Mauritius mindannyiunknak a kék ég és még kékebb tenger, a csodálatos állatvilág szinonimája. Ebbe az idillbe rontott bele az a japán olajszállító tanker, amely egyelőre felmérhetetlen károkat okozott Mauritis élővilágában és éppen csak újraéledő turizmusában. De vajon biztonságosabbá tehető-e a tengeri olajszállítás?

Ha Mauritiusról beszélünk, mindannyiunknak elsőként azok a közhelyszerű kifejezések jutnak eszébe, mint a „turistaparadicsom”, „gyöngyszem”, „ékszerdoboz”. Rá is szolgált a sziget ezekre az eposzi jelzőkre, hiszen a csodálatos tengeri környezetben lévő szigetvilág óriásteknősök, dugongok és halak otthona, a szárazföldön különleges madarak és denevérek élnek. A koronavírus járvány előtt a turisták kedvelt célpontja volt, az itt élők fontos bevételi forrását jelentette ez az iparág.

A közelmúltban azonban nem ragyogó adottságaival került be Mauritius a hírekbe, miután partjainál futott zátonyra egy panamai zászló alatt hajózó japán teherhajó. A hajó megrepedt üzemanyagtartályából közel ezer liter olaj folyt a tengerbe, a szállítmányt azonban sikerült kiszivattyúzni, mielőtt a hajótest kettétört volna. A L'Express című helyi újságban így is elfeketedett strandokról és elpusztult tengeri élőlényekről készült fotók jelentek meg. A helyiek és a világ minden tájáról érkező segítők kétségbeesett küzdelembe kezdtek a szennyezés ellen, a világsajtót is bejárták a képek, ahogy vödrökkel és emberi hajjal szálltak szembe az olajjal.

A szakértők azonban érthető módon pesszimisták. A Greenpeace környezetvédő szervezet szerint félő, hogy a szennyezésnek elsöprő következményei lesznek, ezernyi fajt fenyeget pusztulás veszélye, ami súlyos következményekkel járna a gazdaságra, az élelmiszerbiztonságra és az egészségre is a szigeteken.

Hogy a szennyezés hogyan fog bekerülni a táplálékláncba és a természeti körforgásba, egyelőre még a tudósok előtt sem ismert, azonban a napokban tapasztalt tömeges delfinpusztulást már ennek tudják be.

Ugyan nem ez volt a világ eddigi legnagyobb olajkatasztrófája, de ismét felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ilyen baleset is hatalmas károkat okoz a környezetben, valamint a termelő és szállító, de még a felhasználó cégek reputációjában is. A katasztrófa gazdasági hatása sem elenyésző, hiszen az olaj kitermelése, szállítása, finomítása roppant energiaigényes és költséges folyamat. Ahhoz pedig, hogy az olajipari vállalatok érdekeltek legyenek biztonságosabb és környezetkímélő(bb) megoldásokat alkalmazni, gazdaságilag is érdekeltté kell őket tenni.

Egy japán projekt éppen arra törekszik, hogy a tengeri szállítmányozást biztonságosabbá és környezetkímélőbbé tegye.  Olyan akkumulátoros, elektromos olajszállító tankerhajót fejlesztenek, amelyet teljes mértékben megújuló forrásból származó árammal töltenének a kikötőben. A projektet „e5” névre keresztelték, ezzel öt „e” betűvel kezdődő angol szóra utalnak: „electrification” (elektromosítás), „environment” (környezet), „evolution” (evolúció), „efficiency” (hatékonyság) és „economics” (gazdaságosság). Az olajszállításban részt vevő minden szereplőnek el kell fogadnia, hogy mind az öt szempont ugyanolyan fontos, csak ezek szem előtt tartásával érhető el valódi változás ezen a területen is.

Legalábbis amíg a világ energiaéhségét nagyrészt a fosszilis energiahordozókból próbáljuk fedezni.