Négy gyakorlati tanács, hogy miként is fogjunk hozzá a fenntarthatóság beépítéséhez az üzleti filozófiába

„The markets can protect nature if we find the right sustainable practices.”
- Ian Cheshire -

Érdekes kérdés, hogy vajon mivel motiválhatóak a vállalkozások, a vállalatvezetők arra, hogy cégüket a fenntarthatóság eszméinek érvényesítésére ösztönözzék működésük során. Még érdekesebb kérdés, hogy amennyiben egy vállalatot sikerül is a fenntarthatósági célrendszerek figyelembe vételével irányítani, vajon az ügyfelek mennyire vehetők rá arra, hogy ők is magukévá tegyék ezt a gondolatvilágot és elfogadják az adott vállalat cégfilozófiáját. Melyek lehetnek azok a módszerek, amelyek sikerre vihetik a vállalatvezetés fenntarthatóságra alapozott cégvezetési filozófiáját?

Május 29-én a the Guardian Ian Cheshire-t választotta meg a 2012-es év fenntarthatósági célokat tevékenységébe sikeresen integráló vállalatvezetőjének (Sustainable Business Leader of the Year). Az angol úriember a Kingfisher nevű lakberendezési és építőipari áruházláncot vezeti, és már évek óta elismert a fenntarthatósági célrendszereket integráló vállaltvezetési filozófiájáról. Nézzük hát, hogy mi az a négy kiemelkedően fontos dolog, amivel a cégvezetők vállalataikat (plusz ügyfeleiket és beszállítóikat) ráterelhetik a fenntarthatóság ösvényére.

1. Nem kell pánikolni, hosszú távon tervezünk!

A legfontosabb, hogy a vállalatvezetők próbáljanak meg elszakadni a rövid távú üzleti célok hajszolásától, és hosszú távon lássák a fenntarthatósági célrendszerek kritériumainak megfelelő működésből fakadó üzleti értéket. Amennyiben ez sikerül – és félreteszik az egyes hónapok eredményességi fluktuációja okozta frusztrációt –, nem lesz nehéz meggyőzni a tulajdonosokat arról, hogy az irány egyértelműen jó és foglalkozni kell a fenntarthatósági kritériumok beépítésével az üzletmenetbe.

Cheshire erre példaként a Kingfisher áprilisi mutatóit hozta, amely évtizedek óta a leggyengébb eredményeket produkálta. Ugyanakkor ez az egy hónap nem jelentette azt, hogy a vállalatnak szakítania kellene a vállalatvezető által támogatott filozófiától. Sőt a környezeti és társadalmi célrendszerek beemelése a vállalati működésbe, hosszú távon a gazdasági fenntarthatóságot is erősíti – legalábbis az éves adatok szerint. Ez ugyanis a jövő útja.

2. Motiváld a munkavállalókat!

Folyamatosan keresni kell azokat a lehetőségeket, ahol a munkavállalók is mobilizálhatók a fenntarthatóság eszméje mellett. Ennek első számú eszköze a belső kommunikációs csatornák kihasználása és az oktatás kell legyen. És itt kell kiemelnem, hogy az oktatás nem elsősorban arról kell szóljon, hogyan lehet kevesebb papírt használni az irodában, vagy hogy kapcsoljuk le a villanyt magunk után, hanem sokkal inkább arról, hogy miről szól a fenntarthatóság gondolata és ezeket az elveket miként lehet átadni az ügyfeleknek, hogyan lehet rávenni őket, hogy kövessék ezeket az elveket a mindennapi életben is.

A másik nagyon fontos dolog, hogy a munkavállalókat bevonják a cégvezetők a közös gondolkodásba, és közösen találják meg azokat az eljárásrendeket, amelyek révén jelentősen javítható a csökkenő erőforrások hatékony felhasználása. Legyen szó itt akár egészségmegőrzésről, vagy az olyan szektorok esetében, ahol sok hulladék keletkezik (nyilván a kis- és nagykereskedelem ilyen) arról, hogy miként lehet a megfelelő hulladékkezeléssel csökkenteni a költségeket (szelektív gyűjtés, visszanyerés, értékesítés, stb.).

3. Ügyfelek és partnerek nélkül nem megy!

Az ügyfelek megnyerése az ügynek az egyik legnehezebb feladat. Egész egyszerűen ma még nem feltétlenül értik vásárlók, üzleti partnerek, hogy mit is tesz pontosan az a vállalat, amelyik a fenntarthatósági célrendszert beépíti üzleti filozófiájába. Pedig amennyiben sikerült az ügyfeleket is felvenni a hajóra, az remek alapja lehet egy versenytársaktól megkülönböztető cégmárka felépítésének. És ez ugyanúgy igaz a kis- és nagykereskedelemre, mint az IT-szolgáltatói szektorra vagy éppen az energetikaára.

Ahhoz azonban, hogy az ügyfelek készek legyenek fedélzetre lépni, egyrészt okosan kell használni a médiát és a nyilvánosságot, másrészt hatalmas energiákat kell az ügyfelek közvetlen felvilágosítására, meggyőzésére is fordítani. Azt viszont észben kell tartani, hogy nem arról kell meggyőzni az embereket, hogy ezt vagy azt a terméket és szolgáltatást vegyék igénybe, hanem arról, hogy igenis fontos és hatással van a bolygó és az eljövendő nemzedékek jövőjére az a döntés, amit nap mint meghoznak vásárlásaik, beszerzéseik során. Ha ezt sikerül átvinni a partnerek fejébe és van egy jó, fenntarthatóságra épülő vállalati márka, máris nyert ügyünk van.

És még egy fontos dolog: tevékenységünk célcsoportja nem az ügyfelek azon 30 százaléka kell legyen, amelyik már elkötelezett a fenntarthatóság iránt, és nem is az a harminc százalék, amelyik élből elutasítja ezt a fajta eszmeiséget. Azt az ingadozó 40 százalékot kell a megfelelő oldalra átbillenteni, amelyik szeretne tenni valamit a bolygó fenntarthatóságáért, de nem tudja pontosan, mit is kellene tennie. Ennek a csoportnak pedig már megfelelő tájékoztatással is hatalmas lökést lehet adni a számunkra kedvező irány kiválasztásához.

+ ráadás: versenyeztessük meg a beszállítókat!

A vállalakozások számára a legnagyobb motivációs tényező a bevétel. És mivel egy vállalat napi működése tekintetében sok minden a beszállítóknál dől el, érdemes már ezen a szinten keresni a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő termékeket, szolgáltatásokat, vagy legalább a törekvést a partnerekben arra, hogy ez hamarosan így lehessen. Márpedig miért ne lehetne motiválni, megversenyeztetni ezeket az üzleti partnereket, hogy a fenntartható termelési technológiák felé tolódjanak? Talán a teljes spektrumot vizsgálva a magyar üzleti kultúra még nem tart ezen a szinten és a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő működést a cégvezetők zöme úri huncutságnak tekinti, de motiválni igenis lehet. Szerencsére lassan-lassan idehaza is presztízst jelent majd olyan vállalkozást vezetni, amely a fenntarthatósági célrendszerek figyelembe vételével végzi tevékenységét, és olyan partnerekkel áll üzleti kapcsolatban, akik szintén érzik ennek a fontosságát.

Tanulság: merjünk belevágni. Már apró lépésekkel is sokat tehetnek a hazai vállalkozások is a közeli és távoli jövőnkért. Idővel ugyanis valóban meg kell találniuk a vállalkozásoknak azt a megkülönböztető vonást, amivel előrébb kerülhetnek versenytársaikhoz képest. Miért ne lehetne ez a fenntarthatóság? A sorvezető már megvan.


 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!