Jelenlegi fenntarthatatlan gazdasági modellünk kéz a kézben jár a klímaváltozással, amelynek jeleit egyre inkább saját bőrünkön is érzékeljük. A technológiai újítások, amelyet a nyugat képes biztosítani nem elegendőek, erőforrások hiányában nem lehetséges megoldást találni. A november közepe tájékán Bonnban rendezett 23. ENSZ klímacsúcs bizonyos tekintetben előrelépést jelentett, ugyanakkor ezzel párhuzamosan még inkább kirajzolódni látszik az előttünk álló temérdek megoldásra váró kérdés, amelyekre talán Ázsiai fejlődő országai tudják majd a gyakorlati válaszokat megadni.
Földünk hőmérsékletének növekedése, a jégsapkák olvadása, a tengerek, óceánok vízszintjének emelkedése a leginkább szembeszökő példák arra, hogy a mostani gazdasági fejlődési modell miért fenntarthatatlan. Az előrejelzések szerint a következő évszázad elejére – tehát kevesebb mint 90 év múlva – némely területeken annyira fel fog forrósodni a levegő, hogy nem lesz alkalmas az életre. A nagy mennyiségű, ipari eredetű szén-dioxid kibocsátás miatt bekövetkezett éghajlatváltozás már napjainkban is érezteti hatását: Delhiben például a levegőszennyezettség szintje olyan méreteket öltött, hogy egy nemzetközi krikettmérkőzést le kellett fújni, mert a játékosok alig kaptak levegőt.
Hogyan kerül a megoldás Ázsia fejlődő országaiba?
A nyugati demokráciákban meglévő, jobbító szándékú, ugyanakkor szigorú klímapolitikai intézkedések a való életben nagy eséllyel váltanának ki össztársadalmi rosszallást országainkban. Ezt – és az esetleges politikai arcvesztést – elkerülendő a nyugati politikusok szükségszerűen hoznak olyan döntéseket, amelyek inkább a piaci folyamatokat befolyásolják, valamint a technikai újításokat helyezik előtérbe. Így kerülik el, hogy egy népszerűtlen döntés miatt – amely bár gyökeres és pozitív változással járna a környezetünk szempontjából – a társadalmi ellenállás ne veszítsenek politikai népszerűségükből.
Az ázsiai országokban a helyzet nagyon más. Ezeknek a nemzeteknek kettős kihívással kell szembenézniük: nevezetesen a fejlődés igényével, valamint a fenntarthatóság követelményével. Ezen felül hatalmas népességgel rendelkeznek, és az emberek döntő többsége még mindig nem fér hozzá olyan alapvető dolgokhoz, amely a minimális életszínvonal fenntartásához nélkülözhetetlen lenne: tiszta ivóvízhez, biztonságos élelmiszer ellátáshoz, állandó lakóhelyhez, megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Az ázsiai fejlődő országoknak egy a nyugati erőforrás-intenzív modelltől eltérő utat kell majd követniük annak érdekében, hogy fejlődni tudjanak, és ebben újszerű megoldásoknak kell majd kirajzolódniuk, amelyekben van tér és lehetőség egy fenntarthatóságon alapuló modell megvalósítására.
Természetesen Ázsiának nem kell egyedül szembenéznie a globális felmelegedéssel. A régióban jelenlévő nemzetközi szervezetek, valamint különféle koalíciók összehangolt működése támogatni fogja a régiót abban, hogy az egész világra kiterjedő változást tudjanak elindítani, elérni. Már vannak olyan kezdeményezések, amelyek jó irányba mutatnak. Kínában és Mongóliában újraerdősítési projekteket indítottak a sivatag visszaszorítására. Vietnam intenzív fejlesztésbe kezdett a vidéki öntözőrendszerek terén, így növelve a rizsföldek kiterjedését. Szingapúrban pedig szigorúan korlátozták a városban közlekedő autók számát.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
