CHIKANSPLANET

Hazánkban is egyre népszerűbb a „zero waste” gondolkodásmód, ami az utólagos hulladékgazdálkodás helyett a megelőzést tűzi ki célul: a termékek tervezésének és disztribúciós módszereinek átgondolásában látják egyre többen a megoldást a fenntarthatóbb világ érdekében. Ez az „életforma” könnyedén elsajátítható, még ha elsőre nehezen kivitelezhetőnek is tűnik: számos lehetőség adott azok számára, akik érdeklődnek a hulladékmentes életmód iránt. 

A méhekről erősen megoszlanak a vélemények: fullánkjuk miatt sokan félnek tőlük, egyes alternatív terápiás kísérletek azonban a méhek mérgében keresik a gyógymódot. Abban viszont egyetért az emberiség, hogy ha ők nem léteznének, alapvetően borulna fel a természet egyensúlya. Kicsiny jótevőink ők, azonban más rovarfajokkal együtt egyre nagyobb számban pusztulnak ki. Ebben a bejegyzésben ezen apró rovarfaj hatalmas hozzájárulásáról lesz szó.

„A dohányzás súlyosan károsítja az ön és a környezetében élők egészségét”: ezt a mondatot minden bizonnyal a magyarok (is) kívülről fújják. Érthető módon a dohányzás kapcsán a megelőzésről, a leszokást támogató lehetőségekről, valamint annak rendkívül káros hatásairól esik a legtöbb szó, ugyanakkor szokatlanul kevés alkalommal merül föl a cigaretták után fennmaradó csikkek sorsa – pedig a szívószálnál is súlyosabb környezetkárosítást képesek okozni. Mostani bejegyzésünkben a cigicsikkmentes február jegyében a füstszűrők miatt kialakult helyzetbe vezetjük be olvasóinkat.

Legyen szó egyszer használatos, elnyüstölt, megromlott, vagy éppen fölöslegessé vált termékekről, azok javarészt ugyanúgy a szemetesben kötnek ki. Szerencsére egyre többen akadnak, akik tudatosan szortírozzák a szemetet, és az annak megfelelő hulladékgyűjtőkbe helyezik azokat. Ebben a posztban megpróbálunk árnyaltabb képet adni a szelektív hulladékgyűjtésről és az arról kialakult tévhitekről, valamint kitekintést nyújtani az ehhez fűződő megoldásokra.

Ma már számos módon eljuthatunk A pontból B pontba, az autók, tömegközlekedési eszközök megjelenésével adott a lehetőség, hogy a számunkra lehető legjobb és legkényelmesebb megoldást válasszuk. Szerencsére szép számmal akadnak olyanok, akik nem vetik meg a gyalogos vagy kerékpáros közlekedést, a többség viszont még így is a gépjárműveket, tömegközlekedési eszközöket használja a mindennapok során. A legtöbb jármű azonban súlyos károkat okoz a különböző károsanyag kibocsátások nyomán. A blogon egy ideje már nem esett szó a fenntarthatóság és a közlekedés kapcsolatáról, így ezen a héten ebben a témában mélyedtünk el.

Az emberiség már a kezdetektől is fából készült eszközökkel, tárgyakkal vette körül magát, az idő előrehaladtával pedig az az állítás, miszerint egyre nagyobb fafelhasználás jellemzi a modern ember hétköznapjait, nem is lehetne még igazabb. A fa könnyű megmunkálhatósága, széleskörű felhasználása kiváló szolgálatot tett az elmúlt évezredek során, ám szerepe jelen korunkra igencsak át- és felértékelődött. Ebben a posztban átvesszük, mennyi is az erdőgazdálkodásban az a bizonyos annyi, miért szükséges ekkora mennyiség, és körbejárjuk az erdők pótlására tett erőfeszítéseket is.

A 21. század rohanó világának praktikus kiegészítője lett az elvihető kávéspohár. Hordozható, hőálló, fedővel ellátva pedig megakadályozza a kiömlést és a hőveszteséget. Mindezért azonban nagy árat fizetünk: mivel eldobható, feldolgozása pedig extra erőforrást és eljárást igényel, hatalmas mennyiségű hulladékként halmozódik fel, lebomlási folyamata pedig évszázadokig is eltarthat. Egyes adatok szerint évente nagyjából 120 milliárd pohár köt ki a szemetesben, átlagosan 11-13 perc használatbavétel után, ami hosszú távon tarthatatlan állapot. A következőkben az eldobható poharak ellen létrejött alternatív megoldások fő irányvonalainak jártunk utána.

Egy újabb év vette kezdetét, haladunk tovább a megkezdett úton és ebben az évben is a fenntartható fejlődés lesz a blog egyik központi eleme.  Ennek szellemében a 2019-es évet egy olyan bejegyzéssel kezdjük, amelyben jó tanácsokkal szolgálunk ahhoz, hogy az idei évben is a fenntarthatóságot és a környezettudatosságot szem előtt tartva élhessenek olvasóink.  Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a leggyakoribb és legfontosabb ökocímkéket, amelyeket érdemes keresnünk a boltok polcain található termékeken a tudatos vásárlás érdekében.

Egész évben arra törekedtünk, hogy a legkiemelkedőbb fenntarthatósági hírek megosztása mellett gyakorlatias, az olvasók számára a mindennapi életben is releváns témákkal foglalkozzunk a blogon. Az év végére egy üdítő témát választottunk – az ijesztő adatok és statisztikák helyett ezen a héten készítettünk egy útmutatót, amelyben a legnépszerűbb témáinkra támaszkodva segítünk fenntartható és könnyen betartható 2019-es célokat kitűzni!

Mi, magyarok évente körülbelül 2-2,5 millió karácsonyfát állítunk: az otthoni ünneplés mellett az óvodák, iskolák, közterek és sok esetben a vállalatok is vesznek fenyőt. Sokan azonban úgy gondolják, hogy felesleges és értelmetlen dolog kivágni a fenyőfákat az ünnep kedvéért, vagy pedig a lepotyogó tűlevelekkel vívott harcot szeretnék elkerülni, ezért egyre többen választanak műfenyőt. Utóbbi akár több éven keresztül is használható, és nem kerül januárban az elszáradt, kidobott fenyők közé. Érdemes azonban tüzetesebben is megvizsgálni, hogy valójában melyik megoldás a zöldebb – az igazi vagy a műfenyő?

Múlt heti bejegyzésünkben már elkezdtünk boncolgatni néhány, a köztudatban élő húsiparral kapcsolatos kritikát. Szóba került a húsipart érintő leghangosabb vádak közül kettő: a nagymértékű károsanyag-kibocsátás, illetve az erdős területek visszaszorítása és elfoglalása is. Foglalkoztunk továbbá olyan ritkábban hangoztatott érvekkel is, mint például a legelők kifejezetten jó széndioxid megkötő képessége, illetve rámutattunk néhány, a közvélekedésben elrettentő példaként szereplő adat mögötti hibás számolásra vagy logikára is. Ezen a héten pedig tovább foglalkozunk a húsfogyasztás témakörével és megvizsgáljuk, hogy valójában mennyi vizet és mennyi gabonát nyel el a húsipar.

Egyre többször olvashatunk véres – vagy inkább céklával színezett – műhúsokról és rovarokból készült rágcsálnivalókról. Egyre gyakrabban hallani, hogy Földünk érdekében érdemes volna áttérni a húsmentes életmódra, valamint, hogy a húsipar igazi bűnbak, mert a szarvasmarhák nagy mennyiségű metánt eregetnek a levegőbe kérődzés közben, és mert 1 kiló marhahús előállításához 15 ezer liter víz szükséges. Eközben a népesség húsfogyasztása egyre nő, sőt, 2050-ig akár meg is duplázódhat. Mi az igaz ezekből az állításokból? Mit jelenthet a fenntartható étkezés napjainkban és a jövőben? Kétrészes cikksorozatunkban áttekintjük a húsipart érintő vádakat: most a húsiparhoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátás és az erdőirtás problémája lesz terítéken, jövő héten pedig körbejárjuk, hogy mi a helyzet a vízzel és az élelmiszerforrások pazarlásával.

A Black Friday mára igazi amerikai hagyománnyá nőtte ki magát: a hálaadás utáni nap reggelén felkerekednek az emberek, családok, és elözönlik a bevásárlóközpontokat, hogy minél jobb vételeket üssenek nyélbe. A fekete péntek egyre nagyobb hangsúllyal megjelenik a magyar kereskedelmi palettán is, egyes statisztikák szerint idén már nagyjából a hazai webshopok 80 százaléka rendez Black Friday-t. Jellemzően óriási a költekezés ezeken a napokon – ez azonban nagymértékű szennyezést is jelent: a termékek csomagolóanyagai, az utakra vonuló nagyszámú szállító járművek mind-mind kiveszik részüket a környezet terheléséből – arról nem is beszélve, hogy ezen a napon sokan impulzusvásárlóként olyan termékeket is megvesznek, amelyekre nincs is igazán szükségük. Nem véletlen tehát, hogy a Black Friday ellenzői kampányszerűen megvalósítják a saját különféle színekben pompázó, alternatív péntekjüket: a fenntarthatóságot és a fogyasztói tudatosságot népszerűsíti például a kék, a zöld és a ragyogó (bright) péntek, de olyan boltokat is találunk, akik ezen a napon bezárnak, kirándulni küldik dolgozóikat vagy duplájára emelik áraikat.

Az épületek nagy része a felhasznált elemek, a friss levegő, az ivóvíz, az energia és a tápanyagok maradékát a felhasználást követően a környezet számára lényegében haszontalan – vagy egyenesen káros – formában bocsátja ki: „rossz levegő”, szennyvíz, hulladék hagyja el a házakat, miközben a meleg is kiszökik. Hogyan érhetnénk el, hogy az építményeink a természetes környezettel együttműködve, sőt, önmagukban fenntartható, öngyógyító és ciklikus módon, kibocsátásukat semlegesítve működjenek? Összegyűjtöttünk néhány olyan jövőbe mutató és egyben meglepő megoldást, amelyek bár jelenleg még távolinak tűnnek, néhány év múlva fenntarthatóbbá tehetik az építőipart. Szó lesz a vizeletből készült tégláról, de az okos tégla és az öngyógyító beton technológiai hátterét is megvizsgáljuk.

Múlt heti bejegyzésünkből már kiderült, hogy a mikroműanyagok több forrásból, így a műanyag palackokból lehúzott kortyok nyomán is a szervezetünkbe juthatnak. Ezen a héten sem távolodunk el túlságosan a témától, mivel a palackozott vizekről lesz szó: mi áll a folyamatosan növekvő fogyasztás hátterében, miért költjük a csapvíz árának sokszorosát a boltok polcain sorakozó termékekre? John Jewell újságíró pár évvel ezelőtt az évszázad marketingtrükkjének nevezte azt, ami miatt a több tonnányi műanyag hulladékot termelő iparág felfutott.

Alig telik el perc az életünkből anélkül, hogy valamilyen műanyaggal kontaktusba ne kerülnénk – tulajdonképpen már a tányérunkon és az otthoni levegőben is megtalálhatóak a porral elkeveredve a mikroműanyagok. A következő 60 másodpercben pedig az emberek körülbelül egymillió műanyag palackot és kétmillió plasztikzacskót vásárolnak. De mi történik az emberi szervezettel ilyen körülmények között? Végre megkezdődtek a kutatások a témában, és az első eredmények szerint az emberi ürülékben is kimutatható mennyiségű műanyag van jelen – függetlenül a tartózkodási helytől és a táplálkozási szokásoktól.

Sokat hallani manapság arról, hogy a blockchain technológia hogyan formálja át a jelenlegi kiforrott gazdasági és tranzakciós mechanizmusokat, és ennek révén milyen átfogó változásokat szülhet a különböző iparágakban. Az energia szektor sem kivétel: az elosztott adatbázis és az okos szerződések lehetővé teszik a felhasználók közötti közvetlen tranzakciókat, az energia hatékony allokálását, mindemellett pedig a decentralizált, közösségi alapú energiatermelést és -fogyasztást is.

Elsőre furcsának és oktalannak tűnhet a különböző természeti katasztrófák, nagy hurrikánok közepette a sörről értekezni. Ugyanakkor sokak számára talán megfoghatóbbá teheti a klímaváltozás valóságát és következményeit az, ha ilyen apró, hétköznapi dolog jövőjéről beszélünk. A változások következményei messzire gyűrűznek, az időjárási mintázatok megváltozása a mezőgazdaságra kifejtett hatása révén a bevásárlólistánkon és a szabadidős tevékenységeinken is nagyot alakíthat.

Vajon mennyire hisz az európai ember a globális felmelegedésben? Mennyire aggódik miatta? És legfőképpen: mennyire érzi úgy, hogy a következményekkel szemben saját maga a mindennapi életében felveheti a harcot? Az European Social Survey nemrég publikálta legutóbbi, 23 nemzetet átfogó kutatásának eredményeit, amelyben a klímaváltozással kapcsolatos elképzeléseket, a fenntarthatóságban érzett egyéni felelősséget és az ahhoz kapcsolódó viselkedéses mintázatokat vizsgálták. A számok és a grafikonok olyan tükröt tartanak az európai állampolgárok és döntéshozók elé, amelybe érdemes figyelmesen belenéznünk.

Szeptember első heteiben Észak- és Dél-Karolinában széleskörű pusztítást végzett a Florence Hurrikán – bár mire partot ért, addigra ereje az ötfokozatú Saffir-Simpson skálán négyesről egyesre csökkent. A hurrikánt 150 km/h széllökések kísérték, 8-10 méteres hullámok ostromolták a tengerparti otthonokat, mindemellett pedig az özönvízszerű esőzés és az áradások még napokkal a vihar csillapodása után is igen aggasztó állapotokat okoztak. Mindeközben körülbelül 370 ezren maradtak áram nélkül. Érdekes megvizsgálni, hogy a különböző erőművek mennyire tűrték stabilan az extrém időjárási körülményeket. A naperőművek kiállták a próbát, ami jó pont a megújulóknak.

A körforgásos gazdaságról a korábbi években már volt szó a blogon, az eheti cikk pedig a környezetbarát csomagolási megoldások oldaláról vizsgálja a modellt. Egyre több vállalat dolgoz ki konkrét lépéseket, stratégiát arra vonatkozóan, hogy hogyan csomagolhatja környezettudatosan vagy újrahasznosítható módon a termékeit. A cikkben – a teljesség igénye nélkül – kiemelünk néhány olyan vállalatot, amelyek komoly sikereket értek el ezen a téren, de szó lesz arról is, hogy befolyásolja-e a vásárlási szokásainkat a környezetbarát csomagolások megjelenése. 

Szeptember végén jelenhet meg az a jogszabálytervezet, amely a műanyag zacskók felhasználását korlátozó intézkedéseket és a környezetvédelmi termékdíj-szabályozás szigorítását tartalmazza, az Innovációs és Technológiai Minisztérium kezdeményezésére. A Minisztérium tervei szerint 2021-től az oxidatív úton aprózódó műanyagból készült zacskók teljes betiltására is sor kerülhet. 

Szeptember elején megkezdte működését a jelenleg a legnagyobbnak számító tengeri szélerőmű-park, 12 mérföldre Anglia északnyugati partvidékétől. A Walney Extension nevű szélerőmű 695 megawatt zöld energiát képes kitermelni, ezzel pedig akár 600.000 otthon energiaellátását is tudja biztosítani. Anglia az utóbbi időben több rekordot is felállított a megújuló energia területén, az elektromos energia előállítás tekintetében a tavalyi évben járt el a legzöldebben, 2018 első negyedévében pedig 30 GWh-val több áramot termeltek a brit szélerőművek az ottani atomerőművekhez képest. 

Az eheti cikk apropóját egy friss kutatás adta, amely szerint összefüggés van a légszennyezés és az intelligenciacsökkenés között. A WHO pedig ugyancsak mostanában számolt be arról, hogy 10 emberből 9 nem jut tiszta levegőhöz a Földön. Érdemes részletesebben is körbejárni a témakört, így szó lesz még a hazai légszennyezettség helyzetéről, illetve a szennyezett levegő és az allergia kapcsolatáról is.