November 17-én ér véget a 23. ENSZ klímacsúcs a németországi Bonnban, amelyen a nagy sikernek elkönyvelt párizsi megállapodás részleteinek kidolgozásáról egyeztettek az országok képviselői. Három fő témát vitattak meg, miközben manőverezni kellett a politikai sakktáblákon, és ami a legnehezebb: lelkesíteni az emberiséget a továbbhaladásra, az országokat a teljesítésre.
A végső cél a már sokszor hangoztatott 2015-ös vállalás, miszerint el kell kerülni, hogy bolygónk átlaghőmérséklete 1,5-2 fokkal, azaz a még elviselhető szintnél jobban emelkedjen az évszázad végéig. Ezt ugyan már önmagában elfogadtatni is nagy bravúr volt 196 ország képviselőjével, ám ez csak egy első lépés volt a hosszú közös úton, amelynek a mostani klímacsúcs is csak egy kisebb állomása volt.
A New York Times a helyszínről tudósított az eseményekről, és ezek alapján úgy fogalmazott, három dolgot kellett most részletesen átbeszélniük a résztvevőknek:
- Azt, hogy milyen nemzetközi sztenderdek alapján mérhető egy ország károsanyag-kibocsátása. Ha ebben egyetértés van, akkor lehet csak összehasonlítani az országok vállalásait, és a teljesítéseket.
- Azt, hogy mennyi haladás történt a megállapodás aláírása és ratifikálása óta, és hogyan lehetne még ambiciózusabb célokat kitűzni 2020 utánra.
- És végül azt, hogy miként lehet majd mindezt finanszírozni. Ugyanis a világ legtöbb iparágának átállítása a fenntarthatóbb termelésre (például az alapanyagok, az energia és a logisztikai megoldások tekintetében), valamint a felkészülés a klímaváltozás elkerülhetetlen következményeire, nem kivitelezhető a megfelelő források nélkül.
Ami pedig a vezető hatalmakat illeti, Németország és Franciaország elsőszámú vezetői jelen voltak az eseményen, míg az Egyesült Államok elnöke – ahogyan az várható volt – természetesen csak küldöttjein keresztül képviseltette magát. A New York Times beszámolójában egyébként – érthető módon – meglehetősen nagy figyelem vetült az amerikai képviseletre, és arra, milyen problémás a többi ország diplomatáinak őket helyén kezelni. A problémát az okozza, hogy bár egy ilyen rendezvényen hivatalosan a Fehér Ház küld követeket, mégis felvonult több másik, a párizsi megállapodás pontjaival egyetértő amerikai diplomata, fajsúlyos ex-döntéshozó is, mint például Al Gore. Ők a konferencián aktívan hangoztatták, hogy az Egyesült Államokban az emberek többsége szívesen beleállna a klímaváltozás elleni harcba, csak hát Washington erről mást gondol.
November 17-ig a kéthetes konferencián csak előkészítik a részletes előírásokat, majd pedig a teljes szabálykönyvet 2018 decemberében fogadják el a COP 24-en, amelyet egyébként a lengyelországi Katowicében rendeznek majd meg.
A hasonló világrendezvényeken elhangzott információ összegzése bizony nem kis feladat, ezért továbbra is biztatnék mindenkit arra, hogy figyelje a napokban megjelenő, erről szóló tartalmakat. Mert erre az eseményre (is) még alighanem hosszan fogunk referenciaként visszatekinteni.
Forrás: UN News, The New York Times
