Észtország, Bulgária és Svédország már elérte a 2020-ra kitűzött megújuló célarányt, mi a középmezőnyben vagyunk

Bulgária, Észtország és Svédország már teljesítette a 2020-as, megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó európai uniós vállalásait – derül ki az Eurostat adataiból. Az Európai Unió 28 tagállama közül elsőként Észtország teljesítette a részarányra vonatkozó nemzeti vállalást 2011-ben. Hozzá csatlakozott 2012-ben Bulgária és Svédország. A balti állam egyébként 16 százalékos részarány elérését tűzte ki célul maga elé, Bulgária 25 százalékot, a svédek pedig 49-et. Ehhez képest 2012-ben Bulgária már 16,3, Észtország 25,2, Svédország pedig 51 százaléknál tartott. Ez utóbbi részaránnyal a svédek abszolút rekorderek Európában. Mi meg alig haladtunk valamit a középmezőnyben.

Bulgária 2012-ben már a teljes energiafogyasztásának a 16,3 százalékát fedezte megújuló energiaforrásokból, 2004-ben (ekkortól közöl adatokat az Eurostat) ez az érték még csak 9,6 százalék volt. A másik két eminens esetében az induló értékek ekképpen alakultak: Észtország 2004-ben még csak az energiafelhasználásának 18,4 százalékát fedezte megújulókból, Svédország esetében 38,7 százalék volt az induló érték.

A megújuló energiaforrások aránya a végső energiafelhasználásban az egyik legfontosabb jelzőszáma az Európai Unió Európa 2020 stratégiájának, amely a 28 tagállam vállalásaiból az Európai Unió egészére 20 százalékos megújuló-felhasználást tűz ki célul. A nemzeti célszámokat az egyes tagállamok különböző induló értékeiből, a megújuló energiaforrások kiaknázásának potenciáljából és az országok gazdasági lehetőségeinek figyelembe vételével határozták meg.

Három eminens, három fejlődési út

A külső szemlélő számára érdekes lehet az is, ahogyan ez a három ország elérte a vállalások teljesítését. Svédország alapvetően egy lehetőségekben gazdag ország, hatalmas szilárd biomassza potenciállal és remek lehetőségekkel a szélenergia kiaknázására. Ezen energiaforrások munkába állítása mellett jelentős eredményeket értek el a közlekedés megújuló energiaforrásokra történő átállításában is.

Az észtek esetében elsősorban egy megalapozott – prémium tarifákon és beruházás-ösztönzésen keresztül támogatott – fejlesztési koncepció eredményei értek be az elmúlt években. A balti államban magas a kapcsolt energiatermelés aránya is. Jelentős támogatást kapnak azok az elektromosautó-tulajdonosok is, akik a gépjármű hajtására megújuló alapon termelt áramot használnak. Nagy lökést adott a fejlődésnek, hogy a megkülönböztetés-mentes rendelkezések miatt a megújuló alapú erőművek külön feltételek teljesítése nélkül csatlakozhatnak a hálózathoz, sőt alapvetően a rendszerüzemeltetők (villamos energia és távhő is) feladata, hogy tervezett hálózatfejlesztések mentén lehetővé tegye ezen termelőknek a problémamentes csatlakozást.

Bulgária viszont egy tipikusan kelet-európai (balkáni) történetnek köszönheti az eminens státuszt: túlzott támogatást kaptak a nap- és szélenergetikai beruházások a kötelező átvételi rendszerben, így egy hatalmas boom voltaképpen három év alatt – jelentős fogyasztói költségnövekedés mellett – biztosította a mostani eredményeket. A beruházókkal elszaladt lovat aztán a kormány mindenféle adózási és a kötelező átvételt érintő jogszabályi változtatásokkal igyekezett visszavágni. Születtek is ennek kapcsán mindenféle bírósági ügyek, amikre hivatkozva (meg a román és cseh példát is látva) például a magyar kormány is a kivárás mellett döntött.

Sereghajtók

Persze ha már megemlékeztünk az eltanulókról, érdemes röviden szót ejteni a hátul kullogókról is. Legkisebb megújuló részaránnyal 2012-ben Málta (1,4 százalék), Luxemburg (3,1 százalék), az Egyesült Királyság (4,2 százalék) és Hollandia (4,5 százalék) rendelkezett.

Ezen országok esetében 2004 óta alig-alig nőtt a megújuló energiaforrások részaránya. Málta energiahordozó importnak való kiszolgáltatottsága és mérete alapján kicsit kilóg a sorból, de Hollandia például a vizsgált nyolc évben, 2004 és 2012 között, alig 2,6 százalékkal növelte a megújulók részarányát. Az Egyesült Királyságnak 1,2 százalékról sikerült 3 százalékkal növelni a részarányt, Luxemburg pedig 2,2 százalékos növekedést tud felmutatni.

Magyarország egyelőre stabil versenyzője a középmezőnynek, DE…

És ez bizony egy nagy ”DE”. Merthogy a számokat vizsgálva nem állunk rosszul, csakhogy ez egyáltalán nem az őrült tempóban szaporodó új beruházásoknak köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy a hazai energiafogyasztás valamelyest csökkent az elmúlt években. Elemi matek, hogy ilyen feltételek mellett a nem változó kicsi részarány is rögtön nagyobbnak mutatkozik az egészhez képest.


Igazságtalan lenne ugyanakkor kijelenteni, hogy a növekedéshez egyáltalán nem járultak hozzá fejlesztések: uniós pályázatokból támogatott beruházások – elsősorban biomassza és napenergia alapú hőtermelési és némi napelemes beruházás – azért megvalósultak az elmúlt években is. A 2008-2009 közötti kiugró, majd másfél százalékos növekedést pedig a szélerőművek rendszerbe állítása okozta.

Igaz, azt se felejtsük el, hogy ebben az összesítésben a Pannonpower pécsi erőművi fejlesztése még jó eséllyel nem szerepel. Kétséges azonban, hogy jelentősen megdobná majd a részarányokat. Ráadásul az is beszédes jelzés, hogy a magyar adatok mind becsült számok – személyes véleményem, hogy mindent egybevetve kicsit talán túlbecsültek is.

Mit kellene tenni, hogy felzárkózzunk az élmezőnyhöz?

Szerencsére a tőkének nincs igazán jó memóriája. Amennyiben létrejön egy megbízható piaci környezet, és mellé elkezdi az állam következetesen megvalósítani az ország energiapolitikai stratégiáját, akkor a befektetők is hamar nekiállnak a fejlesztéseknek. Ehhez körülbelül 1-2 év elég lenne, utána pedig már valóban a megújuló energetikai fejlesztések üzembe állítása húzná felfelé a számokat.

Mondhatjuk persze, hogy minek fejleszteni, hiszen a teljes energiafogyasztás csökkenése miatt majd szinte csak ölbe tett kézzel is elérjük a vállalt 14,65 százalékos részarányt. Azonban már most látszik, hogy a hazai erőművi portfolió elöregedése miatt új kapacitásokra van szükség. Paks bővítése viszont csak részben képes fedezni a kieső, elsősorban a zsinórtermelő, kapacitásokat. Marad még legalább 2000-2500 megawattnyi hiányzó kapacitás, aminek legalább a fele lehetne megújuló alapú technológia. És ez még csak az –egyébként hosszabb távon növekvő - áramtermelés, meggyőződésem, hogy a hőellátás területén is jelentős teret kellene hogy kapjanak a megújulók. Elég csak a távhőrendszerek biomassza fűtőanyagra történő átállítására, vagy éppen az alternatív gázban rejlő lehetőségek kiaknázására gondolnunk. És ott van még a geotermia is…

Az igazán nagy kérdés az, hogy az elkövetkező 2-3 évben az állam milyen lépéseket tesz az ügyben; 2020-ig még van 6 évünk a vállalás teljesítéséhez. Amikor 2011-ben számításokra alapozva meghatározták a vállalt részarányt, akkor alapvetően nem kötelezte magát lehetetlenre a kormányzat, de ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudjuk, 2014-ben már el kell kezdeni lendületet venni. Mai napig vallom, hogy ha nem is lesz meg a 14,65 százalék, csak mondjuk 13,2, attól még nem dől össze a világ. Számonkérésre csak akkor számíthatunk uniós oldalról, ha semmit nem lépünk előre.

Úgy hírlik, jön a megújuló-energetikai törvény

A Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára egy konferencián nemrég úgy nyilatkozott, hogy még ebben az évben az Országgyűlés elé kerülhet a megújuló energiáról és energiahatékonyságról szóló törvényjavaslat. Erről egyelőre még keveset tudni, mindenesetre a helyettes államtitkár az eseményen külön kiemelte, hogy a 2030-ig előretekintő magyar energiastratégiában foglaltakkal párhuzamosan törekedni kell arra, hogy a közlekedésben, a villamosenergia-termelésben, illetve az építésgazdaságban a jelenleginél jóval nagyobb részarányt kapjon a megújuló energiaforrásokból származó energia.

Szintén ezen a konferencián hangzott el a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselőjétől, hogy Magyarországnak érdemes a megújuló energiaforrásokon alapuló hőtermelésre figyelni, mert ezen a területen vannak a legjobb adottságok: a magyar távhőrendszerek döntő többsége – több mint 80 százaléka - földgáz alapon üzemel.

Ezeknek jelentős része ésszerű beruházási volumen mellett kiszámíthatóbb és a nemzetközi ártrendeknek kevésbé kitett hazai előállítású biomassza tüzelőanyagra vagy geotermikus energiára állítható át.

A logika ráadásul azt diktálja, hogy amennyiben a törvényjavaslatot a Parlament elé terjesztik, annak szerves részét képezze egy újragondolt támogatási rendszerről szóló döntéshozási folyamat is. Ez utóbbival már lassan 3 éve adósa a kormányzat az iparágnak.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!