Érdekes híreket lehetett mostanában olvasni a szén jövőbeni globális energiatermelésben és energiamixben betöltött szerepéről. Miközben a Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency – IEA) továbbra is meghatározó szerepet jósol a szénnek a globális energiamixben, az Egyesült Államok elnöke, a Világbank és az Európai Beruházási Bank – legalábbis a kommunikáció szintjén – stoptáblát állított a szenes beruházások finanszírozásának útjába.
Az egész valamikor egy hónappal ezelőtt kezdődött Barack Obama beszédével, amiben kijelentette, hogy az Egyesült Államok leszámol a széntüzelésű erőművi beruházások finanszírozásának támogatásával. Erre lépett pár hete a Világbank, amely szintén elhatárolódott a szenes erőművek építésének támogatásától, a napokban pedig az Európai Beruházási Bank tett hasonlóképpen.
Eközben az IEA továbbra is azt prognosztizálja, hogy 40 százalék körül, de inkább még magasabb arányban részesül a következő évtizedekben a szén a világ villamosenergia-termeléséből, az olaj után ez a második legnagyobb részben használt primer energiaforrás.
A fentiekből látszik tehát, hogy a szén kiszorítása az energiaportfolióból egyáltalán nem lesz egyszerű feladat. Mindenesetre a Világbank és az Európai Beruházási Bank bejelentése igencsak megosztotta a közvéleményt a szakértőktől kezdve, a környezetvédőkön keresztül egészen a segélyszervezetekig bezárólag. Ami viszont furcsa volt a reakciókat böngészgetve, hogy a középutas megoldás valahogy lemaradt.
Ezek szerint a szénerőművek legalább olyan megosztóak, mint például az atomenergia hasznosítása, ahol szintén legtöbbször a két véglet csap össze a viták során…
Kétségtelen, hogy az elavult technológiai megvalósítás mentén, évtizedek óta üzemelő szenes erőművek nem éppen a klímavédelmi kérdések iránt fogékony rétegek kedvencei. A számok alapján jogosan – az IEA statisztikái szerint például 2010-ben a világ energiatermelésből származó szén-dioxid kibocsátásának 43 százalékáért a szén elégetése volt felelőssé tehető. Ez összesen 13,1 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátását jelentette.
Ugyanakkor az is érthető, hogy a környezeti kérdések kapcsán megengedőbb, de például igencsak árérzékeny áramfogyasztói csoportok jelenleg istenítik a szenes erőművekben termelt olcsó áramot. A szén ára rotterdami energiatőzsdén folyamatosan zuhant, a korábbi 120 dollár körüli tonnánkénti árról július közepére 75-80 dollár körüli értékre esett. Csak tavaly körülbelül 50 millió tonna import szén érkezett Európába. Nem véletlen tehát, hogy az európai piacokon tapasztalható alacsony áramár egyik okának éppen az olcsó szénből áramot termelő erőműveket tartják.
A fentieken túl van azonban egy olyan szempont is, amelyet sok esetben teljesen kifelejtenek a képből – ez pedig a harmadik világbeli és fejlődő országok energiaigényének kielégítése, amely jelenleg ezen országok anyagi lehetőségeinek ismeretében az olcsó szénen kívül mással nemigen lehet megoldható. Amennyiben ez a lehetőség is elvész számukra, sok ilyen térségben lakó számára marad továbbra is az energiaszegénység. Most ezeken a helyeken a Világbank lépése következtében például ismét nehezebb lesz az energiahiány felszámolása. És még mielőtt valaki úgy gondolná, hogy elenyészően kevés, életét folyamatos áramszolgáltatás nélkül tengető emberről van szó, álljon itt a REN21 kezdeményezés legutóbbi elemzéséből a vonatkozó adat: világszerte 1,3 milliárd ember él vezetékes villany nélkül.
A nagy kérdés az, hogy a hirtelen felindulásból kikiáltott szénerőmű-bojkott helyett nem lehetne-e valamilyen középutas megoldást találni, illetve, hogy a szénerőművek finanszírozásának elapasztása miatt fennmaradó összegek milyen projektek támogatására mennek majd. Európában alighanem a megújulók gazdagodnak belőle, de a világbanki összegek végállomása még igencsak kérdéses.
Márpedig ha valaki ezeken a területeken elérhető áron szeretne áramot termelni nagyipari méretekben, annak nem sok más választása maradhat.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
