A tengeri hőhullámok idején a bohóchalak ideiglenesen összezsugorodnak, hogy csökkentsék energiaigényüket és növeljék túlélési esélyeiket. Ez ráadásul egy visszafordítható folyamat, aminek nagy hatása lehet a zátonyok túlélésére.
A tengeri fajokra óriási veszélyt jelent a felmelegedő éghajlat, de úgy tűnik, hogy ez teljesen új túlélési módszereket teremt – írja a HappyEcoNews.com. Pápua Új-Guineában fedezték fel kutatók, hogy a bohóchalak az óceáni hőhullámok idején össze tudnak zsugorodni, ami egy korábban nem látott taktika. Tanulmányukban közel 150 narancssárga bohóchalat követtek nyomon a Kimbe-öböl 2023-as hőhulláma idején. Ezek közül kb. száz egyed többször is csökkentette testméretét akkor, amikor a hőmérséklet megugrott. Ez a jelenség betekintést enged abba, hogy a zátonyhalak miként birkóznak meg az óceáni hőmérséklet-változással.
Ahogy a Geographical is írja, a tengeri hőhullámok olyan időszakok, amikor az óceán hőmérséklete szokatlanul magas, ami ráadásul több naptól több hónapig is eltarthat. A hőhullámok a vizek különböző pontjain fordulhatnak elő, és az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértéket öltenek. Az 1940-es években a világon átlagosan a tengeri felszín évente körülbelül 15 napig volt rendkívüli hőségnek kitéve, ma ez a szám azonban évente csaknem 50 napra emelkedett, ami komoly hatással van a tengeri élőlényekre.
Nemo túlélési stratégiája
A tanulmányból kiderül, hogy a bohóchalak méretváltoztatási stratégiája egyértelmű előnyökkel jár, ugyanis a kisebb halak 78 százalékkal nagyobb eséllyel élik túl a hőséget. Testméretük csökkentésével a bohóchalak visszavesznek energiaigényeikből olyan időszakokban, amikor az élelem szűkös és a körülmények kedvezőtlenek.
A bohóchalak a tengeri rózsákat használják mind a védelem, mind a szaporodás szempontjából. Amikor a tengeri rózsák a vizek felmelegedése miatt kifakulnak, a bohóchalak elveszítik élőhelyüket és menedéküket. A kutatás eredménye arra enged következtetni, hogy a bohóchalak éghajlatváltozással szembeni ellenálló képessége lehetővé teszi a faj számára, hogy újszerű módon alkalmazkodjon a kedvezőtlen körülményekhez – például kevesebb az energiaigénye, és jobban el tud bújni az összezsugorodott rózsák között is.
Hímnek születnek
A bohóchalak egyik érdekessége, hogy mind hímekként születnek, és csoportokban élnek. A szaporodás miatt a csoportból egy példány megnő és nemet vált, egy másik pedig szintén valamivel nagyobb lesz a csoport többi hímjénél: ők ketten alkotnak majd egy szaporodó párt. Ha bármilyen okból kikerül a nőstény a csoportból, akkor egy másik hím veszi át ezt a szerepet, és nemet váltva biztosítja, hogy a csoport újra képes legyen szaporodni.
Az, hogy a bohóchalak a hőhullámokra zsugorodással reagálnak, a társadalmi dinamikára is hatással van. A szaporodó párok ugyanis együtt zsugorodnak, a nőstények pedig éppen annyira maradnak csak nagyok, hogy még dominánsok legyenek. Ez az egyensúly segít fenntartani a szaporodási hierarchiát a zsugorodás közepette is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bohóchalak nemcsak egyénenként, hanem közösségként is próbálnak túlélni azzal, hogy kisebbek lesznek.
A méretváltozás biológiai mechanizmusa egyelőre tisztázatlan. Az egyik elmélet szerint a halak felszívják a testükbe a csontjaikat összetevő anyagokat. Ezzel csökkentik méretüket, valamint oxigén- és táplálékigényüket is. Különösen érdekes azonban, hogy a zsugorodás visszafordíthatónak tűnik. Amint az óceán hőmérséklete normalizálódott, a bohóchalak visszanyerték eredeti méretüket, ami rugalmas alkalmazkodást sejtet.
Egy biztos: a természet számos módszerrel próbál ellenállni a globális felmelegedésnek, meglepő és frappáns módon védekezve. Ezek azonban nem minden esetben működnek majd hosszú távon, így fontos, hogy mi is tegyünk a klímaváltozás ellen.
























