Ma egy alapvetően társadalmi, gazdasági és energetikai tekintetben is érzékeny – és közmegítélés szerint „bűzös” – kérdéssel foglalkozunk. Ez lenne a hulladék. Merthogy szemét az van bőven. Magyarország éves kommunális hulladéktermése a lakossági, közületi és gazdasági tevékenység révén keletkező szemetet is beleszámítva körülbelül 20-21 millió köbméter, mintegy 4,3-4,5 millió tonna.
A hulladék megjelenése nagyjából egyidős az emberi társadalmakkal, hasonlóan hosszú múltra tekint vissza a hulladékok különböző hasznosítása is. Ipari méretekben termelődő hulladék megjelenése azonban csak a modern idők „vívmánya”, éppen úgy, mint a le nem bomló vagy mérgező hulladékok megjelenése.
A hulladékot alapvetően háromféleképpen tudjuk kezelni: tároljuk valahol, megsemmisítjük, vagy hasznosítjuk. A hulladéktárolás hosszú távon persze nem jelent fenntartható megoldást (illetve most már rövid távon sem), a hulladékok megsemmisítése (kontrollálatlan égetése) pedig számos hátránnyal jár, mivel az eljárás során bőven szabadul fel káros hatású melléktermékek, és tetemes mennyiségű szennyező anyag keletkezik. Marad tehát a lehetőségek szerinti legteljesebb hasznosítás. Ezt pedig három módon tehetjük: újrafeldolgozással, visszanyeréssel, vagy energetikai hasznosítással.
Újrafeldolgozás esetén a szemetet keletkezési állapotában ismételten felhasználják valamilyen termelési folyamatban (pl. üveggyártás). Visszanyerésről akkor beszélünk, ha a keletkező hulladék egyes alkotóelemeit kiválasztják a szemétből és valamilyen termelési alapanyaggá formálják (pl. az elektronikus eszközökből a fémeket). Az energetikai hasznosítás esetében pedig nem maga az alapanyag kerül kiaknázásra, hanem annak energiatartalma (pl. pirolízis-kazánokban).
Követve a cipész-a-kaptafánál elvet maradjunk is ez utóbbinál. Itt voltaképpen a megtermelt energia melléktermék, hiszen az elsődleges szempont a szemét ártalmatlanítása, a veszélyes összetevők semlegesítése (termikus ártalmatlanítás). Az Európai Unió tagországaiban a hulladékok energetikai hasznosítása évről-évre egyre nagyobb szerephez jut. EU szinten évente körülbelül 25-30 millió megawattóra villamos energiát állítanak elő szemétből, míg 60-65 millió megawattórányi energiát hő formájában hasznosítanak. Ezzel szemben hazánkban még mindig elenyésző a hulladékok égetőművekben történő hasznosítására. A keletkező 4,5 millió tonna hulladékból mindössze 653 ezer tonna kerül elégetésre, ez még 15 százalék sincs, és ennek egy része nem is energetikai hasznosítás, csupán megsemmisítés .
Pedig az égetés általi energetikai hasznosításban lenne potenciál. A jó példáért nem is kell messzire menni – elég mondjuk Bécsig elgurulni. Ott – nem külterületen, hanem a városon belül! – rögtön három WTE (waste-to-energy) erőművet is találunk. Az erőművek 60-80 megawatt beépített teljesítménnyel rendelkeznek, összhatásfokuk 75-80 százalék körüli, amely bőven eléri a hagyományos, földgázzal üzemelő erőművek és gázmotorok hasonló értékét. Ezzel szemben Budapesten mindössze egy WTE egység üzemel 27 megawatt beépített kapacitással. Van még tehát hova fejlődni.
Még akkor is, ha a hulladékégetés kapcsán a legtöbbször elhangzó ellenérv a káros gázkibocsátás. Megfelelő szűrőberendezésekkel azonban ez ma már eredményesen kezelhető. És mivel a lerakás hosszú távon nem fenntartható (még az amúgy nagyon fontos depóniagáz-hasznosítás esetében sem), más megoldás nem nagyon marad.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
