A napelemek mára teljesen elterjedtek a lakosság körében is, a használhatatlanná vált panelek újrahasznosítása azonban sokáig megoldatlan problémának számított. Most azonban látótávolságba került egy új, hatékony megoldás. 

Mint minden megújuló energiaforrás, a napenergia is kiemelkedő fontosságú a globális felmelegedés elleni küzdelemben. A brit Exeteri Egyetem és a University College London kutatói szerint olyannyira, hogy fordulóponthoz érkezett a világ.  Arról írnak a Nature Communications tudományos folyóiratában, hogy az egyre hatékonyabb rendszerek és napelemek gyors terjedése miatt szinte biztosnak tűnik, hogy a napenergia még 2050 előtt a világ domináns energiaforrásává válhat.  

Azonban előtte még van néhány kihívás, ami megoldásra vár. Ezek egyike, hogy nincs mindenhol stabil villamosenergia-hálózat, emellett a fejlődő országokban nem támogatják kellőképpen a napenergia használatát. Könnyen problémák merülhetnek fel az ellátási láncok kapacitásával, és politikai ellenállás is várható a fosszilis energiát termelő, munkahelyeket elvesztő régiókban. A kutatók úgy látják, hogy elsősorban ezekre a problémákra kell megoldást találniuk a döntéshozóknak, ugyanis ezáltal hamarabb előmozdíthatják az átállást, mint például a szén-dioxid-adó kivetésével.  

Meg kell említenünk ugyanakkor a kihívások között azt is, hogy a lejárt élettartamú napelemek ártalmatlanítása fontos feladat és kihívás is, ugyanis a benne található speciális kémiai anyagokat nehéz a szétszerelésnél utólag elkülöníteni. Bár egy viszonylag fiatal iparágról van szó, a fenti becslések szerint a következő évtizedekben hatalmasat ugorhat a napelemek száma, ezért különösen fontos gondoskodni arról, hogy ne a hulladéklerakóban végezzék, hanem költséghatékony módon újra lehessen hasznosítani őket.  

Úgy tűnik, egy olasz startup megoldást talált a problémára, technológiájuk ugyanis lehetővé teszi a napelemalkatrészek 99 százalékának újrahasznosítását. Az olasz 9Tech startup eljárásának lényege, hogy az üveg és az alumínium eltávolítása után egy 400 Celsius-fokos kemencébe teszik a szerkezetet, ahol elpárolognak a polimerek. A gőzt egy szűrővel felfogják, a kemence hőjét pedig újrahasznosítják. Ezután több szűrőn és szitán megy át a maradék anyag, ekkor távolítják el például a rezet és a szilíciumot is. Emellett szerves savat használnak az ezüst visszanyeréséhez. 

Bár az eljárás költségesebb, mint a hagyományos megoldások, az alapanyagok magas visszanyerési aránya, valamint a technológia kisebb környezeti lábnyoma kompenzálja a többletköltséget.