A világ népességének közel 70%-a napjainkra városokban él, ez a szám az előrejelzések szerint idővel elérheti akár a 90%-ot is. Az urbanizáció miatt a vidéki területek fokozatosan elnéptelenednek – ezeket a megüresedett területeket pedig egyre nagyobb arányban vonják nagyipari mezőgazdaság művelés alá, ahol olyan nehézségekkel kell szembenézni, mint a népesség növekedésével egyenes arányban növekvő kereslet, valamint az egyre komolyabb fenntarthatósági kihívások. Az ipari mezőgazdaságban felhasznált területek folyamatos és következetes „leélése” idővel a talaj terméketlenségéhez, továbbá a bioszféra és a természet egyensúlyának felborulásához vezet. Ezen problémák megoldására nyújthat fenntartható alternatívát a permakultúra filozófiarendszere. 

A permakultúra története 

A permakultúra az angol permanent agriculture szavak összevonásából tevődik össze. Olyan élőhely és mezőgazdaság kialakítására törekszik, ahol a természetes rend uralkodik. Modernkori úttörőjének Josef „Sepp” Holzer ausztriai gazdálkodót tekintik, aki az 1960-as években fektette le az eszmerendszer ma ismert alapjait, azt követően, hogy nagy magasságban (1100-1500 méter) a hagyományos mezőgazdasági technikák alkalmazása során sorozatos sikertelenségek érték. Az ökológiai gazdasághoz és a permakultúrához fűzött újító, formabontó gondolatai révén „mezőgazdasági lázadónak” titulálták.  

Az elméleti alapokat később Bill Mollison dolgozta ki részletesen David Holmgren közreműködésével. Mollison beszámolói alapján az önfenntartó gazdálkodás megalkotásának ötlete 1959-ben a Tasmán esőerdőben tanulmányozott erszényesek viselkedése nyomán fogalmazódott meg. Mollisont lenyűgözte és inspirálta az állatok és a természet közti szoros és mély összekapcsolódás. Úgy vélte, hogy a természet mintázatai alapján létrehozott rendszer emberi viszonylatban is ugyanolyan jól működhetne. Noha az állandó mezőgazdaságra vonatkoztatva kezdte kutatni a lehetőségeket, gyorsan rájött, hogy a megfigyelt jelenségek mintázatai egy állandó kulturális rendszerhez tartoznak – mivel a termő táj, az egészséges ökológia és a körforgásos gazdaság nélkül egyetlen kultúra sem maradhatna fent.  

Ideológiája egyrészt optimista koncepcióként indult, másrészt a gyakorlatban is törekedett arra, hogy integrálja a fenntarthatósággal kapcsolatos, újító ökológiai ismereteket a világ minden részéről. A 80-as években egyre elterjedtebbek lettek a permakultúrát érintő gyakorlati kísérletek és a megalakuló szövetségek által képviselt projektek, amelyek bizonyították, hogy az önfenntarthatóság rendszere hatékonyan megvalósítható a legkülönbözőbb földrajzi, domborzati és éghajlati körülmények mellett is. 

Az önfenntartó mezőgazdaság alapjai 

A permakultúra etikai rendszere három elvet fogalmaz meg: a bioszféra, azaz a Földünk védelme, az emberek védelme, valamint a felesleg visszaforgatása, igazságos elosztása – a tervezés során ezeknek az alapvetéseknek kell érvényesülnie.  

David Holmgren tizenkét alapelvvel egészíti ki a három fő tételt. Elsősorban részletes megfigyelésre hívja fel a figyelmet, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a természet cselekvő részévé válhassunk. Emellett az energia összegyűjtése és tárolása, a hozam elérése és az önmérséklet gyakorlása fontosságát emeli ki. Az alapelvek közé sorolja továbbá a megújuló források és szolgáltatások használatát és értékelését, a sokféleség megbecsülését és használatát. A tételek között szerepel az újrahasznosítás gyakorlata és a hulladéktermelés teljes megszüntetése, és a pontos tervezés, melynek során az elkülönítés elve helyett az egységre való törekvés ideája érvényesül. A gyors, hirtelen, nagyszabású megoldások helyett a kisléptékű, lassú és fokozatos megoldások használatára ösztönöz, és a változások kreatív kihasználására is felhívja a figyelmet. 

A permakultúra eszméje azt hangsúlyozza, hogy nem elegendő a fenntarthatóságra törekedni – mellette kiemelten fontos a bioszféra regenerációja, és a leélt, terméketlenné vált földterületek újraélesztése. Szükséges, hogy a természet mintázatait megértve, együttműködő partnerként lépjünk be annak körforgásos rendszerébe, ahol nem csak a rendszer élvezői és használó vagyunk, hanem arra törekszünk, hogy az ajándékba kapott, tápláló javakat visszaforgassuk a természetbe.  

Az erdőből visszük be a tudást a kertbe 

Az önfenntaró mezőgazdaság gyakorlati tervezése során számos speciális tudás ötvöződik, mivel sokrétű és átható ismeretek szükségesek egy adott terület hatékony és fenntartható megműveléséhez. A terv megalkotásához elengedhetetlenül szükséges a klíma, mikroklíma, a helyi vízbiztoság, a talaj- és növényvilág, valamint a burkolt területek és szennyeződések feltérképezése. Ezek ismeretében a legkülönbözőbb adottságokkal rendelkező területet is bőven termő, gazdag bioszférává változtathatjuk. Lőrinczi István permakultúra tervező saját gangján alakított ki cirkuláris alternatív kertet, ahol a hely szűkét vertikális megoldásokkal orvosolta, az urbánus környezetben pedig igyekezett a méhek és darazsak számára is kedvező körülményeket teremteni, bevonva őket a termesztés hozamának növelésében.  A területtel való játék során a gang tájolásának megfelelően helyezte el a növényeket. Az el nem fogyasztott termések részeit pedig visszaforgatta a virágládákba, ezzel is visszapótolva a felesleget.  

Permakultúra hazánkban 

Nemrégiben vette kezdetét a Perőcsényi PermaPagony kialakítása, amely a Permaculture Resource Ireland Kárpát-medencei képviselete, az Életfa Permakultúra és a MAPER (Magyar Permakultúra Egyesület) összefogásával zajlik. A szakértők a természet rendszerszintű értelmezéséből indulnak ki, és azt vizsgálják, hogy milyen hatásokkal jár egy permakultúrás kertkialakítás a helyi ökoszisztémára nézve. Magyarországon évtizedek óta folynak olyan tudományos kutatások, melyek az ökológiai rendszerek működését modellezik, többek között a hazai fejlesztésű Biome-BGCMuSo módszerrel. Ez a biogeokémiai, számítógépes modell meteorológiai, növényélettani és talajadatok felhasználásával számolja a talaj-, növény- és légkörtározók szén-, nitrogén- és víztartalmát, illetve a tározók közötti áramlást. Ezáltal arra is alkalmas, hogy a kutatók változó körülmények között is megvizsgálhassák a különböző ökoszisztémák folyamatait. A modellről részletesebben annak honlapján lehet olvasni. 

Az önfenntartó mezőgazdaság tehát a természeti világ bölcsességén alapul. Annak a felismerésén, hogy egy körforgásos rendszer részeként létezünk, amiben, ha megtaláljuk a helyünket, felmérjük a valós szükségleteinket és képességeinket, illetve tudatosan és hosszú távon gondolkodva kapcsolódunk a természeti körforgásba, akkor harmonikus, fenntartható életet élhetünk.