A divatipar bevett módszerei és eszközei több módon és szinten károsítják környezetünket, mint azt elsőre gondolnánk. Egy-egy változásért kiáltó helyzet nem ritkán valami olyasmihez kapcsolódik, ami mára szerves része lett a mindennapi életünknek. Az alábbi három példa rávilágít arra, hogy sürgősen változtatnunk kell a divatról, mi több, az öltözködésünkről való gondolkodásunkon – és persze a szokásainkon is.

Kasmír és a mongol sztyeppék

Bár sokan kasmírnak neveznek hasonló tapintású anyagokat is, az igazi kasmír a kasmírkecske szőréből készül, amely Tibetben, és többek között Kínában, Indiában, valamint Mongóliában is megtalálható. Utóbbi a világ második legnagyobb kasmírkitermelőjének számít, így – miután az olcsó kasmír után óriási a kereslet – immár komoly veszélyben van az ország állat- és növényvilága. Ennek oka, hogy a kecskék jelentősen nagyobb pusztítást képesek végezni a legelőkön a legtöbb haszonállathoz, például a juhokhoz képest. A mongol legelőket ezért már nemcsak az éghajlatváltozás, az ebből eredő talajerózió, illetve a szárazság teszi tönkre, hanem a legeltetés is. Mi több, egy 2007-es kutatás szerint az itt lévő sztyeppék degradációját nyolcvan százalékban a túllegeltetés számlájára lehetett írni. Ennek eredményeképp az itt őshonos állatok, így a hópárducok életterét is komoly veszély fenyegeti. A legeltetés miatt pusztuló zöldterületek világszerte óriási problémát jelentenek – jelen példából is látszik, hogy mindez egyáltalán nem csak az olyan takarmányállatok ellátása miatt merül fel, amelyekre táplálékforrásként tekintünk.

Ruhamosás és a vízi ökoszisztéma

A Föld vízkészletét a lehető legkülönbözőbb típusú műanyagokkal szennyezzük nap mint nap. A flóra és fauna működését a mikroműanyagok és a vízbe kerülő nagyobb műanyagdarabok, zacskók, palackok egyaránt súlyosan veszélyeztetik. Műanyag nemcsak az eldobott szeméttel kerül be a folyókba, tengerekbe és óceánokba, hanem például a mosógépeken keresztül is. A mosás után ugyanis az olyan szintetikus anyagok, mint a poliészter, a nejlon vagy az akril – átjutva a víztisztító rendszereken –, beszivároghatnak a vízkészletekbe, különféle vegyianyagokkal és toxinokkal szennyezve azokat, és az ott élő állat- és növényvilágot. A szintetikus anyagok mosása olyan tengeri élőlényeket veszélyeztet, mint például a rákok, homárok, halak, a teknősök, és – akár közvetlenül, akár közvetetten – a pingvinek, fókák, vidrák és lamantinok. Az sem meglepő, hogy az ebből a folyamatból származó vegyianyagok már az embereknek szánt élelmiszerekben is kimutathatók. A szintetikus anyagok felelőtlen használata tehát nemcsak a vizeink ökoszisztémája, de a saját egészségünk sorsát is megpecsételheti.

Műselyem, viszkóz és az erdőirtás

Az oldódó cellulóz a viszkóz és a műselyem alapanyaga, azaz szükséges a divatipar számára alapkelléknek számító anyagok előállításához. Ez a cellulóz nem ritkán veszélyeztetett erdőkben élő fákból származik – a fast fashionnek köszönhetően hihetetlen ütemben és mennyiségben előállított ruhák tehát közvetlenül hozzájárulnak erdőirtáshoz, ezzel együtt az élőhelyek pusztulásához. Évente majd’ 200 millió fát vágnak ki abból a célból, hogy ruhákat készítsenek belőlük. Bár több nagy divatmárka hirdeti, hogy fenntartható forrásból és eszközökkel szerzi a viszkóz előállításához szükséges alapanyagot, az ebből a célból kivágott fák száma minden évben nőttön-nő, például az indonéziai, kanadai és amazóniai erdőkben. Az erdőirtás az egyik legfőbb megoldandó probléma, amikor a Föld egészsége és a globális felmelegedés csökkentése a tét, hiszen amellett, hogy az erdők élőhelyet biztosítanak a vadon élő állatoknak, a bolygó hőmérsékletének szabályozásáról is gondoskodnak.

Van megoldás?

Mindez csak a jéghegy csúcsa. Bizonyos organikus anyagok előállítása legalább annyira környezetszennyező, mint a szintetikus társaiké. A pamut alapanyagául szolgáló gyapot például az egyik legfenntarthatatlanabb növénynek számít. Egyetlen pamutpóló előállításához 2700 liter vízre van szükség, emellett a folyamat növényvédőszerek és más veszélyes vegyianyagok használatát is igényli, amelyek a talajba szivárogva felfoghatatlan károkat okoznak. A történelem egyik legszomorúbb kapcsolódó példája a Kazahsztánban található Aral-tó pusztulása, amelyet a felelőtlen gyapottermesztés okozott. Ahhoz, hogy megakadályozzuk a hasonló katasztrófákat, alapvetően négy dolgot tehetünk:

1. Jobb minőségű, tartósabb ruhákat választunk.

2. Azonnali csere helyett megjavíttatjuk az elhasználódott darabokat.

3. Fenntartható, a gyártás tekintetében lekövethető márkákat keresünk.

4. Használt ruhát vásárolunk, illetve cserélgetünk.