A British Columbiai Egyetem kutatói egy növényekből kinyerhető anyaggal készítenének olyan szűrőt, amely gyakorlatilag az összes mikroműanyagot felfogja, ami a vízben található.

A ScienceDaily számolt be arról, hogy a British Columbiai Egyetem (UBC) Biotermék Intézményének kutatói olyan szűrőt hoztak létre, amely képes arra, hogy felfogja a vízben lévő mikroműanyagokat. A szűrő előállításához a tanninokat fűrészporral keverték össze. A tanninokat magyarul csersavaknak is hívjuk; ezek azok a természetes növényi anyagok, amelyek az éretlen gyümölcsökben előidézik azt a jellegzetes, fanyar ízt, ami összerántja a szánkat. Mivel a szűrő nem műanyagból, hanem megújuló és lebomló anyagokból készül, ezáltal nem is járul hozzá a további szennyezéshez.

A mikroműanyagok 5 mm-nél kisebb műanyagok, melyek közül becslések szerint 14 millió tonnányi gyülemlett fel az óceán fenekén – a mennyiség pedig minden évben csak nő. Az európai mikroműanyagok 8%-a szintetikus textilből ered, globális szinten pedig 16-35%-os ez az arány, így évente körülbelül 200-500 ezer tonnányi ilyen anyag kerül be a ruhákból a tengerekbe. A részecskék leggyakrabban az első mosások után válnak ki. A fast fashion nagymértékben hozzájárul a szennyezéshez, hiszen gyártmányaikat gyorsan cserélik, és rossz minőségük miatt mosáskor több mikroműanyagot engednek ki. A textileken túl egyéb fogyasztói termékek és az ipari hulladékok is hozzájárulnak a mikroműanyagok felgyülemléséhez.

Egy kutatás szerint szinte minden ivóvízben vannak mikroműanyagok, a UBC tudósai pedig felhívták a figyelmet arra, hogy az eddigi megoldási javaslatok vagy túl drágák, vagy nehéz őket nagyobb mértékben alkalmazni. Ezzel szemben a UBC opciója otthoni használatra is bevethető, de akár városi szinten is alkalmazható lehet.

A saját kísérletükhöz a népszerű, polipropilénből készített teafilterekből kikerülő mikroműanyagokat vizsgálták, és rájöttek arra, hogy találmányuk majdnem száz százalékban megfogta a szennyeződéseket, a műanyagtípus függvényében. Orlando Rojas kutatásvezető kitért arra, hogy nehéz megfogni az összes típust, mert más a méretük, alakjuk és elektromos töltésük. „Vannak mikroszálak, amik ruhákból származnak, mikrogyöngyök  tisztítószerekből és szappanokból, habok pedig az edényekből és konyhai eszközökből, tárolókból és csomagolásokból válnak ki. A csersavak különböző molekuláris interakcióinak kihasználásával gyakorlatilag az összes típust sikeresen el tudtuk távolítani.”

Jelenleg ez a megoldás csak laboratóriumi szinten létezik, de az ilyen jellegű kutatások több hasznot is rejtenek. Például rávilágítanak arra, hogy innovatív megoldásainkat úgy kell kialakítani, hogy ne szennyezzék tovább a környezetet, és lehessen őket több módon és mértékben is alkalmazni.