A lényeg a közös metszet

2012. február 22. 09:33 - CHIKANSPLANET

"Development that meets the needs of the present without compromising the ability of future generations to meet their own needs."


fenntarthatósági paradigmaErről beszélgetünk majd. Azaz egy olyan fejlődési folyamatról, ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. A mai bejegyzés alcíme ugyanis a fenntartható fejlődés fogalmának talán legismertebb definíciója. A mondat az Egyesült Nemzetek Szervezete által életre hívott Környezet és Fejlődés Világbizottság 1987-es jelentéséből (Brundtland Jelentés) származik. Az idők folyamán ez az alapvetés sok mindennel kiegészült, pontosították azokat az indikátorokat és pilléreket is, amelyek a fenntartható fejlődést meghatározzák.

A téma számomra egyik legszimpatikusabb megközelítése az ENSZ 2005-ös csúcsértekezletének megállapításain alapul. Ezekben határozták meg azt a három egymással kölcsönösen összefüggő és erősítő tartóoszlopot, amelyeken az általánosságban vett fenntartható fejlődés nyugszik. Ezek a gazdasági fejlődés, a társadalmi fejlődés és a környezetvédelem. Amikor ezek egymással találkoznak, akkor beszélhetünk valóban fenntartható fejlődésről.


A suszter széke

A fent említett tartóoszlopok egymásra hatását és viszonyát ezzel az ábrával szokás szemléltetni.


fenntarthatósági metszet
Forrás: W.M. Adams: The Future of Sustainability: Re-thinking Environmentand Development in the Twenty-first Century
Ábra: Wikipedia

A kép szerintem tökéletes: egyszerűen és szemléletesen mutatja be, miért nem elég, ha csak két halmaz találkozik egymással. Ez utóbbi esetben ugyanis pont úgy járunk, mint a suszter a háromlábú kisszékkel, ha annak csak két lába van meg: még ügyesen támaszkodva ülni lehet rajta, de több erő megy el a felborulás elkerülésére, mint a cipőjavításra. Márpedig az nem tesz jót sem az üzletnek, sem az egészségnek, ráadásul a család és az inasok sem szeretik hallgatni az állandó zsémbelődést a kisszék kapcsán.

A big picture-ről beszélni persze mindig könnyű – azért nem mi vagyunk a felelősek, hanem a kosztümös, öltönyös (EU-s, ENSZ-es, kormányzati) döntéshozók. Döntéseiket vagy éppen döntésképtelenségüket kritizálni pedig manapság még divatos is. Sokkal fontosabb viszont, hogy a fenti ábra és szellemisége közelebb kerüljön a mindennapokhoz. És ez bizony nehéz. Felelős vállalatvezetők (és ezek közé szeretném magamat is beleérteni) kicsiben nap mint nap megküzdenek az ilyen jellegű döntésekkel – hiszen a befektetők csak a prosperáló vállalatokba invesztálnak, a jó munkaerőt megtartani csak motiváló vállalati légkör megteremtésével és kielégítő kompenzációval lehet. És akkor még nem említettem, hogy a cégvezető és a megértő kolléga/főnök bensőnkben dúló konfliktusába gyakran befurakszik a családapa én is, aki viszont szeretné, ha a gyerekeinek nem kellene a város utcáin maszkban sétálni, és hétvégén az erdőket sem csak képeken láthatnák.

Megvallom férfiasan, én néha bizony nehezen találom meg az egyensúlyt. És Önök?

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr864169127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

will 2012.02.22. 10:13:17

Az egyensúly megtalálásában nagy szerepe lehet ilyen kezdeményezéseknek, mint ez a blog is. Elsősorban azt várnám egy, a témában jártas szakértőtől, hogy mutasson rá a megfelelő mérési módszerekre, vagy az internalizálás metodológiájára. Konkrét példával: egyre több az aggodalom arról, hogy egy elektromos (vagy hibrid) autó legyártása az minden alapanyag kitermelését és feldolgozását is belekalkulálva a folyamatokba, nem feltétlen "zöldebb" mint egy hagyományos belsőégésű benzinmotoros kocsié, csak éppen a káros externália nem a csomagtartó mögött képződik füst formájában, hanem egy távoli országban fertőzi a vizeket, földeket, amikor az aksim alapanyagát kibányásszák 14 éves szomorúszemű szerecsenek. Lassan bebizonyosodik, hogy minél modernebb egy építőanyag, minél energiatakarékosabb egy eljárás, a komponenseinek az előállítása talán pont annyival környezetszennyezőbb, és drágább. Nekem földi halandónak egyébként még az sem tűnik bizonyosságnak, hogy egy főváros szemete beosztható-e 5 különböző színű műanyag kukák valamelyikébe (amikből állami pénzen legyártunk százezret), és az ezen alapuló újrafeldolgozási rendszer nem sokkal körülményesebb és drágább-e, mintha azt mondanánk, hogy közmunka programokban hozassuk be taligával a megfelelő minőségű szemetet az újrahasznosító üzembe... Sok sok dilemma, mindegyik kérdés egy-egy "mini-paks", vagyis a vélemény mindig hit vagy munkahely függvénye, szakmai objektivitás nehezen lelhető fel. Mindazonáltal érdeklődve várom a folytatást!
süti beállítások módosítása