Egy új technológia megoldást jelenthet a hosszabb távú energiatárolás kérdésére: az olvadt sóra építő rendszer akár két hétig is megőrizheti a napelemek és szélturbinák által generált energiát, otthonok ezreinek ellátását biztosítva akkor, amikor az időjárásfüggő termelők épp nem állítanak elő villamosenergiát.

Egy dán és egy svájci vállalat olyan új létesítmény terveivel állt elő, amelynek köszönhetően az olvadt sót hosszabb távú energiatárolásra is lehetne használni: ez azt jelenti, hogy a rendszerrel nagyjából 100 ezer otthont lehetne energiával ellátni 10 órán keresztül. Kisebb léptékben már korábban is alkalmaztak olvadt sót az energia tárolására, ekkora mértékben azonban eddig nem sikerült alkalmazni ezt a megoldást. Spanyolország például már több mint egy évtizedes múlttal rendelkezik ennek a technológiának a használatában: ott van olyan vállalat, amely naplementekor engedi ki a hőt a tartályokból, hogy az gőzként elektromosságot termeljen az éjszaka során.

Az újítás, azzal, hogy nagyobb léptékkel operál, segítséget jelenthet a megújuló energiaforrásokra való átállás felgyorsításában is. A rendszer úgy működik, hogy speciális hidroxid sót melegít fel 600 °C-ra, amely  hő formájában tárolja az energiát. Az olvadás azért is fontos, mert a halmazállapot-váltás során a só sok energiát tud felvenni és megtartani. Amikor elektromosságra van szükség, akkor a felhevített só nagy nyomású gőzt generál, amivel vagy turbinákat hajt meg, vagy közvetlenül biztosít hőt. Ráadásul a technológia elképesztően hatékony, és az energia 90 százalékát képes leadni. A hagyományos, lítium-ion akkumulátorokkal szemben hosszabb ideig képes tárolni az energiát. Mivel ez a fajta só a klórgyártás mellékterméke, ezért széles körben elérhető, olcsó, illetve ipari hulladékként kisebb a környezeti hatása is.

Nem csak finom, hasznos is

Becslések szerint a sótartályokat akár negyven évig, több ezerszer újra lehet tölteni. Az elhasznált sót használat után megtisztítják és visszaforgatják a rendszerbe, vagy vegyipari alapanyagként tovább használják, így csak kis része válik hulladékká.

Az olvadt só így nem helyettesítené, hanem kiegészítené a meglévő energiaforrásokat, és a természetes gázokkal és hidraulikus erőművekkel, valamint a már említett napelemekkel és szélturbinákkal párhuzamosan lehetne bevetni. Emellett segíthet számos termikus ipari folyamat dekarbonizálásában is, és rengeteg ipar (az alumíniumtól az üvegig) megtapasztalhatja előnyeit. Egy komoly, megoldandó kihívás azonban felmerül: az olvadt só és az abban található szennyeződések gyakran korrodálják a fémeket, ami végül azok repedéséhez, gyengüléséhez és meghibásodásához vezethet. Ezt a hiányosságot így ki kell még küszöbölni.

A só az ízesítésen és az ételek tartósításán túl az energia tárolására is kimagaslóan hatékony eszköz lehet, egyszerre biztosítva környezetkímélő alternatívát és hosszú távú megoldást a tárolás állandó, egyre fontosabb kérdésére.