A szélenergia már egy évtizede töretlen népszerűségnek örvend - június 15-e a Nemzetközi Szélnap

Visszavonhatatlanul visszaszorulóban vannak a fosszilis energiaforrások Európában, legalábbis ez látszik a tavalyi év fejlesztéseiből, amelyet az Európai Szélenergia Szövetség (EWEA) összesített. Az Európai Unióban összesen 16.750 megawattnyi fotovoltaikus kapacitást és 11.895 megawattnyi szélerőművet telepítettek 2012-ben, miközben az új földgázalapú kapacitások 10.535 megawatt körül alakultak. Fűtőolaj alapon 7 megawattnyi új kapacitás termel az Unióban tavaly óta, a nukleáris energia részaránya 22 megawattal növekedett.

A tavalyi év során az Európai Unióban összesen 31.300 megawatt megújulóenergia-alapú áramtermelő kapacitást telepítettek, ennek 40 százaléka volt fotovoltaikus elven működő erőmű, 28,4 százaléka szélerőmű. A megújulók mellett stabilan tartja pozícióját a földgáz is – ez az új kapacitások 25,1 százalékának esetében jelenti a tüzelőanyagot.

Érdekes megfigyelni, hogy habár a hőenergiatermelés terén a biomassza kiemelkedő szereppel bír, a villamosenergia-termelő kapacitásoknak alig 3,1 százaléka alapul ezen a tüzelőanyagon.

Töretlen népszerűség Európa szerte

A szélenergia Európában immáron több mint egy évtizede örvend töretlen népszerűségnek: 2000 óta évről-évre mintegy 11 százalékkal több kapacitást telepítettek a kontinensen, kezdve a 2000-ben regisztrált 3,2 gigawattól a tavaly hálózatra kapcsolt 11,9 gigawatt új kapacitásmennyiségig.

Az európai országok sorrendjében a telepített szélerőművi kapacitások kapcsán a tavalyi év sem hozott változást: az európai éllovas még mindig Németország, amelyet Spanyolország, Nagy-Britannia, majd Olaszország követ. A sorrend nem véletlen, hiszen Németország a fukusimai történéseket követően egyre erőteljesebben fordul a megújulók irányába, Spanyolország nagy hagyományokkal rendelkezik a berendezésgyártás területén, míg Nagy-Britannia széljárása ideális feltételeket teremt a széltornyok üzemeltetéséhez.

A népszerűség nem véletlen, a szélenergia hosszú távon az egyik legolcsóbb energiaforrás, hiszen az erőművi beruházások fix költsége a projektek megtérülését követően gyakorlatilag nulla. Az őrzés-védelem és a távfelügyelet kis költségei mellett megfelelő üzemeltetés mellett a karbantartásra sem kell nagy összegeket költeni. A hazai viszonyok között ráadásul a technológiának van egy további előnye is: a működő szélerőművet egy esetleges gazdasági ellehetetlenülés esetében sem éri meg leállítani, hiszen a berendezések üzemeltetését a finanszírozó is viszonylag könnyen meg tudja oldani, így a termelés biztonsággal folytatható.

Nem szabad ugyanakkor elhallgatni a szélenergia alkalmazásának „hátrányait” sem. Ezek közül az első és nemzetgazdasági szempontból talán a legfontosabb, hogy a technológia számos országban – így Magyarországon – nem bír olyan pozitív externáliákkal, mint például a kiemelkedő munkahelyteremtés, vagy a hazai beszállítói ipar fellendítése. Emellett tény az is, hogy az időjárásfüggő kapacitások esetében valamilyen kiegyenlítésre is szükség van.

Magyarországon megtorpant a fejlődés

Magyarországon utoljára 2006-ban adott a Magyar Energia Hivatal a fejlesztőknek kapacitáslétesítési jogosultságot (szélkvótát). Akkor mintegy 330 megawattnyi szélerőművi kapacitás létesítésére osztottak engedélyeket, ezek alapján az utolsó széltornyokat, 34 megawattnyi kapacitást 2011-ben kapcsolták a magyar villamosenergia-hálózatba. Azóta viszont a fejlesztők nem kaptak lehetőséget új, hálózatra csatlakoztatható szélerőművek létesítésére, csak szigetüzemű működésre, illetve háztartási méretű szélkerekekre adtak engedélyeket, de ezek száma nagyon kicsi.

A 2006-os kvótakiosztás tapasztalatait figyelembe véve 2009-ben elkészült az a szabályozás, amely rögzíti azokat a feltételeket és elvárásokat, amelynek mentén az energiahivatal kiírhatja a következő széltendert. Erre végül 2009 év végén került sor – akkor 410 megawattnyi kapacitásra adtak volna kvótákat. A történet azonban 2010 nyarán megfeneklett, a tendert eredményhirdetés nélkül visszavonták. Azóta új kapacitások kiírására nem került sor.

A szakértők körében ugyanakkor teljes a konszenzus annak tekintetében, hogy az NCST-ben nevesített további 410 megawattnyi szélenergia-kapacitás technológiailag minden különösebb gond nélkül beilleszthető a magyar villamosenergia-rendszerbe. Ezt bizonyos feltételek mellett 2009-ben a magyar villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító (MAVIR) is elismerte abban a szakvéleményben, amely lehetővé tette akkor a pályázat kiírását. Mindez világosan megmutatja, hogy a szélenergiára igenis szükség van a hazai energiamixben, egyszerűen csak ésszerűen kell ezzel az energiafajtával operálni.

Ráadásul az is fontos szempont, hogy a hazai megújuló-iparág külföldi megítélésén jelentősen javítani tudna egy átláthatóan meghirdetett és sikeresen lebonyolított széltender.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!