A szőrös felhőkarcoló a legújabb szüleménye a skandinávok megújuló energiák terén mutatott buzgalmának. A városokban felállítandó épületek rojtjai ugyanis a szél kinetikus energiáját kihasználva, a piezoelektromosság elvén termelnek majd áramot. A svéd Belatchew cég fejlesztése ezzel megoldást jelenthet a városi szélenergia-hasznosítást mindeddig gátoló helyhiányra és biztonsági problémákra, a nem mindennapi dizájnról nem is beszélve. Újabb „agyameldobom” ötlet, vagy valós megoldás a problémákra? A kérdést csak az idő válaszolhatja majd meg.

A Belatchew Lab Architecture különös ötlettel állt elő, mely áttörést jelenthet a városi szélenergia farmok bővítése terén. A svéd cég olyan felhőkarcoló tervével rukkolt ki, mely egy spirális vasszerkezetként nyúlik a magasba, a fémhálót pedig teljes egészében szalagok borítják. Ezeket a szél folyamatosan mozgásban tartja, az épület „szőrei” így veszik át, és továbbítják a légmozgások által gerjesztett energiát.

Tovább zöldül az alma: az Apple két újabb, 100 százalékban megújuló energiával működtetett adatközpont felépítését jelentette be a közelmúltban. A mintegy 2 milliárd dolláros beruházás egyáltalán nem számít egyedi esetnek a cég részéről, hiszen az IT óriás az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet a megújuló energiaforrások kiaknázására. Az Apple féle nap-, szél-, illetve geotermikus energia projektek újabb két állomása 2017-től kezdheti meg működését Viborg-ban és Atherny-ben.

A dániai Viborg-ban és az írországi Atherny-ben elkészülő, 1,9 milliárd dollár összértékű beruházások nemcsak a cég életében és az informatika területén jelentősek, de a fenntarthatóság szempontjából is, mivel a létesítmények 100 százalékban megújuló energiával fognak üzemelni. Bár az IT óriás számos hasonlóan környezetbarát központot üzemeltet Európában, az új projektek mégis különlegesnek számítanak, hiszen ezekbe olyan fenntarthatóság-központú elemeket is beemeltek, mint az őshonos fák telepítése, illetve egy kültéri oktatási központ kialakítása.

India Új és Megújuló Energia Minisztériuma öt év alatt 200 milliárd dollárnyi tőkét, illetve mintegy 300 külföldi és hazai céget kíván bevonni a megújuló-energetikai fejlesztésekbe. A korábban kitűzött, egyébként is merész célértéket sokszorosára növelve India 100,000 MW-osra bővítené napenergia kapacitásait 2022-re. A fejlesztések feszített tempóját az ország súlyos energiahiánya indokolja, melyet tovább mélyít a kormány gyártásbővítési politikája. Mivel India pénzügyi adottságai egyelőre nem biztosítanak kellőképpen vonzó környezetet az ilyen beruházásoknak, az állam most adómentességgel, kölcsöntámogatásokkal és egyéb kedvezményekkel igyekszik mobilizálni a hazai és külföldi tőkét.

Az indiai kormány korábban 20.000 MW-osra tervezte kibővíteni napenergiára épülő kapacitásait 2022-ig. Ezt a célértéket nem kevesebb, mint ötszörösére, 100.000 MW-ra emelték a közelmúltban. A kormányzat célja, hogy a bővülő kapacitások révén a helyi fogyasztás 12 százalékát tudják kielégíteni megújuló energiaforrásokból a mostani 6,5 százalék helyett.

A nemrégiben kiadott Sustainable Energy in America Factbook szerint az Egyesült Államok sosem látott szintre emelte az energiahatékonyságot az innováció és a csökkenő energiaárak révén. A megújulóenergetika területén alkalmazott fejlesztések nyomán az Egyesült Államok gazdasága sikeresen halad a dekarbonizáció útján, és lendületesen halad egy fenntartható energiaszektor kialakítása felé.

A Bloomberg New Energy Finance (BNEF) által kiadott harmadik Sustainable Energy in America Factbook szerint az Egyesült Államok gazdasága egyre inkább egy kisebb karbonintenzitású működés felé halad, hiszen a vizsgált 2007-2014-es időszakban 9 százalékkal csökkent az ország szén-dioxid kibocsátása. Ezzel párhuzamosan az energiahatékonyság terén is folyamatos fejlődést produkál az ország.

Úgy tűnik, egyre több vállalathoz jut el és hagy maradandó nyomot a körkörös gazdasági modell működési mechanizmusa, illetve a mondás, miszerint nem minden hulladék szemét. Az Unilever nemzetközi vállalat vezetőinél például annyira megragadt a fenti alapigazság, hogy ma már semmilyen veszélytelen hulladékot nem küldenek lerakókba, mindent újrahasznosítanak. Ráadásul a folyamat révén évente nagyjából 200 millió euró költségcsökkentést is elértek, miközben világszerte közel ezer munkahelyet teremtettek. A nyilvánvaló pozitív hatásokon túl van még egy dicséretes dolog az Unilever kezdeményezésében – nevezetesen, hogy nem ülnek rá a megoldásra és kezelik azt hétpecsétes titokként, hanem megosztják a módszert és a modellt az érdeklődő vállalatokkal.

Márpedig szemét akad bőven – Magyarország éves kommunális hulladéktermése a lakossági, közületi és gazdasági tevékenység révén keletkező szemetet is beleszámítva körülbelül 20-21 millió köbméter, mintegy 4,3-4,5 millió tonna. Lenne tehát min dolgozni, még akkor is, ha a tetemes lakossági szeméttermelést ebből levesszük. De miért tennénk? Ha nem is nagyvállalati hatékonysággal, de a körkörös gazdasági modell otthonainkban is működhet, csak ki kell találni, hogy saját háztartásunkban mit tudunk tenni az ügy érdekében.

Egy olyan energiatermelő módszert fejlesztettek ki mérnökök az Egyesült Államokban, amelynek segítségével a nagyobb vezetékhálózatban áramló vizet lehet energiatermelésre fogni. A LucidPipe Power System tesztelésére San Antonio és Portland városa vállalkozott legméretesebb vezetékeiknek előzetesen arra alkalmasnak talált szakaszain.

A Lucid Energy nevű cég termékét egy főnyomócsőhöz csatlakoztatták, amelynek a külső részén kapott helyet a generátor, a csőben pedig egy olyan lapátrendszert telepítettek, amelyet a vezetékben áramló víz hajt meg. Ezzel meg is indulhat az energiatermelés, amely mindennemű negatív környezeti hatástól mentes.

Az elmúlt három év tendenciáit megfordítva, 2014-ben végre növekedett a tiszta energiaforrásokba befektetett összegek mértéke – derült ki a Bloomberg New Energy Finance felméréséből. Tavaly összesen 310 milliárd dollár értékben fektetett ebbe a területbe. Az összeg kicsivel marad a 2011-ben mért, rekordot jelentő 318 milliárd dollárnyi invesztíciótól. Habár tavaly sem a szabályozás, sem a csökkenő olajárak elméletileg nem kedveztek volna a megújuló energiaforrások terjedésének, mégis egy év alatt 16 százalékkal emelkedett a befektetések összege.

A befektetési boomot elsősorban a 2014-ben 25 százalékkal megugró napenergetikai befektetések generálták, amely területre összesen 149,6 milliárd dollár folyt be tavaly. A szélenergetika – főleg az offshore széltornyok révén – szintén korábban még sosem látott mértékben vonzotta a pénzeket, összesen 99,5 milliárd dollárt fektettek be tavaly ebbe a technológiába, amely 11 százalékos növekedést jelent.

2014-ben a német szélenergia-termelés és szélenergia-ipar átlépett egy bűvös határt, legalábbis ami az offshore (tengerbe telepített) szélerőműveket illeti. Az év végére több mint egy gigawattnyi, egész pontosan 258 széltorony 1049,2 megawattnyi kapacitását kapcsolták már ár a német villamosenergia-hálózatra az Északi- és a Balti-tenger térségében – derült ki a Deutsche WindGuard felméréséből. Tavaly összesen 142 offshore széltornyot csatlakoztattak a hálózathoz, ezek összesen 528,9 megawatt kapacitással rendelkeznek.

A fenti szám már csak azért is lenyűgöző, mert ennél jóval több, összesen további közel 280 tengeri szélturbinát telepítettek tavaly a németek, de ezek még nem csatlakoztak a hálózathoz. Ezek további mintegy 1300 megawattnyi kapacitást jelentenek majd a hálózat számára csatlakoztatásukat követően. Ráadásul további 220 platform alapjait is elhelyezték a beruházók, ezek már csak a toronyra várnak.

Néhány hete már írtam arról, hogy a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) milyen területekre helyezi a hangsúlyt az Action 2020 kezdeményezése során. A szervezet céljaihoz természetesen a magyar leány, a Business Council for Sustainable Development in Hungary (BCSDH) is csatlakozott, megalkotva a saját nemzeti Action 2020 programját. Ebben a szervezet összesen öt kiemelt területre fókuszál: az élelmezésre, a fenntartható életmódra, a vízre, a klímaváltozásra és a foglalkoztatásra. A programon számos hazai nagyvállalat mintegy száz civil kutatóval és szakértővel dolgozik együtt. A célokat még tavaly azonosították, de az akciótervek kidolgozása az idei év nagy feladata lesz.

De lássuk a részleteket!

Érdekes felmérést készített a közelmúltban a SustainAbility nevű nemzetközi stratégiai elemző és tanácsadó szervezet arról, hogy vajon mennyire hatásosak a vállalatok által készített fenntarthatósági jelentések, illetve, hogy ezekkel kapcsolatban melyek a társaságok legjellemzőbb fenntartásai, elvárásai. A felmérés érdekes eredményre vezetett: a vállalatok egyre inkább úgy érzik, hogy az erőforrások felesleges elpocsékolása fenntarthatósági jelentést készíteni, hiszen azokat senki nem olvassa. Pedig lehet, hogy csak ideje lenne a 2.0 változatra váltani.

Merthogy a fenntarthatósági jelentés igenis fontos eszköz, elem lehet egy (nemzetközi nagy-)vállalat működésében. Ennek ellenére sok esetben csak egy kötelezően letudandó adminisztrációs feladatot lát benne a cégvezetés és a munkatársak. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen dokumentum valóban értéket jelentsen, lassan érdemes lehet újragondolni annak szerepét és rendeltetését, és az új céloknak megfelelően fejleszteni a jelentési struktúrát.

2014. december 15-én megkezdte működését Európa legnagyobb villamosenergia-tároló komplexuma Angliában. Az S&C Electric Europe, a Samsung és a Younicos vállalatok társulásával éltre hívott projekt eredménye, a 6MW kapacitású, teljesen automatizált működésű energiatároló célja hogy közelebb vigye az Egyesült Királyság energiahálózatát a nemzeti klímavállalások teljesítéséhez. Az előzetes számítások szerint ezt 6 millió fonttal – mintegy 2,3 milliárd forinttal – olcsóbban fogja megtenni, mint ahogyan azt a hagyományos rendszerelemek telepítésével meg lehetett volna oldani.

A 18,7 millió font – körülbelül 8 milliárd forint – összköltségvetésű projekt fő beszállítója az S&C Electric Europe, amely elsődleges tevékenysége hasonló energiatároló projektek grundolása világszerte. A berlini székhelyű Younicos egy saját fejlesztésű intelligens szoftvert és kiegészítő alkalmazásait szállította a projekthez, míg a Samsung a technikai berendezések egy részének biztosításáért felelt.

A fenntarthatósági kérdésekről folytatott beszélgetések során rendszeresen felbukkanó kérdés, hogy vajon a vállalatok tehetnek-e, és ha igen, akkor mit azért, hogy a világ egy fenntarthatóbb „működési” pályára álljon. A kérdésekre a válasz sorrendben az, hogy igen és sok mindent. A fenntarthatósági kérdések minden érintettjének be kell látnia és el kell fogadnia, hogy az ipari forradalom óta elsősorban nem a nemzetek és kormányok, hanem alapvetően a vállalatok és a gazdasági entitások viszik előre a világot. Ez persze nem jelenti azt, hogy kormányok teljesen kiesnek például a fenntarthatósági folyamatokból, pusztán feladatuk változott: nem driver-ei és effektív megvalósítói a folyamatnak, hanem elsősorban azoknak a kereteknek a meghatározásáért felelnek, amelyek mentén a vállalati intézkedések egy irányba mozdíthatják előre a fenntarthatóság ügyét.

A lehetőségek tárháza pedig széles a vállalatok előtt a cselekvésre. Ezt egyre több szervezet fel is ismeri, sőt önszerveződő módon olyan kezdeményezéseket indítanak, amelyek célja kifejezetten a vállalati szektor ösztönzése a fenntartható működésre. Ez a fajta tevékenység sok kívülálló számára erősen „PR-szagú”, azonban ma már korántsem arról van szó, hogy hangzatos, de sok esetben kétséges eredményeket produkáló CSR-akciókkal ostromolják a vállalatok a fenntarthatósági tematikát.

A Time magazin is érzi az év végének közeledtét, neki is álltak a szokásos évértékelő listák összeállításának. Ezek egyike a 2014-es év 25 legfontosabb találmányát bemutató összeállítás. A magazin 25-ös listájára öt energetikai vonatkozású találmány is felfért. Ezek között találunk fúziós erőmű megvalósítására vonatkozó elképzelést, elektromos autót, vezeték nélkül továbbítható elektromosságot, rezsicsökkentő légkondicionáló berendezést és elektromotorral ellátott biciklikereket is.

Az OPEC a napokban döntött arról, hogy nem csökkenti a napi 30 millió hordós együttes kitermelési kvótáját. Az elmúlt hónapok során az olajár évek óta nem látott mélységekbe süllyedt, a kőolajexportáló országok döntésének hatására pedig a következő időszakban még tovább csökkenhet. Az alacsony olajárak a múltban mindig negatívan érintették a napenergia-, szélenergia- és biomassza piacokat. Vajon miért nem aggódnak az aktuális trend miatt a megújuló energiatermeléssel foglalkozó cégek?

A szakértők szerint az olaj gyengélkedése a tél közeledtével még nagyobb méreteket ölthet, pusztán a kereslet-kínálat törvényéből kifolyólag is. Az olaj iránti kereslet világszintű csökkenése, együtt az olajkitermelés világszerte növekvő volumenével – ami az Egyesült Államok intenzív palaolaj kitermelésének is köszönhető –, letaszítja a kőolajárakat. Hogy hol van a zuhanás vége, és azt mikor éri el az árfolyam, még senki sem látja. A Goldman Sachs előrejelzése szerint a jövő év folyamán hordónként 70 dollár körül fog mozogni az olajár. Becsléseik szerint 2016-ra fog visszakúszni 80 dollárra az ár. A fogyasztók egyelőre a benzinkutaknál élvezhetik az árzuhanás előnyeit.

A világ két vezető hatalma talált egy közös ügyet, a Földet!

Történelmi lépésre került sor a múlt héten klímaügyben: az amerikai elnök, Barack Obama, és a kínai államfő, Hszi Csin-Ping, előremutató közös bejelentést tettek arról Pekingben, hogy a világ két vezető gazdasági hatalma és legnagyobb kibocsátója jelentősen emeli az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének mértékét a 2020 utáni időszakban. Ezzel – a meglehetősen ambiciózus, de szakértők szerint nem teljesíthetetlen – lépéssel a két vezető példát szeretne mutatni arra, hogy a Föld sorsát meghatározó kérdésekben, világszemlélettől függetlenül, igenis együtt lehet működni.

A közös fellépés célja elsősorban az, hogy felhívja a világ országainak figyelmét arra, hogy a klímaváltozás, amit sokan hajlamosak a jövő problémájának tartani, hirtelen a jelen egyik legégetőbb megoldandó kérdése lett. A mostani bejelentés ugyanakkor nem volt előzmények nélküli – mindkét állam elkötelezett a klímavédelmi célok mellett. Obama egyik legfontosabb politikai programja ez, és ahogy arról ebben a bejegyzésben írtam, Kínának sincsen sok szégyenkezni valója ezen a területen.

Talán az egyik legtriviálisabb dolog, hogy cégvezetőként – főleg, ha úgy gondoljuk, hogy a fenntarthatósági alapelvek szerint szeretnénk vezetni a vállalatot – igyekszünk törekedni a teljes transzparenciára és átláthatóságra. Csakhogy, mint minden egyéb részterület esetében ezt látjuk, egyáltalán nem olyan egyszerű elérni, hogy vállalatunk transzparensen működjön: egyrészt sok esetben nagyon vékony a határvonal a versenyelőnyt és a versenyhátrányt jelentő közlések között, másrészt sok esetben az egyszeri cégvezető eltéved az eszközök, üzenetek és célcsoportok útvesztőjében. Ekkor pedig nem kell sok ahhoz, hogy az ember hagyja a csudába az egészet. Pedig, megfelelni az átláthatósággal kapcsolatos igényeknek egyáltalán nem ördöngösség.

Vajon szükséges feltétele-e a transzparencia és az átláthatóság a fenntartható üzletmenetnek? Jelent-e a vállalat számára hozzáadott értéket a teljes átláthatóság és a transzparens működés? Milyen eszközök alkalmazásával mutathatjuk be a működésünket? Kinek mit kell mondanom? – A jó hír, hogy amennyiben ezekre a kérdésekre rendelkezünk valamiféle válasszal egyáltalán nem lehetetlen megfelelni az elvárásoknak. A rossz hír viszont az, hogy nincsenek sémaválaszok a fenti kérdésekre, minden szervezet, célrendszer eltérő.

Egy friss felmérés szerint, amelynek részleteit a The Guardian publikálta, egyre több vezérigazgató érzi kiábrándítónak a fenntarthatóság terén tett erőfeszítéseinek hiábavalóságát. Számos vezető gondolja, hogy megragadtak a folyamatban és ezzel párhuzamosan egyre többen kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán sikerre lehet-e egyáltalán vinni egy ilyen össztársadalmi és környezeti szempontból fontos programot a vállalatán belül. Ráadásul az általános tapasztalat az, hogy az üzleti partnerek és beszállítók mellett a munkatársak és az igazgatóság tagjai, valamint a befektetők sem elég fogékonyak és nyitottak a fenntartható vállalatvezetési elképzelések iránt.

A felmérés szerint, elsősorban a fenti problémák miatt, a fenntarthatósági kérdéskör iránt fogékony és alapvetően a lehetőségeket kereső, aktív CEO-k is úgy érzik néha, hogy szélmalomharcot vívnak az érintettek passzív ellenállása miatt. És mint az közismert, a megfelelő helyen és időben kifejtett passzivitás hatalmas akadályokat tud programok elé görgetni.

Az ENSZ felmérése szerint a megtermelt élelmiszer fele veszendőbe megy – Európában és az Egyesült Államokban évente 100-110 kilogramm ételt pazarolnak, dobnak a szemétbe fejenként az emberek. Kínában pedig több mint 200 milliárd jüan – közel 7400 milliárd forint – értékű élelmiszer megy veszendőbe. Nem véletlen, hogy egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy amennyiben nem teszünk lépéseket ellene, a világ élelmiszerellátása akár már egy évtizeden belül könnyen fenntarthatatlanná válhat.

Egy nemrégiben tartott szakmai kerekasztal beszélgetés során iparági szakértők, kutatók és egyetemi tanárok egyeztettek arról, hogy miként, milyen elvek mentén lehetne hosszútávon fenntarthatóvá tenni a világ élelmiszer termelését és felhasználását. A beszélgetés tapasztalatai végül néhány érdekes és megfontolandó tanácsban kristályosodtak ki.

Az elmúlt napokban ismét visszatért a remény a hazai labdarúgó válogatott eredményeit követő honfitársaink otthonaiba: a magyar nemzeti tizenegy előbb Románia válogatottja ellen ért el 1-1-es döntetlent, majd a Feröer-szigetek csapatát verte meg 1-0-ra. Vannak országok azonban ahol a sportág megújulása teljesen más dimenzióban mozog, mint az éppen regnáló szövetségi kapitány leváltásának vagy megtartásának kérdése. A focit is egyre inkább ostromolja a környezettudatos, fenntarthatósági paradigmákat előtérbe helyező szemlélet.

A sportág zöldülést számos fejlesztés segíti: organikus pályák, újrahasznosítható gyep, kinetikus energiával működő elektromos rendszerek vagy éppen egy egész stadiont LED-es fényárba borító fejlesztés. De legalább ilyen fontos a megfelelő szennyvízkezelés kiépítése, vagy éppen a környezetbarát alapanyagok használata.

Az Európai Unió köztudottan elkötelezett a fenntartható – elsősorban megújuló – energiaforrások kiaknázása, illetve ezek használatának propagálása mellett. Ennek a szellemiségnek a jegyében ajánlott fel az EU 3,3 milliárd eurót globális felhasználásra ezen célkitűzések támogatására. Az összegből mintegy 2 milliárd euró 5 afrikai országnak jut majd elsősorban vidéki, decentralizált és háztartási méretű megújuló-energetikai fejlesztésekre. A célországok a Zöld-foki Köztársaság, Elefántcsontpart, Libéria, Togó és Ruanda lesznek. A támogatásra fordítandó összeget a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszak forrásaiból csoportosítják át.

A támogatás célja elsősorban az, hogy kezdőlökést adjon a magántőkének a fejlődő országokban az energetikai befektetésekhez. Az uniós becslések szerint az együttműködés hétéves időtartama alatt a magántőkével együtt közel 15-30 milliárd euró érkezhet a partnerországokba. Ebből az összegből pedig fenntartható energetikai megoldások révén elsősorban a háztartások, iskolák és egészségügyi intézmények energiaellátását biztosíthatják az infrastruktúrától elzárt területeken.

Ma már szinte minden vállalatvezető könnyen tisztába jöhet azzal, hogy miként teheti fenntarthatósági szempontból vonzóbbá vállalatát. A téma szakirodalma széles, sőt az igazán nagy cégek esetében külön specialisták és munkacsoportok foglalkoznak azzal, hogy a fenntarthatósági szempontok beépüljenek a napi céges működésbe. És mivel egyre több vállalat foglalkozik a témával, egyre több személyes tapasztalat is elérhetővé válik az érdeklődők számára – gondoljunk csak a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) cégvezetőknek szánt ajánlására és útmutatójára, valamint a szervezet által életre hívott vezetőképző programokra, amelyeken a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő cégvezetés rejtelmeibe vezetik be a fiatal menedzsereket.

Éppen emiatt érdekes, amikor vállalatvezetők saját maguk adnak ötleteket és bevált recepteket arra nézve, hogy mit tesz vállalatuk a fenntartható létért. Következzen tehát öt mondat cégvezetőktől arra, hogy ők miként csinálták.

A vállalkozásokat sokszor éri az a vád, hogy alábecsülik a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő működés fontosságát. Mégis minden üzleti szektorban időről-időre felbukkannak olyan úttörők, akik nekivágnak a fenntartható működés felé vezető útnak: odafigyelnek a környezetre, transzparensek, tisztességes módon kezelik a munkaerőt. Sokszor hibáznak, számtalanszor zsákutcába futnak, mégis valahogy túljutva az akadályokon üzletileg és társadalmi, környezeti értelemben is prosperáló vállalkozásokká válnak. De milyen felismerésekre is jutottak az út során?

Habár a 21. századnak a megdöbbentő megoldásokról és az abszolút gazdaságos anyagfelhasználásról kellene szólnia, sok esetben még mindig csak a már korábban lefektetett keretek között tudunk gondolkozni. Nincs ez másként a megújuló energiaforrások kapcsán sem. Pedig egy kezdeményezés éppen azzal számol, hogy körülbelül fél kiló sertészsírból 4,5 liter üzemanyagot lehet előállítani, amivel egy átlagos motorkerékpár akár 100-130 kilométert is megtehet. Miért ne használnánk? A csokigyárak hulladékával pedig akár ipari méretben is lehet hidrogént termelni, amit utána energiacellákban villamosenergia-termelésre használhatnánk.

Ezek az ötletek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mit gondolnak például az olyan ideiglenes tetoválásokról, amelyek energiát termelnek és tárolnak? A 3D nyomtatási technológia terjedése pedig teljesen új távlatokat nyithat az energiatermelésre szánt berendezések gyártásában.

Úgy tűnik a PR- és kommunikációs tanácsadó cégek is kezdik felismerni a klímaváltozásban rejlő kommunikációs értéket, amelyet nem restek a saját céljaik szolgálatába állítani, sőt, az ügyfelek – vagy potenciális ügyfelek – megregulázását is megkezdték. A világ vezető PR-tanácsadó cégei közül 10 ugyanis nemrégiben úgy döntött, hogy nem hajlandó olyan ügyfeleknek dolgozni, amelyek elutasítják az ember klímaváltozásra gyakorolt káros, katalizátor hatását. Emellett természetesen olyan programokhoz sem nyújtanak kommunikációs támogatást, amelyek nehezíthetik az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentését.

2014 áprilisában a Climate Investigation Center nevű szervezet egy négy kérdésből álló kérdőívet küldött az Egyesült Államok (és köztük a világ) vezető 25 PR-tanácsadó cége számára, amelyben a klímaváltozás iránti affinitásukat, illetve ezzel kapcsolatban ügyfélválasztási szokásaikat igyekeztek felmérni. A kérdőív vegyes fogadtatásra talált, a kérdésekre a vállalatoknak alig a fele válaszolt. A válaszokat megnézve ugyan felötlik az emberben, hogy nagyon profi módon megfogalmazott, de kicsit megfoghatatlan válaszokat kaptak a kérdezők, de legalább akadt, aki vette a fáradságot…

Ha az eltökéltség megvan, már csak a know-how-ra van szükség, és mindenki megpróbálhat gründolni egy saját megújuló-energetikai start up céget. Ebben lehet az érdeklődők segítségére James Winfield, a Crowd Power Plant kezdeményezés egyik kiötlője. Habár a projekt csak 2014 januárjában indult, az ötlet és az arra alapozott üzleti terv máris megnyerte a londoni főpolgármester alacsony karbon intenzitású projekteknek odaítélhető díját. Pedig a spanyolviaszt sem kellett hozzá feltalálni!

Nem meglepő módon talán az alapítók szemléletrendszerében kiemelkedő helyen szerepelt a pénz, mint a világot mozgató egyik legfontosabb elem: ha együttes megoldást akarunk találni a - klímaváltozás és az energiainfrastruktúra fejlesztésének problémáira, akkor az innovatív megoldásokon túl, vállalkozói szemléletre is szükség van. Azaz csak akkor lehet megfelelően vonzó egy zöld projekt, ha több „pénzt csinál” mint szennyező és nem fenntartható alternatívája.