A Google-ről sok rossz elmondható, de az biztosan nem, hogy szürke, egyhangú arculatot mutatna a világ felé. Egyszerre az amerikai álom megtestesítője, az új technológiai korszak egyik ikonja, amelyet a két végtelenül laza és „jófej” BoBo (Bohemian Bourgeois), Sergey Brin és Larry Page irányít görkorcsolyázgatva. És ott van a másik arc, a démonizált szörnyeteg, amelyről újabb és újabb vezércikkek mutatják ki, milyen fondorlatos módon szedi ki belőlünk titkainkat, miközben aljas módszerekkel lehetetleníti el üzleti versenytársait, illetve mindazon piaci szereplőket, akik nem hajlandó alávetni magukat a keresőprogram logikájának. Ismét másik arc a zöld energiába beruházó Google, amely immár közel egymilliárd dolláros érdekeltséggel rendelkezik az iparágban. Ráadásul még az sem elképzelhetetlen, hogy ebbe az irányba nem pusztán a környezettudatos-laza-imázs fenntartása végett mozdult el a cég.
Az ma már szinte senkinek nem újdonság, hogy az informatika és a telekommunikáció a legnagyobb fogyasztók közé tartoznak. A Google ezzel kapcsolatos mutatói önmagukért beszélnek. A cég saját bevallása szerint 100 internetes keresés körülbelül annyi áramot fogyaszt, mint egy ing kivasalása. A Google 2011-ben naponta átalagosan 4,7 milliárd keresést regisztrált, amiből összesen 47 millió inget lehetett volna kivasalni. És akkor még nem esett szó a Youtube videomegosztó, a levelezőrendszer vagy a Google Play Store fogyasztásáról. Mindezek összesen több százezer átlagos nyugat-európai háztartás éves áramfelhasználását teszik ki. És a Google mellett számos hasonló cipőben járó informatikai céget fel lehetne még sorolni.
Nem meglepő tehát, hogy az IT-óriások közül egyre több próbálja meg legalább részben saját kézbe venni az energiaellátását. A legjobb példa erre a Columbia folyó az USA nyugati partján, amelynek partján szinte tolonganak az informatikai cégek, hogy saját erőművet építsenek a tiszta vízi energiaforráshoz kapcsolódva.
Ami a Google-t illeti, sokan meglepődtek 2010-ben, amikor kiderült, hogy a cég energiakereskedelmi engedélyt kapott a hatóságoktól. A lépésre igazából azért volt szükség, hogy a konszern megkönnyítse a megújuló energia beszerzését azáltal, hogy saját maga végrehajthat energetikai beruházásokat, és az így megtermelt energiát visszatáplálhassa a rendszerbe szükség esetén.
A Google mostanra összesen 915 millió dollárt fektetett megújuló energetikai projektekbe, és azzal büszkélkedik, hogy áramfelhasználásának harmada már zöld forrásokból származik. A dolog azért persze nem ilyen egyszerű. A Google szerverei ugyanis zömében nem közvetlenül azt az energiát használják fel, amelyeket a cég tulajdonában szélerőművek és napelemek megtermelnek. A saját termelésű áramot eladják, miközben a felhasznált energiát más cégek megújuló forrásaiból veszik, mivel a földrajzilag és időben eltérő igények alapján ez így sokkal költséghatékonyabb. A közvetlenül felhasznált saját termelésű áramot gyakorlatilag azok a céges épületek tetejére telepített napelemek szolgáltatják, amelyek nagyon jól mutatnak a reklám- és sajtófotókon, de a cég tényleges szükségleteihez viszonyítva eltörpül a teljesítményük.
A Google által meghirdetett célkitűzés értelmében néhány éven belül a teljes áramszükségletet megújuló forrásokból kívánják fedezni. Hogy pontosan mit jelent a néhány év, azzal kapcsolatban rendkívül óvatosan nyilatkozik Rick Needham, a cég energetikai csoportjának vezetője. Nem is csoda, mert akár milyen szépek is az eredmények, a Google jelenleg szükségletei több mint 60 százalékát még fosszilis forrásokból fedezi. Ez azonban elég ahhoz, hogy a Greenpeace a második helyet adja neki az informatikai cégek zöld rangsorában.
A Google-lal kapcsolatos összes fenntartás mellett sem elképzelhetetlen azonban, hogy a „zöld kaland” nem pusztán a kreatív és haladó imázs fokozását szolgálja, hanem kőkemény gazdasági és stratégiai racionalitás is megbújik mögötte. Az már más kérdés, hogy nagyon szerencsés egybeesés, ha az üzleti érdekeim követése kommunikációs szempontból is jól értékesíthető. A Google pedig mindig is értett hozzá, hogy racionális üzleti megfontolásait színes, derűs dizájnba burkolja. Nyilván nehezebb dolga lenne Brinnek és Page-nek ebből a szempontból, ha dél-afrikai gyémántbányákat üzemeltetnének.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
