Egy friss tanulmány szerint 2020-as évek közepére a globális bányaipar energiaigényének körülbelül 8 százalékát megújuló energiával fogják kielégíteni. Ez nem tűnik soknak, de rögtön változik a kép, ha hozzátesszük, hogy ma a megújuló energia aránya a bányászathoz köthető energiafelhasználásban alig 0,1 százalék. Pedig kevés olyan iparág létezik ma, amely nagyobb energiafaló lenne az ásványi anyagok kitermelésénél – villamos energia szükségeltetik a gépek üzemeltetéséhez, a világításhoz, a biztonsági berendezések egy részéhez, de jelentős a kitermeléshez használt berendezések robbanómotorjainak üzemanyag-fogyasztása is.

A váltás okai egyszerűek – egyre nagyobb a tulajdonosi, stakeholderi nyomás a bányákon, hogy csökkentsék az energiakiadásaikat, illetve mérsékeljék kitettségüket a hagyományos fosszilis energiahordozóknak. Az üzemanyagok árszintjének kiszámíthatatlan változása, a globális társadalmi/politikai törekvések a klímavédelem terén, a fenntarthatósági szempontok érvényesítési törekvései a vevők részéről és a költségek együttesen terelik a zöldebb energiaellátás felé az ásványianyag-kitermelést.

Egyre nagyobb ugyanis az egyetértés a bányatársaságok részéről, hogy a kitermelés helyszínén vagy ahhoz közel olyan – akár szigetüzemszerű, akár hálózatra kapcsolt – megújuló alapú energiatermelésre rendezkedjenek be, amely csökkentheti az externális költségeket, és hozzájárulhat az ellátásbiztonság jelentős növeléséhez is.

Az ötlet természetesen egyáltalán nem újkeletű: már ma is több olyan bánya üzemel világszerte, amelynek közelébe szélerőmű parkokat telepítettek a hálózati energiaellátás kiegészítésére. A különbség ezek között a már üzemelő megoldások és a jövőben kiépülő megújuló energiaforrásokat hasznosító, bányákat ellátó kapacitások között a szükség ereje: az említett „korai” példák esetében csak extrém energiaigény és kifejezetten jó adottságok (széljárás, napsütéses órák) meglétekor telepítették a kapacitásokat, az újonnan építendő kapacitásokat már egyértelműen tudatosan, akár tárolókapacitások létesítésével együtt, a lehetőségeket maximalizálva terveztetik a vállalatok.

Az előzetes felmérések alapján a bányák esetében is a szélerőművek adhatják a kapacitások legnagyobb részét –egészen pontosan körülbelül 520 megawattnyi kapacitást. A szélturbinákat szorosan követik majd a napelemes fejlesztések, mintegy 490 megawatt kapacitással. Az sem lehet meglepő, hogy a legtöbb, közel 505 megawattnyi megújuló energiaforrást hasznosító erőmű a távol-keleti térségben létesül majd.

És habár erre a tanulmány külön nem tér ki, érdemes azt is figyelembe venni, hogy amennyiben a bánya rekultivációt komolyan veszik az adott országban, barnamezős beruházásként viszonylag költséghatékony módon lehet megújuló erőműveket telepíteni, amelyekkel két legyet is üthetnek egy csapásra: egyrészt megoldódik a terület további hasznosítása, másrészt a megtermelt energia ára akár a rekultivációs költségeket is csökkentheti.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!