Ma már szinte minden vállalatvezető könnyen tisztába jöhet azzal, hogy miként teheti fenntarthatósági szempontból vonzóbbá vállalatát. A téma szakirodalma széles, sőt az igazán nagy cégek esetében külön specialisták és munkacsoportok foglalkoznak azzal, hogy a fenntarthatósági szempontok beépüljenek a napi céges működésbe. És mivel egyre több vállalat foglalkozik a témával, egyre több személyes tapasztalat is elérhetővé válik az érdeklődők számára – gondoljunk csak a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) cégvezetőknek szánt ajánlására és útmutatójára, valamint a szervezet által életre hívott vezetőképző programokra, amelyeken a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő cégvezetés rejtelmeibe vezetik be a fiatal menedzsereket.

Éppen emiatt érdekes, amikor vállalatvezetők saját maguk adnak ötleteket és bevált recepteket arra nézve, hogy mit tesz vállalatuk a fenntartható létért. Következzen tehát öt mondat cégvezetőktől arra, hogy ők miként csinálták.

A vállalkozásokat sokszor éri az a vád, hogy alábecsülik a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő működés fontosságát. Mégis minden üzleti szektorban időről-időre felbukkannak olyan úttörők, akik nekivágnak a fenntartható működés felé vezető útnak: odafigyelnek a környezetre, transzparensek, tisztességes módon kezelik a munkaerőt. Sokszor hibáznak, számtalanszor zsákutcába futnak, mégis valahogy túljutva az akadályokon üzletileg és társadalmi, környezeti értelemben is prosperáló vállalkozásokká válnak. De milyen felismerésekre is jutottak az út során?

1. Sose válassz az érdekeltek között, mindenkit vonj be a megoldás megalkotásába!

Logikus gondolat, mégis sok vállalat nem így cselekszik: egész egyszerűen azért, mert a sokszereplős problémák megoldása rengeteg erőforrást igényel elsősorban nem is anyagi, hanem inkább a menedzsment munkaórák és a szakértői kapacitások oldaláról. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy megéri kihagyni az első látásra mellékesnek ítélt szereplőket a folyamatokból – magam is számtalan projektet láttam összeomlani azért, mert egy alapvetően kicsi súlyúnak ítélt – éppen ezért háttérbe szorított – érintett „befeszült” és nem hagyta megvalósulni a tervezett fejlesztést.
A mai napig meggyőződésem, hogy az első látásra másodlagos fontosságúnak ítélhető érintettek bevonása a projektek megvalósításába a várakozásokkal ellentétben nemhogy lassítaná, de inkább gyorsítja azok megvalósítását. Arról nem is beszélve, hogy részleteket adhatnak egy adott projekthez, amelyek később igen értékes járulékos haszonnak bizonyulnak.

2. Ne félj összedugni a fejed másokkal!

Még akkor se, ha éppen a versenytársadról, vagy egy alapvetően ellenérdekelt félről van szó. Sőt, velük érdemes csak igazán közösen gondolkozni egy probléma megoldása kapcsán. Az energetikai szektorban tipikusan ilyen együttműködésre kínál lehetőséget a szabályozói oldal felé kifejtett szakmai érvelés, amikor bizony érdemes összefogniuk a versenytársaknak is a szakmai érvrendszerek összeállításában.
Hasonlóan érdekes együttműködési lehetőségeket kínál a környezetvédelem területe, ahol tapasztalatom szerint sokkal érdemesebb a zöld szervezetekkel együttműködve megoldást találni a vélt (vagy esetleg valós) problémákra, mint kommunikációs háborút indítani a saját (vélt) igazunk védelmében.

3. A vállalati ügyek nem csak a pénzről szólnak!

Minden vállalkozás esetében fontos, hogy tudjuk, hol helyezkedik el az egyes munkatársak vagy osztályok értékskáláján egy adott vállalati ügy. Ez sok esetben értelemszerű: a kereskedelemben az értékesítési projektek és az ügyfélkiszolgálás fejlesztés az elsődleges prioritás, a HR részleg elsősorban a munkakörnyezet fejlesztését tartja a legfontosabbnak, míg a műszaki személyzet sok esetben a modern eszközparkért él-hal. De mi a helyzet a fenntarthatósággal, mint vállalati üggyel?
Amennyiben a vállalati kultúrába beépül a megfelelő szemlélet – és ez sok esetben éppen a menedzsment példamutatásán múlik – akkor könnyebb lesz a munkatársakkal is elfogadtatni ezt a fajta gondolkozásmódot.

4. Gyors megoldások nem kedveznek a valóban hosszútávon fenntartható megoldásoknak

A vállalatok esetében tipikusan ilyen helyzetre példa egy üzemi meghibásodás vagy ipari katasztrófa kezelése: rövidtávon egyértelműen az életmentés és a további anyagi és környezeti károk megelőzése a feladat, hosszú távon viszont a cél a további hasonló esetek kialakulása esélyének a megakadályozása. Amíg az előbbi rövid időtávon megoldja a közvetlen problémát, addig a kiváltó okot csak alapos és minden részletre kiterjedő vizsgálatokkal és a belőlük levonható tanulságokra adott releváns válaszokkal lehet kezelni. Fontos, hogy a vállalatok ilyen esetben is meglássák a fától az erdőt.

5. Érdemes különleges partnerkapcsolatokat kiépíteni

Főleg egy-egy specifikus probléma megoldására vagy ügy támogatására. Kicsit olyan ez, mint amikor egy oktatási program sikere érdekében összefognak egymással a vállalatok, a kormányzat és az oktatási intézmények. Semelyik szervezet sem érthet mindenhez (habár van hely ahol ezt hiszik), érdemes egy mederbe csatornázni a különféle szakértői csoportokat.
A vállalatok esetében ez elsősorban a kiemelkedően összetett projektek esetében lehet érdekes. Az energetikai területén kifejezetten ilyen lehet mondjuk egy bánya rekultiválása, ahol nem elég csak „betemetni a gödröt”. Egy ilyen projekt kapcsán az állami engedélyező szerveknek, a tudományos élet szereplőinek (geológus, mérnök), a civil szervezeteknek (lehetőségek és adott esetben lakossági igények) és a vállalatoknak össze kell fogniuk egy valóban minden igényt kielégítő megoldásért.

Ne féljünk tehát elindulni az úton a vállalatunkkal. Vannak ,akik már végigjárták előttünk ezt az utat, tapasztalataikat pedig érdemes felhasználni.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!