A szintetikus biológia eszköztára lehetőséget ad arra, hogy a biológusok finomhangolják az állatok és a növények génjeit, így ellenállóbbá téve a veszélyeztetett fajokat vagy éppen elősegítve azt, hogy az emberek is nagyobb biztonságban élhessenek.
A szintetikus biológia lényege, hogy a szakemberek az élőlények DNS-ébe új géneket szerkeszthetnek vagy módosíthatják a meglévőket. Ezzel ellenállóbbak vagy épp termékenyebbek lehetnek az organizmusok. A természetvédelem területén a szintetikus biológia a veszélyeztetett fajok fenntartásában, megóvásában jelenthet segítséget. A korallok például speciális fehérjék révén ellenálóbbakká válhatnának az óceán növekedő hőmérsékletével szemben, míg az Amerikában élő feketelábú görények túlélhetnék az őket tizedelő pestisfertőzést. A génmódosítást régóta használják a mezőgazdaságban kártevőknek ellenálló növények létrehozásában, az egészségügyben pedig vakcinák és kezelések kifejlesztéséhez. A természetvédelemben azonban viszonylag új megoldásnak minősül.
Fókuszban a veszélyeztetett fajok
Az egyik lehetséges irány a betegségnek ellenálló fák létrehozása. Kutatók például az amerikai gesztenyefákat próbálták megóvni egy veszélyes gombafertőzéstől. Ehhez egy, a búzából kinyert gént használtak fel, amely képes lebontani a gomba által termelt mérget. A módosított fák ugyanakkor lassabban fejlődnek és nagyobb arányban is pusztulnak el, így a megoldás további kutatásokat igényel. A gombafertőzés a békákat is veszélyezteti: közel 500 fajt fertőzött meg egy specifikus gombatípus, aminek következményeképp 90 békafaj halt ki. A fertőzés a békák bőrét támadja, amelyen keresztül lélegeznek, illetve vizet és egyéb anyagokat vesznek fel. Tudósok egy ausztráliai békafajnál olyan genetikai variánsokat találtak, amelyek természetükből fakadóan ellenállóbbak a gombával szemben. Első lépésként a túlélő békákat tenyésztenék, ha pedig ez nem elég a faj megmentéséhez, az ellenálló gének áthelyezésével segítenék a fajt.
Szúnyogok génmódosításával a malária megfékezéséért
A szintetikus biológia egy másik alkalmazása a betegséget terjesztő szúnyogpopuláció csökkentése. Afrikában 47 ország adja a világ maláriaeseteinek és -halálainak 95 százalékát. Ugandában például minden huszonötödik öt év alatti gyermeket megöl a betegség. A maláriát szúnyogok terjesztik, ám a hagyományos védekezési módszerek nem túl hatékonyak: a szúnyogok egyre inkább ellenállnak a rovarirtó szereknek, az ágyhálók napközben nem védik az embereket, a gyógyszeres kezelések pedig drágák. Ezért a tudósok próbálják genetikailag módosítani a szúnyogokat úgy, hogy steril vagy kevesebb tojást rakó nőstények vagy inkább hímek születhessenek, a hímek ugyanis nem csípnek.
A fenti példák csupán ízelítők abból, hogy a szintetikus biológia milyen megoldásokat kínál a természetvédelem és az emberek biztonsága vonatkozásában. Számos megközelítése még kísérleti fázisban van, a kutatók ezért nemcsak a hatékonyságot, hanem a lehetséges nem kívánt ökológiai és társadalmi következményeket is vizsgálják. Támogatói szerint áttörést hozhat a fajmegőrzésben, az invazív fajok visszaszorításában és az emberi egészség megőrzésének elősegítésében, míg kritikusai attól tartanak, hogy a genetikai beavatkozások kiszámíthatatlan ökológiai láncreakciókat indíthatnak el amellett, hogy komoly etikai kérdéseket is felvetnek. Mindenesetre egyértelmű, hogy egy új, nagy hatású eszköz áll rendelkezésünkre, melynek alkalmazása csakis szigorú szabályozás és átlátható társadalmi párbeszéd mellett képzelhető el.
