Ma már elmondható, hogy egyetlen, a fenntarthatóságot komolyan vevő (nagy)vállalat sem engedheti meg magának, hogy a felsővezetői körében ne legyen legalább egy, a fenntartható működést támogató munkatársa. A CSO – Chief Sustainablity Officer – titulussal egyre többször találkozni, amikor a nagyvállalatok menedzsmentjének összetételét vizsgáljuk. A CSO funkciója és munkaköri leírása, a velük szemben támasztott követelmények az elmúlt években hatalmas változáson mentek keresztül.
Amíg az előző évszázad utolsó évtizedeiben a fenntarthatóság és a fenntartható vállalati működés még afféle úri huncutságnak tűnt, ma már fontos üzlettámogató és üzletfejlesztő területté vált. Korábban a vállalatok elsősorban CSR (corporate social responsibility) és PR értéket láttak a fenntarthatósági kívánalmaknak megfelelő akciók megszervezésében, a működésük ilyen irányba történő finomhangolásában, aminek megfelelően jellemzően a marketingért és a kommunikációért felelős vezető „nyerte meg magának” a fenntarthatósággal kapcsolatos kampányjellegű feladatokat.
Időközben – jellemzően a 2000-es évek elejétől – a fenntarthatósági alapvetéseknek megfelelő működés egyre inkább üzleti értékké vált számos területen. A gazdasági lassulás és például az elszabaduló energiaárak együttesen arra kényszerítették a vállalatokat, hogy felülvizsgálják energiafogyasztásukat, a hulladékkezelés mikéntjét. A női jogok kiteljesedése egyre inkább a figyelem középpontjába állította a fair employment intézményét, napjainkban pedig a munkaerőhiány és az Y generáció megjelenése formálja át teljesen a foglalkoztatási elvárásokon keresztül a vállalatok társadalmi fenntarthatósági dimenzióban végzett tevékenységét. A gazdasági fenntarthatóság és teljesítmény kapcsán elsősorban szintén a fiatalabb vezetői generációk és az általuk terjesztett „dollars and sense” filozófia hoz majd változást: egyre több cég (vezető) keresi azokat a jó ügyeket, amelyeket működésének fókuszpontjaiba állítva hosszú távon biztosíthatja ügyfelei, munkatársai, partnerei elköteleződését, még akkor is, ha a hosszútávú fennmaradás érdekében rövid távon akár profitot is veszít.
A vállalati fenntarthatósági célrendszerek és folyamatok átalakulásával párhuzamosan esett át jelentős fejlődésen, evolúción a fenntarthatósági vezetői pozíció is. Ahogyan azt jeleztem, korábban egy-egy kiszolgálóterület – jellemzően a marketing vagy a kommunikáció – vezetője felelt a vállalat ezen tevékenységéért. Ma már sok vállalat külön vezetőt delegál erre a feladatra, akik csak erre a feladatra összpontosítanak és jellemzően a szervezet legfelsőbb döntéshozói fórumaira is meghívást kapnak.
Ráadásul ezzel párhuzamosan az elvégzendő feladatok köre is jelentősen módosult. Ma már sokkal inkább felsővezetői szemlélet mentén zajlik ez a tevékenység: már nem csak egy-egy akcióért, hanem teljes vállalati stratégiákért és ezek megvalósításáért felelnek ezek a menedzserek. Összehangolják az egyes részterületek (pl. a kommunikáció, a HR vagy éppen a compliance) munkáját, miközben ő maguk is jelentős büdzsé felett rendelkeznek.
Hogy a változást mi generálta arra összetett választ adhatunk. Egyrészt a lakossági – végső soron a szolgáltatásokat igénybe vevő, a termékeket megvásárló fogyasztók – attitűdjében bekövetkezett változás „okolható” ezért a folyamtért. A társadalmi változások a fiatalabb generációk megjelenése és a globális falu kialakulása már nem fogyasztást, hanem az egyént és az egyéni boldogságot helyezi a középpontban sok embernél. Ennek pedig része a jövő generációk iránti felelősségvállalás is. Ma már nem az mozgatja elsősorban a fiatalokat, hogy autót, házat, nyaralót hagyjanak örökül gyermekeikre, hanem hogy egy élhető bolygót őrizzenek meg a számukra.
Másrészt megváltozott a világ és benne a gazdaság működése: amíg korábban egy XIX. század eleji, a rövid távú profitot minden előtt valónak gondolt vállalati szemlélet uralkodott, ma már az erőforrások végessége óvatosságra inti a vállalatok vezetőit: egy egységnyi nyersanyag/alapanyag előállítási költsége több szektorban a sokszorosára emelkedett, már nem lehet pazarolni. A gazdasági globálissá válásával már egy-egy jó ötlet vagy lokáció nem jelent automatikus sikert a termékeknek, szolgáltatóknak – a versenyelőnyt máshonnan kell előteremteni.
A fenti tendenciák az elkövetkező években várhatóan nem sokat fognak változni, esetleg a változás tempója alakulhat. Ezzel párhuzamosan pedig változik majd a CSO és a vállalati fenntarthatósági filozófiai háttere is. Hogy milyen irányba, azt ma még nehéz megmondani, de egy biztos: mind a kettőre egyre nagyobb figyelem és felelősség hárul majd.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
