A számítógép, mint a papírkímélő, virtuális, energiatakarékos jövő letéteményese – halljuk lépten-nyomon. Csakhogy ez mítosz. A nagy szerverek, az egyre gyorsabb internetes adatforgalom fenntartása, illetve az otthoni számítógép-használat mostanra óriási energiatemetővé nőtte ki magát. Az informatikai és kommunikációs eszközök jelenleg már nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkeznek, mint a légiközlekedés. Ráadásul kevés másik terület van, ahol az áramfogyasztás akkora része menne pocsékba, mint az informatikában.
A kilencvenes években sokan hittek abban, hogy az internet és az elektronikus kereskedelem terjedésével csökkenteni lehet majd az energia- és nyersanyag-felhasználást, és ezzel is elő lehet segíteni a klímaváltozás elleni harcot. Hiszen az internet már meglévő infrastruktúrára épült, a számítógépek által lehetővé tett távmunkától és elektronikus bevásárlástól pedig a közlekedés energiafelhasználásnak látványos csökkenését várták. Sajnos időközben teljesen egyértelműen megmutatkozott, hogy az internet egyáltalán nem olyan „tiszta”, mint ahogyan azt korábban propagálták.
A teljes infokommunikációs ágazat jelenleg a globális szén-dioxid-kibocsátás több mint 2 százalékát adja, amivel a légiközlekedés emissziós szintjén áll. Ezt a képet még tovább rontja, hogy az internet és a szerverek energiafelhasználása lényegesen dinamikusabban nő, mint a repülőgépeké.
A világszerte működő szerverek energiafelhasználása megduplázódott 2000 és 2005 között, és nagyjából tizennégy darab 1000 megawattos erőmű teljesítményére volt szükség a működtetésükhöz. (Csak viszonyításképpen: ez körülbelül a paksi atomerőmű teljesítményének a hétszerese, vagyis Magyarország teljes éves áramfogyasztásának a közel háromszorosa.) A rákövetkező öt évben újabb 50 százalékkal bővült a felhasználás. A növekedési trend azonban még egyáltalán nem futotta ki magát, tekintettel arra, hogy az egyre nagy sebességű mobil internet kiépülése még korántsem ért véget, illetve a felhő alapon működő, nagy központi szerverekkel működő számítógépes rendszerek (cloud computing) terjedése is nagyon dinamikus. Ugyanígy óriási teljesítményű, nagy távolságból működő szerverekre van szüksége az olyan cégeknek, mint a Facebook vagy a Google a rendszereik működtetéséhez.
A szerverek fogyasztásának egyik legpikánsabb vonása, hogy a hálózatból kivett elektromos áram közel 90 százaléka kárba vész – írta a New York Times. Ez főleg azzal magyarázható, hogy a szervereket folyamatosan készenlétben tartják az üzemeltetők, attól tartva, hogy az adatforgalom hirtelen megugrása esetleg összeomláshoz vezethet. Ezt a félelmet az egyre nagyobb igények gerjesztik, vagyis az, hogy a felhasználó gyors, fennakadás nélküli reakciókat vár az őt kiszolgáló szervertől, függetlenül, hogy az milyen messze van, és mekkora rendszert lát el. Azok a vállalatok, akik ennek nem tudnak megfelelni, saját piaci túlélésüket kockáztatják.
A folyamatos rendelkezésre állás biztosításának van ugyanakkor még egy árnyoldala a nagyfokú pazarlás mellett. Ez pedig az, hogy a folyamatos stabil ellátást leginkább „piszkos” energiaforrások, vagyis atom, szén vagy gáz segítségével lehet biztosítani. Így a nagy teljesítményű szerverek jellemzően nem serkentik a megújuló források terjedését.
A szerverek biztonságos működtetésének ráadásul vannak egyéb, szintén nem túl környezetbarát segédeszközei. Így például a szünetmentes ellátás biztosításához dízelolajjal működő generátorokat tartanak készenlétben, vagy esetleg alapjáraton folyamatosan futtatják őket. Ezen felül több ezer, általában ólomalapú akkumulátor is a rendszerhez tartozik, a kisebb áramkimaradások áthidalására. Külön súlyos tételt jelent még a fogyasztásban a nagy teljesítményű szerverek hűtésére felhasznált energia.
Ez utóbbi problémán ugyan igyekeznek segíteni új, hatékonyabb hűtőrendszerek alkalmazásával, vagy az USA-ban azzal is, hogy a szervereket hideg helyekre, például Alaszkába telepítik. Ez utóbbi esetben viszont felmerül a szokásos probléma, hogy a „megoldás” valójában csak újabb problémát szül, hiszen amit hűtésen esetleg megtakarítanak, azt a nagy távolság áthidalása miatti extra energiafelhasználás semmissé teheti.
Az óriási energiaigény kapcsán mindenesetre jól látszik, hogy a virtuális világ korántsem annyira virtuális, legfeljebb az egyes végfelhasználóktól a nagy központok felé tolódik át az adattárolással és -kezeléssel kapcsolatos energia- és helyigény. De attól még ezek fizikailag nagyon is megragadhatók, még ha a sarkkörön túlra is száműzik az összes szervert az olcsó hűtés végett.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
