Az Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből. Rengeteg kérdés merül fel a döntéssel kapcsolatban, de jobb lenne megállni egy kicsit, mert a meglehetősen nagyra dagasztott pánikkal nem jutunk messzire. Bármilyen elkeserítő volt a hír, az USA döntésének hatásait nézve is meggyőződésem, hogy a fenntarthatóságért folyó küzdelem jól halad. Lássuk, miért:
Az Egyesült Államok – egyébként Szíriával és Nicaraguával együtt – kilép a párizsi klímaegyezményből. A hír hallatára nem csak a fenntarthatóságért és környezettudatosságért szurkolók kapták fel a fejüket, hanem azok is, akik egyébként nem foglalkoznak klímapolitikával.
A döntésnek ugyanis üzenetértéke van, mondhatni hogy az egyik legfontosabb vendég otthagyta a bulit az est közepén.
Az, hogy az egyezményben foglalt ajánláshalmazra miért van elvitathatatlanul nagy szükség, szerintem elég jól meg van fogalmazva a sokszor előkerülő transzparensen: „There is no Planet B.” (A szójáték szabados magyarra fordítása annyit tesz, hogy „Nincsen pót bolygó”). A párizsi egyezmény röviden összefoglalva arról szól, hogy az aláíró nemzetek nyilvánosan vállalást tesznek az általuk termelt üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, tehát nincs egységes „fűnyíróelv” szerinti csökkentés. Ez azért nagy tett, mert ez a jelenlegi gazdasági tevékenységüket jelentősen átszabja, adott esetben gyengíti. És még azért is, mert ennek a saját vállalásnak a teljesítését transzparens módon kell közvetíteniük a többiek felé. Az egyezmény kötelezettségvállalási időszaka egyébként 2020-ban kezdődik majd.
Az egyes országok feladata tehát, hogy saját terveiket kidolgozzák, amelyeket „Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulás”-nak (angolul INDCs - Intended Nationally Determined Contributions) neveznek, hogy megfeleljenek az általános célnak: a Föld hőmérsékletét az iparosodás előtti értéket 2 Celsius-fokkal meghaladó szinten tartsák. Ezt pedig azért, mert a tudomány jelenlegi állása szerint a globális felmelegedés ugyan visszafordíthatatlan, de a széndioxid-kibocsátás emelkedése szoros határidőn belül súlyosan emelheti a világ hőmérsékletét – a 2 Celsius-fokos limit tekinthető egyfajta védelmi vonalnak.
Anno a párizsi egyezményhez vezető tárgyalásokat a világ két nagy kibocsátójának – ezek Kína (24 %) és az USA (17,9 %) voltak és most is azok – egyeztetett lépése jelentősen felgyorsította, s ezáltal az elfogadás folyamatát is szerte a világon. Az Egyesült Államoknak ezért nem szerencsés egy ilyen mértékű pozícióból visszatáncolni, főként, hogy ők szorgalmazták a tárgyalásokat.
Miért nem változtat az USA párizsi egyezményből való kilépése a fenntarthatóságért folyó küzdelmeken?
Nem kell sokat törni a fejünket, hogy rájöjjünk – egy maréknyi, bár köztük egy igen jelentős ország pálfordulása nem állíthatja meg az összefogást, ha amellett a többség már elköteleződött. És hogy ez ne csak hitkérdés legyen, íme néhány érv ahhoz, miért érdemes az USA kilépéséről kicsit hűvösebb fejjel gondolkozni:
-
Ezzel nem intettünk végleg búcsút az Egyesült Államokkal való kooperációnak
Már csak azért sem, mert az egyezményből kilépni hosszadalmas. Visszalépni viszont elméletileg gyors ütemben lehet. Fontos figyelembe venni azt, hogy ez a döntés mennyire visszavonhatatlan, ugyanis egy-egy ilyen mértékű elhatározás megvalósulása jóval lassabb mederben folyik, mint azt a sokkszerű esemény mutatná.
A Washington Post cikke szerint Trump döntésének kivitelezése négy évet vesz igénybe, a legkorábbi érvényes kilépés ideje 2020. november 4. A következő amerikai elnök viszont, ha úgy dönt, 30 nap alatt visszatérhet a megállapodáshoz.
Nyilván sarkított értelmezések ezek, de szerintem az arányok megállják a helyüket. Tehát a trumpiánus megoldás (ami rendszerint hangos és nem egyszer dühítő) ellenére nem szükséges attól tartani, hogy végletesen elvágja magát az Egyesült Államok a globális klímamegállapodástól vagy a globális fenntarthatósági felelősségvállalástól.
-
A legnagyobb amerikai vállalatok nem kívánják követni a visszalépést, a klímaváltozásban pedig ismételten hisznek
A károsanyag-kibocsátási arányokat nézve azt látjuk, hogy az Egyesült Államokban ehhez az ipari vállalatok szép számmal hozzájárulnak. Az ő működésükre azonban nincs direkt hatással az amerikai kormányzat, ha szabadpiacban gondolkozunk. Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal friss jelentése szerint az energetika (29%) és a közlekedés (27%) okozta kibocsátás után az ipari tevékenység (21%) a legnagyobb hozzájárulója a széndioxid-kibocsátásnak az Egyesült Államokban. Egy nemrégen, a New York Times-ban megjelentetett cikkben az amerikai vállalatok vezetőinek krémje azt állítja, hogy nem értenek egyet az adminisztráció döntésével.
Többek között Elon Musk a Tesla és a SpaceX vezére, Mark Zuckerberg a Facebook vezetője, a Disney-től Robert Iger és még sorolhatnám, a közösségi média felületeiken kiálltak amellett, hogy az exitálást igen sajnálatosnak tartják (Musk és Iger le is mondtak az elnöki tanácsadói tisztségükről), és a jelenlegi adminisztrációval szemben igenis valóságos veszélynek tekintik a klímaváltozást.
Ez reményt adhat arra nézve, hogy a működésükben továbbra is a fenntarthatósági kérdéseket helyezik a prioritási lista előkelő helyére – és ezekre a döntésekre nincs erős hatása az Egyesült Államok kormányának.
-
A világ többsége továbbra is hisz a klímaváltozás okozta fenyegetésben és ezt követik az energiapolitika lépései is
Az energiatermelés továbbra is nagyban támaszkodik a nem megújulókra, de szerencsére gyors ütemben nőnek fel a feladathoz a megújulókra építő termelést szorgalmazó technikák is. Arról lehet vita, hogy elég gyors-e ez az ütem. Ez a tendencia viszont nem fog lassulni.
Az előrejelzések szerint mind a globálisan megtermelt villamos energia mennyisége, mind pedig ezen belül a megújuló energiaforrások – nap, szél, víz, biomassza – révén termelt áram részaránya növekedni fog. Kína és India már elől jár a megújulókba való befektetésekben – ez az irány már hivatalosan is világtrend. Az áramigény növekedését elsősorban a globális gazdasági növekedés és társadalmi változások hajtják, míg a megújuló energiaforrások részarányának emelkedése egyértelműen a fenntarthatósági szempontok egyre hangsúlyosabbá válását jelzi.
Szerencsére a világ országainak többsége hisz a klímaváltozás tudományos bizonyítottságában
Mindenesetre szerintem fontos az, hogy tudatosítsuk magunkban, milyen nagymértékű eseményeknek vagyunk éppen tanúi. Hogy aztán ne lepődjünk meg, hogy nem mindig az értelem vezérli a világot. És természetesen az USA döntése rendkívül szomorú, ugyanakkor bízhatunk abban, hogy megerősíti azok összefogását, akik tesznek, és továbbra is tenni fognak a Föld jövőjéért.
Források: Politifact, Politico, Washington Post, Amerikai Környezetvédelmi Hivatal, New York Times
További érdekes olvasnivaló:
A Climate Analytics 10 egyszerű üzenetben érveli meg a 2 Celsius-fokos küszöbérték tudományos hátterét (angol): http://climateanalytics.org/files/10_key_messages_sed.pdf
A World Resource Institue magyarázza röviden el a Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulásokat (angol): http://www.wri.org/indc-definition
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
