Ha minden a tervek szerint alakul, jövőre már az óceánokat rója a világ legnagyobb tengeri teherszállítással foglalkozó cége, a Maersk első újgenerációs teherhajója, amely a környezetkímélő metanollal üzemel. Ezt 2025-ig további 18 hajó követi, ami rá is fér a szállítmányozási szektorra, amely – a Lloyd’s List adatai alapján – 2021-ben 833 millió tonnányi széndioxidot termelt. Ez a globális mennyiség 3 százaléka.
Az újgenerációs flotta az úgynevezett zöld folyosókon közlekedik majd. A Globális Tengerészeti Fórum és a „Getting to Zero” koalíció megközelítésében ezek olyan tengeri szállítmányozási útvonalak, „ahol a zéró kibocsátású hajók üzemeltetésének technológiai, gazdasági és szabályozói megvalósítását a köz- és a privát szektor együttesen éri el”. Ezek kialakítása azonban közel sem könnyű: a McKinsey tanácsadó cég például azt hangsúlyozza, hogy a következő évtizedben hozzá kell látni a megoldáshoz, hiszen a globális kereskedelem 80 százalékát kitevő hajós szállítmányozás folyamatosan nő – és vele együtt a CO2-kibocsátása is. Miközben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 2050-re felére csökkentené a jelenlegi emissziót, több ország – köztük az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Japán – a karbonsemlegesség mellett köteleződött el.
Ahogy a McKinsey tanulmányában felhívja rá a figyelmet, a zöld folyosóknak három típusa van, amelyek eltérő jellegű erőfeszítéseket igényelnek. Vannak központi helyszínhez kapcsolódók, amikor egy adott kikötőbe irányulnak ezek az útvonalak. Eggyel bonyolultabb, ha két kikötőt stabilan köt össze egy zöld folyosó, a három vagy több kikötőt összekapcsoló hálózatok pedig lénygesen komplexebb megközelítést igényelnek.
Tekintettel arra, hogy a zöld folyosók kizárólag olyan hajók által vehetők igénybe, amik tiszta energiával működnek, fontos kérdés, hogy elérhetőek-e ilyen üzemanyagok – erre az Egyesült Államok kormánya is felhívja a figyelmet. Figyelembe kell venni az alternatív energiaforrásokat előállító központokat, továbbá azt, hogy miként lehet ezekhez a forrásokhoz eljutni. Ez rávilágít a kérdéskör összetettségére: nem elég a szállítmányozó cégeknek átgondolni a megvalósíthatóságot, maguknak az előállítóknak is választ kell tudnia adni a megnövekedő igényekre. Szintén fontos kérdés az üzemanyagok tárolása – emeli ki az energiatárolásért felelős európai szövetség. A 2050-re tervezett szénsemlegességi stratégia megvalósításához meg kell oldani azt, hogy az alternatív és tiszta energiaforrások ugyanilyen módon jussanak el a felhasználási területekre. Meg kell vizsgálni, hogy új létesítményeket kell-e építeni, vagy elegendő a követelményeknek megfelelően módosítani a meglévő infrastruktúrát.
Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni mindezeknek a komoly gazdasági vonzatát sem. Egyrészt a hajótulajdonosoknak át kell gondolniuk a járművek típusait és méreteit, jóval nagyobb figyelmet szentelve a szénsemlegesítési folyamatoknak. Másrészt a rakományok tulajdonosai és a fogyasztók is érzik majd ennek hatását, bár a Maersk szerint csak elhanyagolható mértékű lehet az áremelkedés. Hogy ez tényleg így legyen, a szállítmányozási óriás maga vette kézbe az újgenerációs flotta energiaigényét: Spanyolországban és Kínában is olyan üzemeket létesít, amelyekben zöld metanolt állítanak majd elő a zöld folyosókon közlekedő hajók ellátásához.
