézmény mögött ugyanolyan emberek állnak, mint mi, akik idejüket és energiájukat nem kímélve dolgoznak azért, hogy biztonságban éljük mindennapjainkat.

2.      Szorosan egymásra vagyunk utalva más nemzetekkel

A nemzeteket gyakran különálló egységekként képzeljük el, amiket élesen elválasztanak egymástól az országhatárok. A pandémia gyors terjedése azonban megmutatta, hogy milyen szorosan össze vagyunk fonódva, hiszen a vírus néhány hónap alatt szinte a világ minden pontjára elért. Az egymásra utaltságot több szinten érzékelhettük: az ellátási lánc, a kommunikáció, a technológia és a turizmus területén is. Kétségtelen, hogy Kína, India, az Egyesült Államok, Olaszország vagy Magyarország más gazdasági és társadalmi adottságokkal rendelkezik, de a COVID elleni harcban a különbözőségeink ellenére mégis egyek vagyunk.

3.      Az önfenntartás menő

A COVID-19 járvány rámutatott arra, hogy mennyire sérülékeny a világ gazdasági és társadalmi rendszere, és mennyire kiszolgáltatottak valójában a fejlett nyugati országokban élők. Szerencsére azonban a rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat szült e kiszolgáltatottság csökkentésére. Egyre többen fordultak az önellátás felé, ha ugyanis előrelátóak vagyunk és hosszabb távon is felkészülünk arra, hogy legalább néhány dolgot magunk intézzünk, akkor nyugodtabban és zökkenőmentesen vészelünk át a mostani járványhoz hasonló váratlan eseményeket. Ráadásul ezzel pénzt spórolhatunk és még a Föld megóvásáért is teszünk valamit. Az önellátást szolgáló megoldások tárháza végtelen. Kis fáradtsággal otthon is készíthetünk gyógyteákat, tejtermékeket, tésztaféléket, sőt kozmetikumokat és illatszereket is. Erről korábban írtam is, ez itt olvasható el.

4.      Itt az idő, hogy tegyünk a globális fenntarthatósági célokért

A világjárvány átalakította a globális gazdaságot, és egész iparágakat lehetetlenített el. Rengetegen kerültek nehéz helyzetbe, és veszítették el a megélhetésüket egyik napról a másikra. A COVID-helyzet egyik legnagyobb kihívása talán, hogy átértékeljük meglévő üzleti modelljeinket, és fenntarthatóbb, biztosabb megoldásokat dolgozzunk ki. A zöld beruházások nemcsak nemes célt szolgálnak, hanem anyagilag is kifizetődők lehetnek: erre mutatott rá az Ernst & Young nemrég publikált tanulmánya is. Becsléseik szerint az EU-ban tervezett fenntarthatósági fejlesztések 12 millió teljes munkaidős állást hoznának létre, ami több, mint amennyit a pandémia megszüntetett. Ráadásul ezek a zöldprojektek az Unió klímatörekvéseit is támogatnák, hiszen 2,3 gigatonnányi szén-dioxid csökkentését eredményeznék.

5.      Az ember könnyen alkalmazkodik, és sokkal rugalmasabb, mint gondolná

A tudósok szerint az ember az egyetlen lény a Földön, amely képes előre tervezni. Az elvont, stratégiai gondolkodásnak és a fantáziának köszönhetően előrevetíthetjük egy-egy szituáció végeredményét, és lehetőségeinkhez mérten módosíthatjuk azt. Ez egy csodálatos képesség, ugyanakkor könnyen ellenünk fordulhat, ha a fantáziánk fölött átveszi az uralmat a pánik és a félelem. Saját szemünkkel láthattuk ezt akkor, amikor az első hullám idején kitört a vásárlási láz, és félelemből sokan felvásárolták a boltok tartósélelmiszer-készletét. Amennyi előnyünk származik a fantáziánkból, annyi szorongásunk is, hiszen sokszor a legrosszabb forgatókönyvet vetítjük magunk elé. Ez pedig nem feltétlenül a legokosabb, legeredményesebb válaszreakciót váltja ki.

De van még valami, amire a COVID-időszak rámutatott: arra, hogy mi vagyunk a legrugalmasabb, legalkalmazkodóbb faj a Földön. Az evolúcióelmélet óta tudjuk, hogy az ember túlélését a nagyfokú adaptivitása biztosította évezredeken át, és nincs ez másként most sem, egy globális járvány idején.

Én hiszek abban, hogy akármilyen rémisztőnek tűnik is a képzeletünkben egy probléma, a döntő pillanatban mégis képesek leszünk megoldani mindent kellő tervezéssel, intuícióval, optimizmussal és összefogással. Azt kívánom magunknak, hogy 2021-ben is így tudjunk szembenézni minden kihívással!