A méhek közel 50 millió éve játszanak elengedhetetlen szerepet a Földünk körforgásában. Kulcsfontosságúak az ökoszisztéma fenntartásához, porzásukkal elősegítik a növények szaporodását, ezzel pedig természetes élőhelyet biztosítanak megannyi állat számára. A munkájuk pótolhatatlan az ökoszisztéma, az élelmiszertermelés és a gazdaság egyensúlyának fenntartásához. És bár teljesen semmi nem helyettesítheti a jelenlétüket, a Varsói Műszaki Egyetem kutatói legalább rájöttek arra, hogyan lehetne mesterségesen lemásolni a beporzó tevékenységüket.

A környezetszennyezés, a gombák és a vírusok okozta tényezők miatt a beporzó fajok állománya rohamosan csökken. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének felmérése alapján a méhkolóniák száma világszerte évente 10%-kal esik vissza, az Egyesült Államokban pedig a méhészek évente 40-50%-os méhveszteséget tapasztalnak. Márpedig a munkájuk nélkül drasztikusan sérülne a Föld biodiverzitása, és a legfontosabb mezőgazdasági növények terméshozama is csökkenne, hiszen becslések szerint ezeknek az egyharmada, a vadnövényeknek pedig a 90%-a igényel beporzást. 

A „robotméhek” ott segítenek, ahol tudnak

A Varsói Műszaki Egyetem kutatói olyan automatizált rendszert alkottak, amely képes az önálló porzás végrehajtására. A Dr. Rafał Dalewski által vezetett kutatócsoport célja, hogy jelentős mértékben segítsék és támogassák az ökoszisztéma működését. A “B-Droid” nevű projektjük nem más, mint egy mechanikus növényporzásra szolgáló autonóm rendszer, melynek kialakítására 1 millió lengyel zloty (majdnem 82 millió forint) támogatást kaptak.

A kutatócsoport két rendszert dolgozott ki: az egyik alapját a kerékmeghajtási mechanizmus, a másikét pedig a repülés adja. A kerékmeghajtású szerkezet egy olyan robot, ami egy beépített szoftver segítségével teljesen önálló munkavégzésre képes. Miután kamerák segítségével feltérképezte a környező virágos területet, feldolgozza az adatokat, és egy erre kifejlesztett szoftver segítségével begyűjti a pollent, amit el is szállít a szükséges célponthoz.

A drónmeghajtású porzószerkezet hasonlóan működik: ugyanúgy beépített kamerák segítségével közlekedik, hogy beporozza a növényeket. De az irányító szoftver végig a földön marad, így a műveletet végig egy külső számítógép felügyeli. Ez a prototípus jóval több energiát használ fel, és idő szempontjából sem annyira hatékony, ugyanis míg a kerékmeghajtású szerkezet több mint 2 órán keresztül képes a munkavégzésre, a repülő csak pár percig alkalmas rá.

2016 nyarán a kutatók bebizonyították, hogy ez a két alternatív megoldás igenis alkalmas lehet a növények beporzására. Egy teszt során a kerékmeghajtású robotot sikeresen alkalmazták fokhagyma- és eperültetvényeken is. Összehasonlításképpen megvizsgálták, hogy milyen arányban tudták növelni a termést a természetesen beporzott területekhez képest. Az eredmények ígéretesek: a mesterséges szerkezetnek köszönhetően körülbelül százhatvanöt mag csírázott ki, míg az érintetlen területeken csupán huszonhárom.

A rendszer sajnos még nem került piacra, és egyelőre nem is tudni, hogy mikor fog, de az ilyen típusú innovációk mindannyiunk számára adhatnak egy kis reményt, hogy vannak megoldások a civilizációnk problémáira. Még ha az elsődleges feladatunknak természetesen azt is kell tekintenünk, hogy megakadályozzuk a méhek további pusztulását.