Erős vállalást tett 2019-ben az Európai Unió, amikor arra vállalkozott, hogy 2050-re teljesen megszüneti a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátását, a világon elsőként válva teljesen klímasemlegessé. Ehhez – sok egyéb tényező mellett – az Európai Bizottság 2035-re teljesen kiszorítaná a belsőégésű, valamint a hibrid és dízel meghajtású személygépjárműveket a piacról, átállva az elektromos autók gyártására.

Az elektromos autók előnyeiről egyre többet lehet hallani. Akad is belőlük bőven, de az éremnek két oldala van: a hátrányai sem elhanyagolhatók. Az elektromos autók és a hagyományos belsőégésűek összehasonlításakor több szempontot érdemes szembe állítani. Az egyik oldalon előnyként szerepel a lényegesen kisebb széndioxid kibocsátás, azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a modern akkumulátorokhoz szükséges anyagok bányászata messze nem fenntartható, ráadásul nem kevésszer etikátlan.

Emellett pedig az élhetőbb, fenntartható városok jövőképével szemben áll a tény, hogy a közműhálózatok egyelőre túlterhelődnének, ha ugrásszerűen nagyobb tömegek kezdenék elektromosra cserélni az autóikat.

Felépítés

Az elektromos autók prototípusát Jedlik Ányos fejlesztette ki 1825-ben. Valamivel később, 1884-ben jelentek meg az utakon az első hidrogénégésű járművek, azonban a belsőégésű motorok térhódításával mindkét irány háttérbe szorult. Az akkori technológia és az elemek egyszerűen nem tudták felvenni a versenyt a szénhidrogénnel.

Noha elektromos autókból többféle típus létezik, most egyszerűsítsük le a képletet a tisztán akkumulátoros elektromos járműre, azaz BEV-re (Battery Electric Vehicle). Ez a fogalom olyan személyforgalmú járművet takar, amely elektromos meghajtással bír, az ehhez szükséges energiát akkumulátorokban tárolja, ezt egy villanymotor segítségével alakítja át mozgási energiává.

Előnyök

Nem elhanyagolható szempont, hogy az elektromos autók villanymotorja jóval magasabb, 85-90%-os hatásfokon működik, mint a hagyományos belsőégésűeké: utóbbiaknál a jelenleg piacon kapható bajnokok a benzines kategóriában 35-40, a dízelben 40-45% százalékot tudnak.

Az elektromos autók így jóval fürgébbek a benzinnel működő társaiknál, miközben az alacsony fenntartási költségek is a javukra szólnak. Szintén pluszpont a környezetkímélő működés, amelynek egyik eleme, hogy a fékezés során felhasznált energia egy részét visszatáplálják az akkumulátorba. Mindemellett fontos kiemelni, hogy az elektromos autók akkumulátorai nem csak az erre kialakított töltőállomásokon, de otthon is feltölthetők, ez pedig mind anyagilag, mind kényelmi szempontból előnyt jelent a hagyományos járművekkel szemben.

Hátrányok

Noha az elektromos autók közvetlenül nem bocsátanak ki üveghatású gázokat, az akkumulátorok előállítása, valamint az alapanyagokként használt kobalt és lítium bányászata az emberre és a környezetre is erősen veszélyesek, emellett pedig temérdek energiát és vizet igényelnek. Az akkumulátorok gyártásához és töltéséhez szükséges villamosenergiát is túlnyomórészt fosszilis tüzelőanyagból állítják elő.  Minél inkább megújuló erőforrásból származik az energia, annál inkább kisebb annak környezeti hatása, ami jelenleg a legsötétebb felhőként tornyosul az iparág felett. A Journal of Research in Engineering and Technology 2020-as kutatása alapján az optimális megoldás a napelemes töltők használata lehet.

További hátrány, hogy az elektromos autók töltése jóval időigényesebb jelenleg – amíg egy tankolással csupán pár percet időzik az ember, addig egy elektromos töltés akár több órát is igénybe vehet. És itt jön az aduász, a hatótávolság: bár az újabb és újabb típusok hétről-hétre feljebb srófolt értékekkel jönnek ki, ezek még mindig elmaradnak a hagyományos autótól. Így az elektromos meghajtás tökéletesen alkalmas a városi közlekedésre, de nagyobb távolságra nem teljesen kiforrott opció még, különösen akkor, ha egyelőre nem biztosítottak a megfelelő töltőpontok.

Kobalt és lítium

A mobilitást biztosító modern akkumulátorokhoz többnyire lítium és kobalt szükséges. Utóbbiból 20 kg található egyes akkumulátorokban 100 kWh teljesítményenként. Ezek bányászata veszélyes, nem kevésszer etikátlan körülmények között zajló, megterhelő fizikai munka, ahol gyakorta nincsenek biztosítva az alapvető biztonsági feltételek. Kézi eszközökkel, szűk járatokon keresztül dolgoznak az alulfizetett bányászok, akik között nagy számban találhatók gyerekek is.

Mivel a kobaltkitermelés 60-70%-ban Kongóban történik, a kobaltfüggőségből az átmeneti fém kiváltása tűnik a legjobb útnak.

A szakembereket folyamatosan foglalkoztatja a lítium kérdése is. A legnagyobb lítiumkészlet Dél-Amerikában található, a kitermelés rendívül vízigényes módszerrel zajlik. Egy tonna lítium előállításához 1,89 millió liter víz szükséges – egy elektromos autó (EV) akkumulátora átlagosan 8-10 kilogramm lítiumot tartalmaz. A számok ismerete alapján nagyjából 18 ezer liter édesvíz felhasználása szükséges egy elektromos autóhoz.

Mire a lítium szállíthatóvá válik, akár hónapok is eltelhetnek, feldolgozása időigényes. Tegyük hozzá, erősen környezetkárosító hatása is lehet, amennyiben nem megfelelő körülmények között dolgozzák fel.

Lehet-e zöld az autózás?

Egy elektromos jármű közvetetlenül minimális károsanyag kibocsátást produkál, ez tény. A felsorolt szempontok szerint azonban még sok a tennivaló ahhoz, hogy az elektromos autók valóban fenntartható alternatívát jelentsenek hosszútávon bolygónk megóvása érdekében.

Mi magunk azonban személyes döntéseinkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy mennyi és milyen jármű közlekedjen az utakon.

Ha az adott utazásunk körülményeihez mérten igyekszünk minél tudatosabban választani, felmerülhet a gyaloglás, a kerékpározás vagy a tömegközlekedés is. A városi mobilitás napjainkra egyre több olyan lehetőséget biztosít, amilyen például a megosztott járművek használata: ezekkel is számottevően csökkenthető a járművek száma az utakon, mérséklődik a forgalom, valamint a lég- és zajszennyezés.