Japán kutatók olyan műanyagot fejlesztettek, amely sós vízben néhány óra alatt, a szárazföldön pedig nagyjából 200 óra alatt maradéktalanul elbomlik. A RIKEN Kutatóintézet és a Tokiói Egyetem közös projektjének eredménye nem csupán egy lebomló műanyag, hanem az első, amely nem hagy maga után mikroműanyagot  sem.

A világ tudósai versenyt futnak az idővel, hogy megoldást találjanak a növekvő műanyaghulladék-válságra, a küzdelemhez most egy új japán szakértő csapat csatlakozott. A kutatók a biológiailag lebomló műanyagokkal már évtizedek óta kísérleteznek, de ezek többsége lassan bomlik le, és a folyamat során apró részecskéket – mikroműanyagokat – hagy maga után, amelyek bejutnak a táplálékláncba, károsítva a tengeri élővilágot. Az új japán anyag ezzel szemben sóval érintkezve visszaalakul alkotóelemeire, amelyeket a természetben előforduló baktériumok tovább bontanak.

Az anyag petróleumalapú műanyagokhoz hasonlóan erős, nem mérgező, nem gyúlékony, és nem bocsát ki szén-dioxidot. A japán kutatók tesztjeiből kiderült, hogy az anyag sós vízben egy óra keverést követően maradék nélkül lebomlik. Sőt, mivel a talaj is tartalmaz sót, az anyag szárazföldön is elbomlik – igaz, ehhez valamivel több mint 200 órára van szükség.

Bevonatolva ugyanúgy használható, mint a hagyományos műanyag, a bevonat hidalja át ugyanis azt a problémát, hogy az élelmiszerek és italok sótartalma idő előtt ne indítsa el a bomlást. A csapat jelenleg a legjobb bevonatolási módszereket kutatja, és a csomagolóipar már felfigyelt a fejlesztésre. A tét nagy: az ENSZ Környezeti Programja szerint a műanyagszennyezés 2040-re megháromszorozódhat, évente 23-37 millió tonna hulladék kerülhet a tengerekbe. A kutatók a kereskedelmi hasznosítás részleteit még nem közölték, de az érdeklődés már most jelentős.

A műanyagszennyezés nem az egyik napról a másikra alakult ki, és megoldani sem lehet egyetlen áttöréssel. A japán kutatók eredménye azonban fontos lépés: nem csupán egy újabb lebomló anyag, hanem az első, amely nyomtalanul, mikroműanyag nélkül tűnik el a környezetből. Ha a bevonatolási technológia és a gyártási skálázás sikerül, ez az anyag éppen ott fejtheti ki hatását, ahol a műanyagszennyezés a legnehezebben megfogható: a csomagolásban, az egyszer használatos termékekben, a tengerbe kerülő hulladékban. A válasz még nem kész, de a lehetséges irányvonalak egyre tisztábban látszanak.