Arról már korábban írtam a blogon, hogy a madarakra milyen veszélyt jelentenek a szélturbinák, és hogy ezt hogyan lehet elhárítani. Most arról jött hír, hogy a napelemeknél is hasonló problémák merülnek fel, melynek megoldására a mesterséges intelligenciát veti be az emberiség.
Az, hogy pontosan mennyi madár pusztulásában felelős a napelem, csak megbecsülni tudjuk, de ez alapján csak az Egyesült Államok területén évente 138 ezer madár pusztul el.
Azt azonban pontosan még senki nem érti, mi is az összefüggés a napelempark és a madarak elhullása között, ezért az Egyesült Államok Energetikai Minisztériuma 1,3 millió dollárt adott az Argonne Nemzeti Laboratóriumnak, hogy kiépítsen egy madárfigyelő rendszert. A tervek szerint a rendszer a mesterséges intelligenciát hívja majd segítségül, hogy megfigyelje és kielemezze a madarak viselkedését.
Az MI bevetésére azért van szükség, mert ma az egyetlen módszer, ami alapján megállapítják, mennyi madár pusztul el, az az, ha odamennek az emberek és megszámolják a tetemeket. A XXI. században azért ez a módszer elég időigényes technikának számít, így azokban az államokban, ahol jogszabály nem írja elő kötelezően, nem is folytatják. Így pedig a tudósoknak nincs lehetősége megérteni és megoldani a különös problémát. A madarak viselkedésének elemzéséhez ugyanis valós idejű adatokra van szükség.
Az viszont a napelemparkok üzemeltetőinek is fontos, hogy választ kapjanak a kérdésre, hiszen a naperőmű fő vonzereje, hogy környezetbarát energiaforrás, így viszont aggasztó, hogy mégis ilyen környezeti terheléssel jár. Szeretnék minimalizálni ezeket a hatásokat, és a napelemekben keletkező kisebb-nagyobb károkat is el tudnák kerülni.
A mesterséges intelligencia bevetése azért kihívásokat is rejt magában, szoftver és hardver oldalon is. Lássuk be, nem könnyű megtanítani egy algoritmusnak, mi is az a madár, hiszen ezek az állatok rengeteg színben, méretben és formában léteznek, és bukkanhatnak fel egy igencsak komplex környezetben.
A szoftver fejlesztője szerint programja a drónokat már automatikusan érzékelte volna, de ezek azért könnyebben felismerhetők, mint a madarak. A rendszernek ráadásul nem egy képen kell egy objektumot felismernie, hanem kicsi, gyorsan mozgó állatot kell folyamatosan beazonosítania. Például a repülő madár lehet, hogy csak egy pötty lesz az égen, de ha kitárja a szárnyát, máris máshogy fog festeni. Azonban a szoftvernek végig követnie kell, ahogy az állat a kamera előtt mozog.
És emellett a hardveres oldal sem marad kihívások nélkül. A naperőművek ugyanis általában a pusztaság közepén szoktak elhelyezkedni, a közelben nincsenek adatközpontok, szűk a sávszélesség, ráadásul elektromossághoz sem könnyű jutni. Ez nem olyan meglepő, mint első hallásra tűnik, hiszen bár a napelemek elektromos energiát termelnek, de az nem nyerhető közvetlenül ki belőle a helyszínen. Ezért a hardvernek rendkívül energiahatékonynak kell lennie, hiszen vagy akkumulátor, vagy a saját napeleme fogja működtetni. Eközben pedig elég erősnek is kell lennie ahhoz, hogy elképesztő mennyiségű adatot dolgozzon fel. A cél érdekében az Argonne egy kereskedelmi forgalomban kapható hardvert fog használni, amit a Boulder AI fejlesztett a járműves és gyalogos közlekedés megfigyelésére. Ez az eszköz ugyanis tud mindent, amire a fent leírt okok miatt szükség lehet.
A projekt egyelőre még a szoftver betanításánál tart. Ezt több ezer kép segítségével folytatják, amelyek különböző naperőművek területeiről származnak. Első lépésként az MI fel fogja ismerni az állatokat, azután pedig ennél finomabb megfigyelésre is képes lesz, el fogja tudni különíteni az állatok viselkedési formáit is: például hogy egy madár csak csipeget vagy nekiütközik egy panelnak. Mindez pedig segíteni fog a tudósoknak, hogy megfejtsék a madarak pusztulásának a pontos okait, és így meg is előzhessék azt.
