Az Egyesült Királyság környezetvédelmi államtitkára, Michael Gove nemrég bejelentette, hogy 2040-ig meg kívánják tiltani az új benzin- és dízelautók értékesítését Nagy-Britanniában. Az ilyen autókban működő belső égésű motorok okozta károsanyag-kibocsátást teszik az ország növekvő mértékű, emberre és környezetre egyaránt káros légszennyezettségnek az egyik fő, könnyen célozható felelősévé. Ez a lépés egy valódi mérföldkő az elektromosautók irányába tett úton, amik most még csak a brit eladások egy százalékát teszik ki. A kormánydöntés ugyanakkor számos megoldandó kérdést vet fel az autóipar szereplői számára.

Ezzel a rendelettel Nagy-Britannia Franciaország után a második ország Európában, ahol szintén 23 évig lehetne még ilyen új autókat árusítani. Azt fontos látni, hogy ezek a tervek annak a kivitelezési stratégiának a részei, amiket az egyes országoknak saját hatókörben kell kialakítani a párizsi klímaegyezmény értelmében azért, hogy a vállalt küszöbértékeknek eleget tegyenek. A fenntarthatóságért vívott küzdelemben egyre több hasonló intézkedés jelenik majd meg, ami jó hír, nagyrészt azért is, mert hirdeti és képviseli azt a gondolatot is, hogy

nemcsak a következő generációnak kell ezzel a problémával megbirkóznia, hanem a mi életünkben is szükség lesz már a gyökeres változásokra környezetünk megoldása érdekében.

Az, hogy 23 év múlva az angolok és franciák nem vehetnek már benzines vagy dízelautót, csak az egyik lépése lesz az új rendszernek. Több mint valószínű, hogy nálunk is előbb-utóbb előkerülnek majd hasonló ötletek. Többféle ösztönző létezik persze ezeknek a céloknak az elérésére: egyrészt a nem támogatott technológia betiltása, ami tényleg a legdurvább eszköz, de ott van a kedvezményezett technológia adókedvezményekkel történő támogatása az állam részéről, a szükséges infrastruktúra kiépítése, vagy éppen majd a legszennyezőbb járművekre kiszabott bírságok is. Mindezen módszerekkel terelve leszünk az elektromos autók használata felé.

Ilyen és ehhez hasonló infrastrukúrára jócskán szükség lesz, ha a brit és a francia kormány ösztönözni akarja a környezetkímélőbb autózási szokásokat. Csak az egyik megoldandó kérdés a sok közül, hogy milyen finanszírozással fogják kiépíteni. 

Furcsa, de egyáltalán nem ördögtől való belegondolni, hogy talán mi vagyunk az egyik utolsó generáció, akik még ismerhetik az autózás eredeti élményét. Ilyenkor érdemes magunkat emlékeztetni, hogy a lovaskocsit használók is ugyanezt gondolhatták a 19. században. Az azt következő technológiát lehet, hogy nem volt egyszerű megszokni, de mára viszont szerves része lett a közlekedési kultúrának. Viszont be kell látni, hogy ez a technológia megérett a szisztematikus leváltásra. És nem azért, mert nem működik, hanem fenntarthatósági, környezetvédelmi okok miatt. 

Kérdés, hogy vajon mekkora ellenerőt tud kifejteni az ellenérdekelt autóipar, akik között kétféle játékos van: akik már bejelentették, hogy el tervezik hagyni a hagyományos technológiát (mint a Volvo) és azok, akik ennek a technológiai kihívásnak még nem tudnak megfelelni, mint például a legendás brit autómárka, az Aston Martin. Ennek vezetője úgy nyilatkozott a kormányzati bejelentés kapcsán, hogy az nem járja, hogy a kormány megnehezíti az üzleti tevékenységüket, és a fogyasztókat támogatja, a gyártókat viszont cserben hagyja az átmenet során. Arra hívta fel a figyelmet, hogy

ha a brit autóipar versenyképessé akar válni az elektromos autók piacán, akkor például az elektromos autókat töltő elemek gyártásában fel kell venniük a versenyt a kínai gyártókkal, akik szerinte nagyjából 10 éves előnnyel rendelkeznek ebben már most is.

Gyűlnek a sötét felhők a hagyományos autógyártók felett - a bejelentés ellenérdekeltjei többek között az olyan autóipari legendák is, mint a képen látható csodaszép autót gyártó Aston Martin. 

A Michael Gove bejelentésére érkezett reakciók természetesen vegyesek. A Greenpeace szerint például ez a döntés abból a szempontból helyes, hogy kijelölt egy időpontot a környezetre káros hatásúnak tekintett benzines és dízelmotoros autók vásárlására. Viszont ez a 23 éves határidő szerintük túl távoli ahhoz, hogy megóvja az embereket, elsősorban a gyerekeket a légszennyezés káros hatásaitól. A szervezetnek persze ebben igaza van. Viszont fontos látni a jó szándékot, és a pozitív elhatározást is. Mert cselekedni kell, és ha lehet, minél hamarabb, de az első jelentős eredményeket az ilyen döntések készítik elő.  

Forrás: 444, Financial Times

További érdekes nézegetnivaló:

Az Európai Környezetvédelmi Hivatal elmagyarázza, mi mindent érdemes tudni a légszennyezésről: https://www.eea.europa.eu/themes/air/intro

 London történetének legsúlyosabb szmogriadója, az 1952-es “The Great Smog of London” 60. évfordulója alkalmából a Guardian képriportja: https://www.theguardian.com/environment/gallery/2012/dec/05/60-years-great-smog-london-in-pictures

Egy francia start-up cég napra pontosan tudja vizuálisan bemutatni, a világ melyik táján milyen mértékű éppen a légszennyezés: https://www.washingtonpost.com/news/worldviews/wp/2016/11/17/this-stunning-world-map-shows-the-awful-state-of-air-pollution/?utm_term=.c3d4f1cf1c0f

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!