A zöldtető ma már nem luxus és nem is esztétikai döntés – Zürichben legalábbis. A svájci városban több mint harminc éve kötelező növényzetet telepíteni az újépítésű házak lapostetőire, így a város lapostetejű épületeinek 40 százalékán már növények élnek. Ennek különösen a nyári melegben és az aszályban van jelentősége, e megoldás révén ugyanis könnyebben birkóznak meg a globális felmelegedés hatásaival.

Zürich egy medencében fekszik, ami csapdába ejti a nyári hőséget. Ráadásul Svájc az elmúlt évtizedekben kétszer olyan gyorsan melegedett, mint a globális átlag, és a szakértők 5,7 fokos hőmérséklet-emelkedést jeleznek egyes területeken. A zöldtetők erre adnak kézzelfogható választ: egy kiterjedt zöldtető felszíne átlagosan 5 fokkal hűvösebb, mint egy kavicstetőé, sőt, a vastagabb aljzatú tetőkön ez a különbség elérheti a 18 fokot is, írta meg a Reasons to be Cheerful. Sőt, az eredmények szerint két méterrel a tető felett a levegő hőmérséklete szintén mérhetően csökken.

De a hűtőhatás csak az egyik oldal. A zürichi tetők esővíz-gazdálkodási szerepe legalább ennyire fontos: a növényzet felszívja és lassan engedi el a csapadékot, tehermentesítve az öreg városi csatornarendszert. Ráadásul a növényekkel borított tetők kétszer olyan tartósak, mint a kavicsosak, mert a növénytakaró védi a szigetelőréteget az ultraibolya sugárzástól és a hőmérséklet-ingadozástól.

A modell máshol is működik. Bázelben a lapostetők közel fele zöld, és a városban 4,6 négyzetméter zöldtető jut minden lakosra. Szingapúr az állam által finanszírozott telepítési támogatással ösztönöz, Chicago gyorsított engedélyezési eljárással jutalmazza a zöldtetős épületeket, San Francisco 2016 óta kötelezővé tette, hogy az új épületek tetőfelületének 15-30 százaléka zöld vagy napelemes legyen. Zürich számításai szerint, ha New York tetőinek 50 százalékára növényt telepítenének, a városi hősziget-hatás 0,8 fokkal csökkenne. Toronto összes tetőjének beültetése 2 fokos csökkentést hozhatna.

A technológia egyszerű, az eredmények bizonyítottak – ami hiányzik, az nem a tudás, hanem a szabályozási bátorság. Zürich vezetése harminc évvel ezelőtt meghozta a döntést, a város tetői azóta bizonyítják, hogy megérte.