A világ népessége mára meghaladta a 8,3 milliárd főt, miközben sok régióban továbbra is komoly problémát jelent az alultápláltság. Az élelmiszerforrások egyre szűkösebbek, felhasználásuk pedig egyenetlenül oszlik el a világban. Egy friss kutatás szerint a korallzátonyok helyreállítása következtében létrejövő halállomány jelentősen bővíthetné a fenntartható módon kitermelhető tengeri élelmiszer mennyiségét.

A Smithsonian Tropical Research Institute (STRI) panamai kutatóinak vezetésével készült nemzetközi tanulmány azt vizsgálta, mekkora élelmezési potenciál rejlik a korallzátonyok halállományának regenerálódásában. Az eredmények szerint globális szinten akár közel 50 százalékkal is növekedhetne a fenntartható halhozam, ha a túlhalászott zátonyokon élő halpopulációk visszaépülhetnének.

A kutatócsoport a Karib-térség, az Indiai-óceán és az indo-csendes-óceáni régió számos korallzátonyáról gyűjtött adatokat, majd statisztikai modellek segítségével becsülte meg a túlhalászott területek halbiomasszáját és a fenntartható hozam eléréséhez szükséges állománynövekedést. (A halbiomassza az adott területen élő halállomány teljes tömegét jelenti és mutatja az ökoszisztéma egészségi állapotát, ahogy azt is, hogy mennyi hal fogható ki fenntartható módon anélkül, hogy az állomány összeomlana.) Az így kapott számok ígéretesek, ez évente akár több millió plusz haladagot jelenthetne azokban az országokban, ahol korallzátonyok találhatók – elegendőt ahhoz, hogy emberek millióinak biztosítsa heti több mint 200 grammnyi hal elfogyasztását, ami közelíti a WHO által ajánlott mennyiséget.

A teljes képhez azonban fontos látni azt, hogy a regeneráció időigényes folyamat: a halállományok helyreállása átlagosan 6 és 50 év között tarthat, attól függően, mennyire kimerült az adott ökoszisztéma és mekkora a halászati nyomás.

Az eredmények azt is rögzítik, hogy a korallzátonyok visszaépülése egyébként éppen azokban a térségekben jelentene különösen nagy előnyt, ahol az élelmezési bizonytalanság és a mikrotápanyag-hiány is a legsúlyosabb. Különösen Afrika egyes régiói és Délkelet-Ázsia profitálhatnának a zátonyok helyreállításából.

A megoldás azonban nem olyan egyszerű, ugyanis a korallzátonyok visszaépítéséhez az előremutató ötletek mellett hatékony halászati szabályozásra, a regeneráció idejére az érintett területeken alternatív megélhetési lehetőségek biztosítására, valamint nemzetközi pénzügyi és szakmai támogatásra is szükség lenne, ezek biztosítása pedig jelenleg komoly akadályokba ütközik. Az ideális megoldás még várat magára, de a tanulmány fontos szempontra világít rá: mégpedig, hogy a korallzátonyok védelme nem csupán természetvédelmi cél, hanem az élelmezésbiztonság és a közegészségügy szempontjából is kulcsfontosságú ügy. 

2024-ben Stockholmban teszteltek először egy hidrofil kompot, ami egy friss jelentés szerint akár 94 százalékkal képes csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, ráadásul gyorsabb közlekedési alternatívája lehet az autónak.

A Candela P-12 Nova elnevezésű elektromos szárnyaskomp már a tesztüzem során sikeresnek bizonyult a svéd fővárosban, amit annak köszönhet, hogy az utazási időt és a környezeti terhelést is egyaránt csökkentette.

Stockholm tizennégy szigeten helyezkedik el, amelyeket több mint 50 híd köt össze. A lakosság a kerékpáros és autós közlekedési módot részesíti előnyben, pedig a vízi közlekedésben is jelentős potenciál rejlik. Főként a szárnyaskomp révén, amelynek tesztüzeméről készített kimutatások szerint az utazási idő átlagosan 55 percről 30 percre csökkent, míg a károsanyag-kibocsátást 94 százalékkal mérsékelte.

Vízikomp, csodakomp

Éppen ezért a Time magazin 2025 egyik legjobb találmányaként nevezte meg a svédországi Candela P-12-es modelljét. Míg a legtöbb komp benzinnel vagy gázzal üzemel, a P-12-es elektromos meghajtást használ. A 30 fő szállítására alkalmas jármű számítógép által vezérelt szárnyakkal emelkedik ki a víz fölé. A megoldásnak hála csökken az ellenállás és a fogyasztás. A vezérlőrendszer folyamatosan, valós időben szabályozza a szárnyakat, stabilan tartva a víz felett suhanó hajót. Így nem is ver akkora hullámokat, mint a hagyományos kompok, és olyan csendesen közlekedik, hogy 25 méterről gyakorlatilag már alig hallani. Ráadásul emiatt nagyobb sebességgel is képes haladni, akár 46,3 km/h-ával.

A közlekedés újabb jövőképe

A tesztüzemről készült jelentés kitér arra is, hogy a Candela gépe nem igényel komplex töltési infrastruktúrát, így ebből a szempontból is költséghatékonyabb lehet. A becslések és szimulációk szerint 15 percenként indulhatna egy ilyen komp, szemben a jelenlegi, órás ütemezéssel. A vállalat már elkezdte a P-12-es sorozatgyártását, amely iránt Mumbaiban, a Maldív-szigeteken, Thaiföldön és Berlinben is érdeklődnek.

A fejlesztés jól mutatja, hogy a közlekedés zöldítése nemcsak az autózás átalakításáról szól: a vízi közlekedés modernizálása is jelentős tartalékokat rejt. Ha a stockholmi tapasztalatok hosszabb távon is igazolják a várakozásokat, a szárnyaskompok nemcsak a svéd főváros közlekedésében válhatnak meghatározóvá, hanem más vízparti nagyvárosok számára is mintát adhatnak a gyorsabb és tisztább közlekedésre.

A kép forrása: candela.com

A szintetikus biológia eszköztára lehetőséget ad arra, hogy a biológusok finomhangolják az állatok és a növények génjeit, így ellenállóbbá téve a veszélyeztetett fajokat vagy éppen elősegítve azt, hogy az emberek is nagyobb biztonságban élhessenek.

A szintetikus biológia lényege, hogy a szakemberek az élőlények DNS-ébe új géneket szerkeszthetnek vagy módosíthatják a meglévőket. Ezzel ellenállóbbak vagy épp termékenyebbek lehetnek az organizmusok. A természetvédelem területén a szintetikus biológia a veszélyeztetett fajok fenntartásában, megóvásában jelenthet segítséget. A korallok például speciális fehérjék révén ellenálóbbakká válhatnának az óceán növekedő hőmérsékletével szemben, míg az Amerikában élő feketelábú görények túlélhetnék az őket tizedelő pestisfertőzést. A génmódosítást régóta használják a mezőgazdaságban kártevőknek ellenálló növények létrehozásában, az egészségügyben pedig vakcinák és kezelések kifejlesztéséhez. A természetvédelemben azonban viszonylag új megoldásnak minősül.

Fókuszban a veszélyeztetett fajok

Az egyik lehetséges irány a betegségnek ellenálló fák létrehozása. Kutatók például az amerikai gesztenyefákat próbálták megóvni egy veszélyes gombafertőzéstől. Ehhez egy, a búzából kinyert gént használtak fel, amely képes lebontani a gomba által termelt mérget. A módosított fák ugyanakkor lassabban fejlődnek és nagyobb arányban is pusztulnak el, így a megoldás további kutatásokat igényel. A gombafertőzés a békákat is veszélyezteti: közel 500 fajt fertőzött meg egy specifikus gombatípus, aminek következményeképp 90 békafaj halt ki. A fertőzés a békák bőrét támadja, amelyen keresztül lélegeznek, illetve vizet és egyéb anyagokat vesznek fel. Tudósok egy ausztráliai békafajnál olyan genetikai variánsokat találtak, amelyek természetükből fakadóan ellenállóbbak a gombával szemben. Első lépésként a túlélő békákat tenyésztenék, ha pedig ez nem elég a faj megmentéséhez, az ellenálló gének áthelyezésével segítenék a fajt.

Szúnyogok génmódosításával a malária megfékezéséért

A szintetikus biológia egy másik alkalmazása a betegséget terjesztő szúnyogpopuláció csökkentése. Afrikában 47 ország adja a világ maláriaeseteinek és -halálainak 95 százalékát. Ugandában például minden huszonötödik öt év alatti gyermeket megöl a betegség. A maláriát szúnyogok terjesztik, ám a hagyományos védekezési módszerek nem túl hatékonyak: a szúnyogok egyre inkább ellenállnak a rovarirtó szereknek, az ágyhálók napközben nem védik az embereket, a gyógyszeres kezelések pedig drágák. Ezért a tudósok próbálják genetikailag módosítani a szúnyogokat úgy, hogy steril vagy kevesebb tojást rakó nőstények vagy inkább hímek születhessenek, a hímek ugyanis nem csípnek.

A fenti példák csupán ízelítők abból, hogy a szintetikus biológia milyen megoldásokat kínál a természetvédelem és az emberek biztonsága vonatkozásában. Számos megközelítése még kísérleti fázisban van, a kutatók ezért nemcsak a hatékonyságot, hanem a lehetséges nem kívánt ökológiai és társadalmi következményeket is vizsgálják. Támogatói szerint áttörést hozhat a fajmegőrzésben, az invazív fajok visszaszorításában és az emberi egészség megőrzésének elősegítésében, míg kritikusai attól tartanak, hogy a genetikai beavatkozások kiszámíthatatlan ökológiai láncreakciókat indíthatnak el amellett, hogy komoly etikai kérdéseket is felvetnek. Mindenesetre egyértelmű, hogy egy új, nagy hatású eszköz áll rendelkezésünkre, melynek alkalmazása csakis szigorú szabályozás és átlátható társadalmi párbeszéd mellett képzelhető el.

Valószínűsíthetően 2025-ben is javult a globális energiahatékonyság, azonban még messze vagyunk a 2030-ra lefektetett célok teljesülésétől – állapította meg elemzésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). A technológia készen áll a gyorsabb előrelépésre, a gazdasági és szabályozási környezet azonban továbbra is fékezőleg hat.

Az előzetes adatok szerint 2025-ben 1,8 százalékkal javulhatott a globális energiahatékonyság az előző évi 1 százalék után. A világ egyes részein ennél is gyorsabb lehetett a javulás, Kínában a hatékonyságnövekedés elérhette a 3, Indiában pedig a 4 százalékot. Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy ez jelentős előrelépés, azonban még mindig messze vagyunk a kitűzött céloktól. Az Egyesült Államokban és Európában ugyanis egy százalék alá eshetett a hatékonyságjavulás üteme azt követően, hogy a 2022-es energiaválság után elindult egy pozitív folyamat.

2023-ban a világ kétszáz országa állapodott meg a dubai klímakonferencián arról, hogy 2030-ig megduplázzák az átlagos energiahatékonyság-javulás ütemét. Ehhez évente átlagosan 4 százalékos bővülést kellene elérni, amitől még mindig messze vagyunk, hiszen 2019 óta mindössze 1,3 százalékos éves átlagot sikerült realizálni.

Az IEA szakemberei szerint négy kulcsfontosságú terület hátráltatja a hatékonyság növekedését:

• 2019 óta az energiaigény-növekedés mintegy kétharmada az ipari fogyasztáshoz kötődik, ezen a területen azonban erőteljesen lassult a hatékonyságnövekedés: az átlagos hatékonyságjavulás 2019 óta a fél százalékot sem érte el, miközben az azt megelőző évtizedben átlagosan 2 százalék volt évente. Vagyis az egyre energiaintenzívebb ipar hatékonyságának stagnálása ellensúlyozza a más területeken elért javulást is.

• A szabályozások nem tartanak lépést a technológia fejlődésével, ami további jelentős energiamegtakarítást eredményezhetne. Sok elektromos berendezés ma mindössze fele olyan hatékony, mint az elérhető legjobb technológia. Példaként hozzák fel, hogy a villanykörték hatékonysága megduplázódott az elmúlt 15 évben, miközben a jogszabályokban előírt minimum mindössze 30 százalékkal növekedett.

• Az egyre növekvő globális életszínvonal mellett egyre több ember engedheti meg magának a klíma beszerelését, emiatt 2000 óta évente átlagosan 4 százalékkal nőtt az ehhez kapcsolódó energiaigény. Ugyanakkor a beszerelt klímák sem a leghatékonyabbak, pedig a korszerű berendezések további energiamegtakarításra nyújthatnának lehetőséget. A tanulmány szerint, ha 2019 óta az összes eladott klíma a leghatékonyabb technológiával készült volna, az akkora energiamegtakarítást jelentett volna, amennyivel az adatközpontok felhasználása növekedett ugyanebben az időszakban.

• A villamosenergia-igény növekedési üteme meghaladja a megújulóenergia-kapacitások bővülését, ezért a szennyező és kevésbé hatékony fosszilis energiaforrások felé kell fordulnia a világnak.

Az IEA kimutatása szerint, ha egyáltalán nem történt volna hatékonyságjavulás az elmúlt 15 évben, akkor most nagyjából 20 százalékkal magasabb lenne a világ károsanyag-kibocsátása. Várhatóan a következő években is a hatékonyság javulása lesz az alacsonyabb kibocsátás elsődleges forrása, hiszen az energiaigény folyamatosan növekszik. Éppen ezért érdemes komolyan venni az ebben rejlő lehetőségeket.

Mindeközben érdemes egy pillantást vetni a szabályozói környezet változására is: csak tavaly világszerte több mint 250 olyan jogszabályt fogadtak el, melyek az energiahatékonysághoz kapcsolódnak. A tendencia és az előrelépés látható, ugyanakkor nem elég gyors. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint gyorsabban kellene lépni szabályozói területen is, és érdemesebb lenne merészebb célokat kitűzni. A már létező jogszabályokat pedig ajánlott gyakrabban felülvizsgálni, és a meglévő technológiához igazítani. Ráadásul még mindig vannak olyan területek, ahol meg sem születtek a szükséges szabályozások: a világ országainak felében például a mai napig nincs energiahatékonysági előírás az új lakóépületek esetében, az országok kétharmadában pedig nincsenek hatékonysági előírások az ipari motorokra. Ezeken a területeken elengedhetetlen volna az előrelépés, különösen azokban az országokban, ahol gyorsan növekszik az energiaigény.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2026.02.25-én.

A modern, higiéniafókuszú életmód nemcsak a kórokozókat szorítja háttérbe, hanem a jótékony baktériumokat is kiiktatja környezetünkből. Egyes építészek szerint ezt szükséges volna ellensúlyozni, mégpedig olyan új épületek tervezésével és felépítésével, amelyek a káros mikroorganizmusokat kizárják, a pozitív hatásúakat viszont bent tartják.

A természet tele van mikroorganizmusokkal, amelyek hozzájárulnak a növények, az állatok és az emberek életéhez, sőt, bolygónk működéséhez is. Ahogy azonban a Nature is írja, az emberek 90 százaléka zárt térben – lakásokban vagy irodákban – tölti az ideje nagy részét, ami nem kedvez a mikróbák fennmaradásának. A steril modern építészet megvéd a fertőzésektől, de eltűnteti a jótékony baktériumokat is. Emiatt egyes építészek egyre többet gondolkodnak az úgynevezett „probiotikus építészet” gyakorlati alkalmazásán, amely kedvez a pozitív hatású mikróbáknak.

Az egyik lehetséges megoldás, hogy az épület anyagába integrálják ezeket a jótékony mikroorganizmusokat. Ehhez úgynevezett bioreceptív építészeti anyagokra van szükség, amelyek képesek életteret biztosítani az élő organizmusok számára. Ilyenek például az olyan pórusos anyagok, amik megtartják a nedvességet, élhető apró zugokat teremtve az élőlények számára (szemben a sima felületekkel, mint az üveg, amelyek kevésbé kedveznek a mikróbák megtelepedésének).

Ha ezek a kísérletek sikerrel járnak, akkor a jövő otthonait, irodáit úgy tervezhetik, hogy bizonyos részei olyan mikróbakolóniáknak adjanak teret, amelyek erősítik az immunrendszert, és közvetetetten még az emberek hangulatára is hatással lehetnek.

Szintén fontos szerepük lehet a beltéri növényeknek, akár felfuttatva függőleges panelekre, úgynevezett „zöldfalak” formájában, akár csak egy kaspóban a földön állva. Egy 2022-es tanulmány például arra világított rá, hogy sokkal több jótékony baktérium volt azon irodai dolgozók bőrén, akik zöldfalakkal ellátott munkahelyen dolgoztak. Ugyanakkor rengeteg kutatásra van még szükség, hogy kiderüljön, életképesek-e ezek a megoldások. A sterilitás ellentéte nem biztos, hogy a legjobb megoldás, ha nem tudjuk kellően szelektálni a baktériumokat.

Mindenesetre a probiotikus építészet egy érdekes, interdiszciplináris irány, ami idővel akár forradalmasíthatja otthonainkat és munkahelyeinket is. Egy biztos: a mikróbákhoz való viszonyunk fokozatosan változik meg, és kiirtandó kórokozó helyett már potenciális társként tekintünk rájuk. Olyan társakként, akiket talán hamarosan otthonainkba is visszaengedhetünk.

Japánban drónokkal telepítenek erdőket, ami sokkal gyorsabbá teszi a folyamatot, mivel mesterséges intelligencia és a terep feltérképezését szolgáló technológia is támogatja a gépek munkáját. A faültetéshez biológiailag lebomló tokokban lévő magokat használnak, így az eljárás miden pontján figyeltek a környezetvédelmi szempontokra.

A HappyEcoNews.com számolt be arról, hogy japán tudósok olyan automata rendszert fejlesztettek ki, ami a hagyományos, facsemeték telepítésével történő megoldáshoz képest tízszer gyorsabban tud erdőket telepíteni. A rendszer alapját a drónok adják, amelyek az önvezető autóknál is használt technológiával, a LiDAR szkenneléssel térképezik fel a terepet, és analizálják a talajszerkezetet, hogy hova érdemes ültetni a magokat. A LiDAR egyébként lézerfény kibocsátásával és visszaverődésével hoz létre precíz térképeket.

Mindegyik drón több száz biológiailag lebomló magtokkal van felszerelve, amelyek a növények életben maradását is segítő tápanyagokat is tartalmaznak. A drónok a földbe lövik ezeket a tokokat, nagyjából egy óra alatt fedve le egy focipálya méretű területet. A Japán déli részén található Kumamotóban és környékén a drónnal ültetett növények 80 százaléka kicsírázott. Ez azért is figyelemreméltó, mert a környezeti viszonyok miatt kifejezetten nehéz hagyományos módon újratelepíteni ott az erdőket: az erős esőzések, földrengések, viharok és hőség mind megnehezítik a folyamatot.

Erdők nélkül élet sincs

Az erdő-újratelepítési törekvések ellenére is évente kb. 15 milliárd fa pusztul el a világon, ami nagyjából 4,7 millió hektárnyi területet jelent. Az automatizált rendszerek segítéségével azonban nem csupán több fát lehet elültetni, de olyan területeken is, amelyek nehezen voltak eddig elérhetőek. A rajdrónok használata sokszorosítja a hatékonyságot és csökkenti a költségeket. Az AI-alapú rendszerek segítenek a koordinálásban, például nem fedik le egymás területeit a drónok, a gépi tanulással pedig ki tudják választani a legjobb fafajtákat az adott helyszínekhez és körülményekhez. A biológiailag lebomló tokok nem okoznak kárt a környezetben, míg a precíziós célzással csökken a magok pazarlásának mértéke is.

Ez a megközelítés illeszkedik a WWF által is támogatott billió fa kezdeményezéshez, amelynek célja az erdők visszaállítása. A becslések szerint egy billió fa kb. 500-1000 milliárd tonnányi szén-dioxidot lenne képes megkötni, ami az emberi tevékenységek okozta kibocsátás harmadát jelenti. A hagyományos erdő újratelepítési projektek gyakran azon buknak el, hogy nem gondozzák vagy felügyelik az újraültetett fákat: a szakemberek szerint a drónok ebben is tudnának segíteni, vissza-visszatérve az érintett területekre, ellenőrizve, hogy igényelnek-e bármilyen beavatkozást az erdők.

A drónok önmagukban persze nem tudják megállítani az erdők pusztulása okozta problémákat. A meglévő területek védelme fontosabb, mint az újraerdősítés, tekintettel arra, hogy a kifejlett méretű fák jóval több szén lekötésére alkalmasak, mint a csemeték. Ettől függetlenül fontos és hasznos az ilyen új, úttörő technológiák kialakítása, tesztelése és megvalósítása, a folytonos újításoknak köszönhetően pedig egyre több technika ötvözhető a hatékonyabb munkavégzés érdekében.

Kutatók egy olyan napenergia hasznosító eszközt fejlesztettek ki, amely a fotoszintézist imitálva hoz létre szén-dioxidból, napfényből és vízből értékes anyagokat.

A világ szén-dioxid-kibocsátásának 6 százalékáért a vegyipar felelős, amely leggyakrabban fosszilis tüzelőanyagokat alakít át késztermékké, például műanyagokká, kozmetikumokká. Jelenleg a Cambridge-i Egyetemen olyan innovatív eljáráson dolgoznak, ami a fényelnyelő szerves polimereket ötvözi bakteriális enzimekkel, hogy a fényt, vizet és szén-dioxidot formiáttá (más néven hangyasavvá) alakítsák. Ez a tiszta anyag pedig egyéb vegyi reakciók alapja lehet.

Leegyszerűsítve: a kutatók létrehoztak egy olyan, félig mesterséges, falevélszerű eszközt, amely utánozza a fotoszintézist, tehát azt a folyamatot, amivel a növények befogadják, tárolják és felhasználják a napenergiát. Az új készülék szerves félvezetőket használ baktériumok enzimjeivel, hidrogénre és oxigénre bontva a vizet vagy formiáttá alakítva a szén-dioxidot. Hatalmas előnye, hogy a napfényen kívül nem igényel külső erőforrást, szemben a korábbi kísérleti eljárásokkal, működése pedig biztonságosabbnak és strapabíróbbnak bizonyult.

A tesztelés során a kutatók sikeresen termeltek napfény segítségével szén-dioxidból formiátot, amivel elő tudtak állítani egy fontos, a gyógyszeriparban is használt vegyületet. Mivel most sikerrel jártak, újabb, ehhez hasonló készülékeket is kialakíthatnak majd a jövőben. Maga a készülék egy napig működött, és nem igényelt nem megújuló energiaforrásokat. A kutatók és szakemberek azt remélik, hogy idővel olyan típusok is létrejöhetnek, amik más vegyületeket tudnak előállítani, vagy esetleg hosszabb ideig üzemelnek. Ez azért is fontos, mert mindez kíméli a környezetet, elvégre nem káros vagy mérgező anyagokat használ fel a kémiai folyamatokhoz.

Amerikai tudósok azon dolgoznak, hogy növények segítségével nyerjék ki a fémeket a talajból. Ez a fajta agrobányászat egy ökobarát alternatívája a hagyományos technikáknak, és Európában már egy évtizede alkalmazzák.

A nikkel fontos alapanyaga az elektromos autók akkumulátorainak, a rozsdamentes acélnak, de felhasználják a megújulóerőforrás-alapú energiatermelési technológiákban is. Amerikának ez azért is különösen fontos, mert az országban használt nyersanyag 90 százalékát importálják, utolsó saját területén található nikkelbányája pedig jövőre zár be. Ezért egy új módszert kellett találni, hogy a nikkelben amúgy gazdag Kalifornia, Oregon és Nevada talajaiból kinyerjék az értékes fémet.

Technológia erre már létezik, mégpedig az agrobányászat, aminek lényege, hogy vannak olyan növények, amelyek a gyökereiken keresztül képesek felszippantani a talajból a nikkelt. Beérésük és feldolgozásuk után így kinyerhető belőlük az értékes fém. Európában már alkalmazzák a technikát: 2016 és 2021 között például Görögországban, Albániában, Ausztriában, Franciaországban és Spanyolországban is futottak tesztprojektek, igaz, még keresik a hatékonyabb megoldásait. A párizsi Genomines például 2,5 tonnányi nikkelt nyer ki hektáronként egy év alatt agrobányászattal.

Csakhogy az Európában az erre a célra hasznosítható növények az Egyesült Államokban nem őshonosak. A Floridai Egyetem kutatói ezért egy olyan, az USA-ban is őshonos növényfaj, a pacsirtafű továbbfejlesztésén dolgoznak, amivel megvalósítható ily módon a nikkelkitermelés – írja a HappyEcoNews.com. Az agrobányászat folyamata ugyan lassú, de fenntartható, főleg, hogy a mezőgazdaságra alkalmatlan földterületeket is helyreállíthatja.

A vadon termő pacsirtafű száraz súlyának 0,6 százalékában tárol nikkelt, azonban a növény túl kicsi, így kevesebb fémet tud kinyerni, mint az európai növények, ráadásul limitáltak a rá vonatkozó kutatások is. A floridai kutatócsapat így klasszikus növénytani megoldásokkal és genetikai manipulációval szeretné hatékonyabbá tenni a pacsirtafüvet, hogy alkalmasabb legyen a feladatra.

Az amerikai variánsok és megoldások kialakítása népszerűbbé és elterjedtebbé teheti a technológiát, ami megoldást jelenthet Amerika nikkelhiányára. A további fejlesztések ráadásul más nyersanyagokra is kiterjedhetnek, és megtisztíthatják a szennyezett talajokat is.

Lassan nincs olyan területe az életnek, ahol ne kerülne szóba a mesterséges intelligencia (AI) használata, sokan az ipari forradalomhoz hasonlítják a mostani helyzetet, akkora változásokat hozhatnak az ehhez kapcsolódó új technológiák. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy az ezekhez szükséges adatközpontok energiaigénye exponenciálisan növekszik, amit valahonnan elő is kell teremteni. Kérdés, hogy a megnövekvő fogyasztás mellett tudnak-e teljesülni a korábban kitűzött klímacélok, jelenleg ugyanis úgy tűnik, a szükséges többletkapacitás biztosításához nem elegendő kizárólag megújulóenergiaforrás-alapú termelőkre építeni.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslései szerint a mesterséges intelligenciát működtető hagyományos adatközpontok 10-25 megawatt közötti villamosenergiát használnak, a különösen fejlett központok esetében pedig a fogyasztás akár a 100 megawattot is elérheti. Összehasonlításképpen: utóbbi 100 000 háztartás éves felhasználásával egyenértékű. Sőt, vannak ennél merészebb tervek is: már épül a világ legnagyobb adatközpontja, mely 2000 megawatt villamosenergiát használhat fel, ami a Paksi Atomerőmű jelenlegi teljes termelési kapacitásának felel meg.

2024-ben az adatközpontok a világ teljes villamosenergia-felhasználásának 1,5 százalékát tették ki, ami 2030-ra megduplázódhat. Ez még mindig viszonylag alacsony számnak tűnik, azonban figyelembe kell venni, hogy ez egyes területeken jelentősebb koncentrációt jelent: az Egyesült Államokban például 2030-ig a teljes villamosenergia-kereslet növekedésének majdnem a feléért ezek a központok lehetnek felelősek, Japánban a növekedés több mint fele eshet rájuk.

Adódik a kérdés: ha valóban ebben az ütemben folytatódik az AI térhódítása, akkor honnan teremtjük elő ehhez a szükséges villamosenergiát? Jelenleg ehhez nélkülözhetetlenek a hagyományos energiaforrások is, de akkor máris szemben találjuk magunkat a következő kérdéssel: mi lesz a régóta kőbe vésett klímacélokkal?

Az IEA szakemberei szerint jelenleg a megújuló energiaforrások és a földgáz tűnnek költséghatékonyság és elérhetőség szempontjából a legjobb választásnak az egyre növekvő igény kielégítésére. Emellett a nukleáris energia felfutását hozhatja a trend: a nagy technológiai vállalatok sorra jelentik be, hogy kisebb moduláris atomreaktorokat (SMR) építenének. De az amerikai kormányzat is jelentős beruházásokat hajt végre, már döntöttek arról, hogy 2030-ig tíz új nukleáris reaktor építése fog megkezdődni.

Sokan attól tartanak, hogy az AI terjedése komoly visszalépést jelent majd a klímacélok területén, hiszen a növekvő energiaigény kielégítéséért cserébe a világ vezetői szemet hunynak majd a környezetvédelmi aggályok felett. Az IEA számításai szerint az adatközpontok károsanyag-kibocsátása 2035-ig a jelenlegi 180 millió tonnáról 300 millióra emelkedhet, ami már a teljes globális kibocsátás 1,5 százalékát is elérheti. A klímacélok tartása érdekében így pedig más területen kellene drasztikusan visszafogni a kibocsátást.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a mesterséges intelligencia kizárólag többletkibocsátással járó terhet jelentene a villamosenergia-rendszer számára. A decentralizálódó és digitalizálódó energiarendszerben ugyanis az AI – az üzemeltetés optimalizálásával, a költségek és kibocsátások csökkentésével, valamint a meglévő hálózati kapacitások jobb kihasználásával – hatékonyságnövelő eszköz is lehet. Az IEA becslése szerint, ha a jelenleg rendelkezésre álló összes AI-megoldást adoptálnánk az energetikában, akkor az éves szinten 110 milliárd dolláros spórolást tudna elérni, illetve 175 gigawattnyi átviteli kapacitást szabadíthatna fel. Hosszabb távon pedig az AI az energiaszektor innovációs ciklusait is lerövidítheti, ami kulcsfontosságú lehet a biztonságosabb, versenyképesebb és fenntarthatóbb villamosenergia-rendszer kialakításához.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2026.01.21-én.

A tengeri hőhullámok idején a bohóchalak ideiglenesen összezsugorodnak, hogy csökkentsék energiaigényüket és növeljék túlélési esélyeiket. Ez ráadásul egy visszafordítható folyamat, aminek nagy hatása lehet a zátonyok túlélésére.

A tengeri fajokra óriási veszélyt jelent a felmelegedő éghajlat, de úgy tűnik, hogy ez teljesen új túlélési módszereket teremt – írja a HappyEcoNews.com. Pápua Új-Guineában fedezték fel kutatók, hogy a bohóchalak az óceáni hőhullámok idején össze tudnak zsugorodni, ami egy korábban nem látott taktika. Tanulmányukban közel 150 narancssárga bohóchalat követtek nyomon a Kimbe-öböl 2023-as hőhulláma idején. Ezek közül kb. száz egyed többször is csökkentette testméretét akkor, amikor a hőmérséklet megugrott. Ez a jelenség betekintést enged abba, hogy a zátonyhalak miként birkóznak meg az óceáni hőmérséklet-változással.

Ahogy a Geographical is írja, a tengeri hőhullámok olyan időszakok, amikor az óceán hőmérséklete szokatlanul magas, ami ráadásul több naptól több hónapig is eltarthat. A hőhullámok a vizek különböző pontjain fordulhatnak elő, és az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértéket öltenek. Az 1940-es években a világon átlagosan a tengeri felszín évente körülbelül 15 napig volt rendkívüli hőségnek kitéve, ma ez a szám azonban évente csaknem 50 napra emelkedett, ami komoly hatással van a tengeri élőlényekre.

Nemo túlélési stratégiája

A tanulmányból kiderül, hogy a bohóchalak méretváltoztatási stratégiája egyértelmű előnyökkel jár, ugyanis a kisebb halak 78 százalékkal nagyobb eséllyel élik túl a hőséget. Testméretük csökkentésével a bohóchalak visszavesznek energiaigényeikből olyan időszakokban, amikor az élelem szűkös és a körülmények kedvezőtlenek.

A bohóchalak a tengeri rózsákat használják mind a védelem, mind a szaporodás szempontjából. Amikor a tengeri rózsák a vizek felmelegedése miatt kifakulnak, a bohóchalak elveszítik élőhelyüket és menedéküket. A kutatás eredménye arra enged következtetni, hogy a bohóchalak éghajlatváltozással szembeni ellenálló képessége lehetővé teszi a faj számára, hogy újszerű módon alkalmazkodjon a kedvezőtlen körülményekhez – például kevesebb az energiaigénye, és jobban el tud bújni az összezsugorodott rózsák között is.

Hímnek születnek

A bohóchalak egyik érdekessége, hogy mind hímekként születnek, és csoportokban élnek. A szaporodás miatt a csoportból egy példány megnő és nemet vált, egy másik pedig szintén valamivel nagyobb lesz a csoport többi hímjénél: ők ketten alkotnak majd egy szaporodó párt. Ha bármilyen okból kikerül a nőstény a csoportból, akkor egy másik hím veszi át ezt a szerepet, és nemet váltva biztosítja, hogy a csoport újra képes legyen szaporodni.

Az, hogy a bohóchalak a hőhullámokra zsugorodással reagálnak, a társadalmi dinamikára is hatással van. A szaporodó párok ugyanis együtt zsugorodnak, a nőstények pedig éppen annyira maradnak csak nagyok, hogy még dominánsok legyenek. Ez az egyensúly segít fenntartani a szaporodási hierarchiát a zsugorodás közepette is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bohóchalak nemcsak egyénenként, hanem közösségként is próbálnak túlélni azzal, hogy kisebbek lesznek.

A méretváltozás biológiai mechanizmusa egyelőre tisztázatlan. Az egyik elmélet szerint a halak felszívják a testükbe a csontjaikat összetevő anyagokat. Ezzel csökkentik méretüket, valamint oxigén- és táplálékigényüket is. Különösen érdekes azonban, hogy a zsugorodás visszafordíthatónak tűnik. Amint az óceán hőmérséklete normalizálódott, a bohóchalak visszanyerték eredeti méretüket, ami rugalmas alkalmazkodást sejtet.

Egy biztos: a természet számos módszerrel próbál ellenállni a globális felmelegedésnek, meglepő és frappáns módon védekezve. Ezek azonban nem minden esetben működnek majd hosszú távon, így fontos, hogy mi is tegyünk a klímaváltozás ellen. 

A napjainkban zajló geopolitikai feszültségek egyik fontos gazdasági és nemzetbiztonsági kérdése lett az energia. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szakértői szerint a közeljövőben még inkább felértékelődhet az energia ára és a hozzáférés biztonsága, hiszen a közelmúlt tapasztalatai megmutatták, pontosan mivel is jár, ha egyik napról a másikra lényegesen többet kell érte fizetni, vagy ha egy ország jelentős része hirtelen elsötétül.

A közelmúltban publikálta World Energy Outlook 2025 című átfogó elemzését a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), melyben kiemelik, hogy az elmúlt években a geopolitikai feszültségek középpontjába került az energia, és ez várhatóan így is marad. 2022-ben mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen hatással lehet az energiahordozók árának hirtelen emelkedése. Az akkori példából tanulva minden ország számára még a korábbinál is fontosabb lett a megfizethető árú és biztonságosan hozzáférhető energia.

Három évvel ezelőtt a világ a meredeken emelkedő földgázárak miatt aggódott, ma azonban sokkal inkább az ellátás biztosítása a kulcskérdés, mivel a világpiaci árak nagyjából normalizálódtak. A következő években a világ vezetőinek fő feladata az lesz, hogy a kockázatokat csökkentsék, illetve felkészüljenek rájuk. A szervezet elemzése szerint több nagy trend határozza meg a következő időszakot:

• Az országok számára prioritás az energiabiztonság és a nyersanyagokhoz való hozzáférés, de ezt különböző módon oldják meg. Elsősorban az olajimportőrök fordulhatnak a megújuló energia felé, illetve előtérbe helyezhetik a hatékonyságjavítást, míg más országok a hagyományos energiahordozók elérhetőségét igyekeznek fenntartani.

• Törések jelentkeznek a nemzetközi rendszerben és bizonytalanná válik a világkereskedelem jövője, de az energiakereskedelem fontosabb lesz, mint eddig bármikor. Az olaj, a napelemek, az akkumulátorok, a cseppfolyós földgáz (LNG) bőséges kínálata miatt a gyártók és a termelők is abban érdekeltek, hogy újabb és újabb nemzetközi piacokat keressenek.

• A korábbinál kisebb lehet a globális akarat a károsanyag-kibocsátás csökkentésére, miközben a klímakockázatok növekednek. 2024 a világtörténelem legmelegebb éve volt, először fordult elő, hogy az átlaghőmérséklet 1,5 Celsius-fokkal meghaladja az ipari forradalom előtti szintet.

Közben a világ energiaéhsége nem csillapodik, hiába lépnek be az új technológiák a termelésbe. 2024-ben sorozatban a huszonharmadik alkalommal fordult elő, hogy a megújuló energia telepítése új csúcsot döntött. Viszont ezzel párhuzamosan a hagyományos fosszilis energiahordozók fogyasztása, illetve az atomenergia-termelés is rekordszintre emelkedett. Ezért elsősorban Kína a felelős, melynek szén- és gázigénye folyamatosan növekszik.

A szakértők különböző lehetséges forgatókönyveket vázoltak fel a jövőt illetően. Ezeknek vannak közös pontjai, például, hogy a gazdaságok bővülésével és a népességszám emelkedésével a világ energiaigénye is növekedni fog. Egyrészt a háztartási és ipari felhasználás, másrészt pedig az adatközpontok és a mesterséges intelligencia terjedése is ebbe az irányba mutat. A háztartások részben a klímaváltozás miatt fogyasztanak egyre több energiát, a nyári hónapokban a légkondicionálók esetenként már fennakadást is okoznak a villamosenergia-ellátásban. A mesterséges intelligencia és az adatközpontok pedig szintén a villamosenergiára támaszkodnak, a várakozások szerint emiatt jelentősen nő a globális felhasználás a következő években. A tartós tendenciák eredményeként pedig az IEA máris kijelentette, hogy a világ eljutott arra a pontra, ahol a villamos energia nemcsak nélkülözhetetlen, hanem a gazdasági stabilitás egyik legkritikusabb feltétele.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint sürgető lenne az időjárással kapcsolatos kockázatok, illetve az energiaszolgáltatások elleni kibertámadások kezelése is az energiapiacon, hiszen az adataik szerint világszerte 200 millió háztartást érintett valamilyen energiakimaradás működési fennakadások miatt. Ide tartoznak a szélsőséges aszályok, melyek a vízenergia-termelést akadályozzák, de ugyanígy a viharok, áradások is, melyek bizonyos energiainfrastruktúra átmeneti zavaraival jártak. Különösen a villamosenergia-rendszer sérülékeny ebből a szempontból, 85 százalékban azt érintették a fennakadások. És ezek az események a jövőben csak sűrűbbek lesznek. A jövő fontos kérdése lesz, hogy ezeket a kockázatokat hogyan tudjuk minimalizálni.

Az energiabiztonság talán sosem volt annyira fontos, mint napjainkban, illetve az IEA tanulmánya szerint is utoljára az 1973-as olajársokk idején volt ennyire a középpontban a kérdés. Akkor a világ válasza részben épp a Nemzetközi Energiaügynökség létrehozása volt azokra a kihívásokra. Most az országok vezetőinek kell olyan lépéseket tenniük, melyek a lehető legjobban kihasználják a szinergiákat, vagyis az energiabiztonságot más politikai és gazdasági célokkal kell összekapcsolniuk.

ifj. Chikán Attila véleménycikke a VG-PÁHOLY rovatában jelent meg 2025.12.24-én.

Egy új tanulmány szerint a nanoműtrágyák segíthetnek a gazdáknak csökkenteni a környezeti károkat anélkül, hogy a termések növekedését negatív módon befolyásolnák. 
 

A nanoműtrágyák úgy csökkenthetik a szennyezést, hogy közben nem rontják a terméshozamot – írja a HappyEcoNews.com. Olasz kutatók megállapították, hogy ezek a mikroszkopikus tápanyagok ugyanolyan hatékonyan támogatják a növények fejlődését, mint a hagyományos műtrágyák, ugyanakkor környezetkímélőbb megoldást jelentenek a világ élelmezésére nézve. A kutatás során uborkanövényeken teszteltek nanoműtrágyákat, az eredményeket pedig összehasonlították olyan növényekkel, amelyeket hagyományos műtrágyával termesztettek. Közel egy hónap alatt mindkét növénycsoport egyforma növekedést mutatott minden releváns mutató vonatkozásában: a levélméretben, a gyökértömegben, a klorofilltartalomban és a teljes tömegben. 

A nanoműtrágyák rendkívül apró, 100 nanométernél kisebb részecskékből állnak, és olyan alapvető tápanyagokat tartalmaznak, mint a nitrogén vagy a foszfor. A magcsírázást, a nitrogénanyagcserét, a fotoszintézist, a fehérje- és szénhidrátszintézist, valamint a stressztűrést stimulálva pedig növelik a terméshozamot. Az egyéb előnyök mellett viszonylag kisebb mennyiségben kell a talajba juttatni ezeket a fajta műtrágyákat, ami megkönnyíti használatukat, miközben csökkennek a szállítási költségek is. 

Segíthetnek továbbá megoldani az egyik legnagyobb környezeti problémát a mezőgazdaságban: a műtrágyák kimosódását. Amikor a gazdák túl sok műtrágyát használnak, a felesleg a közeli folyókba és tavakba kerül, ami szennyezést és káros algaszaporodást okoz. Nagy változást hozhat tehát egy olyan megoldás, amely úgy csökkenti a műtrágya mennyiségét, hogy közben a hatékonysága nem változik. 

Egy izgalmas kutatás 

A Veronai Egyetem kutatói a növények növekedésén túl azt is megvizsgálták, hogyan viselkednek a tápanyagok a talajban. Egy foszforkimutatási módszer segítségével megállapították, hogy a nanoműtrágyák lassabban bocsátják ki a foszfort, mint a hagyományosak. A túl sok foszforral az a gond, hogy kimeríti a talajok gazdagságát, szennyezi a tavakat, a folyókat és az óceánokat egy eutrofizációnak (vízvirágzásnak) nevezett folyamat által. Ez algavirágzáshoz vezet, amely az ivóvízkészleteket károsítja, valamint oxigénhiányos holtzónákat hoz létre, amelyek halakat és más vízi fajokat pusztíthatnak el. A foszforszennyezés a biológiai diverzitás csökkenésének egyik fő oka, és hozzájárul az emberiséget fenntartó ökoszisztémák romlásához. Az eutrofizáció becslések szerint csak az Egyesült Államok gazdaságának évente 2,2 milliárd dollárba kerül. 

A környezeti hatásokra vonatkozó tanulmányok szerint a nanoműtrágyák így jelentős előnyökkel járhatnak a talaj és a vizek hosszú távú egészségének megőrzéséhez. Sőt, gazdasági előnyeik is lehetnek: ha a gazdák kisebb mennyiségű műtrágyával is ugyanazt az eredményt érhetik el, idővel pénzt takaríthatnak meg, feltéve, hogy a nanoműtrágya fajlagos ára nem jelentősen magasabb, mint a hagyományosé, vagy hogy a magasabb ár kompenzálódik a kisebb mennyiséggel, magasabb hatékonysággal. 

Mikroműanyagokat találtak már magzatok placentájában, a Mariana-árok mélyén, az Everest csúcsán, sőt még az antarktiszi pingvinek szerveiben is. A műanyag ugyanis nem bomlik le. Egyre apróbb darabokra töredezik, míg végül bolygónk szinte minden elemében jelen lesz.  

A The Guardian egy átfogó cikkben járta végig azt az utat, amelyen keresztül a műanyag mikroműanyaggá válva ellepi környezetünket, behatolva a legrejtettebb zugokba, állatok és emberek szervezetébe, a Föld legmagasabb és legmélyebb pontjaira.  

Kevesen gondolnák, de mikroműanyagok már egy akrilpulóver poliészterszálaiból is eljuthatnak a természetbe, mivel egyetlen mosás akár 700 ezer mikroszkopikus szálat is a szennyvízbe juttathat. A szennyvízben ezek a szálak szennyvíziszapként végzik, amit Európában és Amerikában a mezőgazdasági termelők szerves trágyaként a termés növekedésének elősegítése érdekében szórnak szét a mezőkön, akaratlanul is hatalmas mikroműanyag-tárolóvá alakítva a talajt. A táplálékláncon keresztül pedig a mikróműanyag eljut a rovarokig, onnan a madarakhoz, az emlősökhöz, sőt, akár az emberekig is. Ugyan pulóverünk élete néhány szezon után ruhadarabként véget ér, azonban a poliészterszál élete hosszú lesz, akár évszázadokig is utazhat a természetben. Érdekesség, hogy egy walesi szennyvíztisztító telep vizsgálata szerint a szennyvíziszap tömegének 1%-a műanyag. 

Világkörüli turné 

Egy áprilisban publikált tanulmány rámutat arra, hogy a trágyázott mezőkön élő földigiliszták közel egyharmada, a legelésző- és meztelen csigák negyede fogyaszt akaratlanul is műanyagot. Ez azért is probléma, mert a műanyag bélben való jelenléte gátolja a tápanyag-feldolgozást, fogyáshoz, növekedési zavarhoz, termékenységi problémához, sőt egyes emlősöknél máj-, vese- és gyomorproblémákhoz vezethet. Egy másik kutatás közel kétszáz kerti sün ürülékét vizsgálta, és több mint harmincban talált műanyagmaradványokat. Ugyanez a tanulmány kimutatta, hogy az egerek, mezei hörcsögök és patkányok szervezetében is jelen van a műanyag, amit vagy közvetlenül, vagy szennyezett zsákmányon keresztül fogyasztottak el az állatok. Ez világosan mutatja, hogy a szennyeződés fokozatosan feljebb vándorol a táplálékláncban. Az emberek évente legalább 50 ezer mikroműanyag-részecskét nyelnek le azáltal, hogy azok megtalálhatók az ételekben, a vízben, sőt még a belélegzett levegőben is. Műanyagdarabokat találtak már emberi vérben, tüdőben, anyatejben, csontvelőben és még az agyban is. 

A legyőzhetetlen szál 

Ha egy állat elpusztul, a teste lebomlik, a benne lévő műanyagszálak visszakerülnek a talajba, a szél továbbfújja őket,