Érdekes adatokat közölt a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) a hazai vállalatok fenntarthatósági hajlandóságáról. A szervezet saját, 34 vállalat kérdőíves megkérdezése alapján készült nem reprezentatív felméréséből kiderült, hogy a megkérdezettek szerint a cégek 62 százaléka kiemelten foglalkozik a környezeti felelősségvállalással a hét fenntarthatósági fókuszterület (lsd. az ábrán lent) közül, miközben a megfelelő átláthatóság csak 26 százalékuk esetében kap elegendő figyelmet a napi működés során. A több mint 40, zömében nagyvállalati tagot számláló szervezet elsősorban arra volt kíváncsi, hogy az egy éve bemutatott, vezetőknek készült Ajánlását aláíró szervezetek hogyan látják a dokumentumban lefektetett alapelvek – stratégiai megközelítés, felelős vállalatirányítás, etikus működés, alapértékek tisztelete, környezeti felelősségvállalás, partnerség az érintett és érdekelt felekkel és átlátható működés – megvalósulását a hazai vállalati szféra egésze és saját működésük esetében.
A felmérés eredményei szerint a hazai üzleti szektor legnagyobb számban (62%) a környezeti felelősségvállalásra fordít figyelmet. A cégek 44 százaléka allokál dedikált erőforrásokat a téma stratégiai szintre emelésére és a felelős vállalatirányítási rendszer kiépítésére. Ezt az egyetemes alapértékek tiszteletben tartása követi 41 százalékkal, majd az etikus működés következik, amelyre a hazai cégek csupán 37 százaléka helyez elegendő hangsúlyt. A legkevesebb figyelmet a partnerségek kialakítása és az átlátható működés kap jelenleg: előbbivel a hazai vállalatok 31, utóbbira csupán 26 százaléka fordít figyelmet a felmérésben részt vevő vállalatok szerint.
Elképesztő számok, még akkor is, ha azt hivatottak bemutatni, hogy a cégek mit gondolnak a hazai üzlet környezetről. A leginkább elszomorító talán, hogy a cégek mennyire kicsi része fordít figyelmet a társadalmi, környezeti szempontból átlátható működésre. Arról nem is beszélve, hogy jó néhány vállalat esetében a gazdálkodási adatok és beszámolók is értelmezhetetlenek. Ezeknek a minőségi előkészítése pedig egyértelműen megvalósítható. Csak vezetői akarat kérdése lenne a dolog.
És ezzel el is jutottunk ahhoz a témához, amiről voltaképpen írni akartam – milyen kvalitásokkal kell rendelkezzen a jövő sikeres, cége működésébe a fenntarthatósági célrendszereket sikerrel integrálni képes vállalatvezetője? A BCSDH legutóbbi rendezvényén volt szerencsém erről egy pódiumbeszélgetés keretében értekezni más vállalatvezetőkkel. Érdekes beszélgetés volt.
Abban egyetértettünk, hogy jelen korunk kialakuló új „világrendjében” már nem elég az, ha egy cégvezető a külföldi mintákat igyekszik átültetni hazai cége működésébe. Ami működött a ’90-es években, az ma már nem fog. A sikeres vezetőnek ennél fogva rugalmasnak, adaptívnak kell lennie.
Átalakult a stratégiaalakítás rendszere is: amíg 8-10 évvel ezelőtt működött a rövid, közepes és hosszú távra szóló stratégiaalkotás, ma már a gyorsan változó gazdasági, jogi, társadalmi, politikai környezet ezt a klasszikus értelemben nem engedi. Középtávon tervezni lehetetlen és felesleges, a mai kor és a jövő vezetőinek elsősorban egy hosszú távú pozíciót kell megcélozni a vállalat kapcsán, amelyhez a napi krízishelyzeteket és a gyors változásokhoz történő gyors igazodás mentén, közel sem lineáris módon juthat majd el a társaság.
Ma egy vezető sikerességéhez a szaktudáson kívül már-már sokkal fontosabb a kezdeményezőkészség, az adaptív személyiség és az alázat.
És az, hogy valaki „született vezető” legyen. A magányos cowboy-ok ideje lejárt, az a vezető, aki reggel a tükörben egy mindentudó félistent lát, jobban teszi, ha elkezd új foglalkozás után nézni. Ma már – éppen a hosszútávon fenntartható sikeresség miatt is – sokkal fontosabb, hogy a vezető képes legyen alkalmazottaival együtt dolgozni, vezetni őket, de csapattagként, nem pedig fölöttük elhelyezkedve.
És még egy fontos dolog van – ambíció és elvárások nélkül soha nem lehet az emberből sikeres vezető. Ahhoz azonban, hogy a sikeresség fenntartható legyen, elengedhetetlen, hogy az ember összhangba hozza a saját ambícióit a vállalattal kapcsolatos elvárásokkal. A kettő egymást erősíti, külön-külön a törekvés vagy kiégéshez, vagy vállalati fiaskók sorozatához vezet.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
