Egyre többen hallani az úgynevezett regeneratív, vagy más néven talajmegújító, ökotudatos mezőgazdaságokról. De mit is jelent ez pontosan és hogyan fordítható vissza általa a globális éghajlatváltozás?
Idén nyáron Magyarországon sem kerülhette el a figyelmünket, hogy mennyire kitett a természet a szélsőséges időjárásnak. Korunk környezeti problémáinak jelentős része szorosan összefügg a mezőgazdasággal, - elég, ha csak az idei nyár rendkívüli aszályaira gondolunk. Az élelmiszeripar számára egyszerre jelentenek óriási kihívást a klímaváltozás hatásai, az egyre súlyosabb aszályok és az ezzel járó termelési bizonytalanság, a nem megfelelő, intenzív mezőgazdasági gyakorlatok fenntarthatatlansága, valamint az orosz-ukrán háború következtében fellépő műtrágyahiány. Az Alföld elsivatagosodása és a kaktuszinvázió mind vészjósló jelek, melyek egy már most zajló átalakulásról árulkodnak.
Ha ezek a tendenciák nem változnak, a világ jelenleg művelésre alkalmas földterületeinket egyharmada válhat termelésre alkalmatlanná az évszázad végére. Ez azt jelenti, hogy a világ kalóriafogyasztásának közel háromnegyedét adó négy termény globális hozama (a búza, a kukorica, a rizs, és szója) a század végére akár 10-30%-kal csökkenhet. Ugyanakkor a populáció növekedése miatt nőni fog az emberiség élelmiszerigénye is.
Nem kis kihívás a mezőgazdaság átalakítása, szemben mondjuk az ipari reformokkal: az élelmiszertermelés fontossága ugyanis szinte érinthetetlenné teszi a szektort. Pedig az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő mezőgazdaság nemhogy nem ellensége az élelmiszertermelésnek, de a klímaváltozás és a környezetkárosítás miatt éppen ez lesz az egyetlen esélyünk arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékkal láthassuk el az emberiséget.
Paradigmaváltás a természetes egyensúly helyreállításáért
A regeneratív mezőgazdaság sokak számára még új fogalom, pedig a téma egyik jeles képviselője, Paul Hawken szerint akár egy generáció alatt vissza lehetne fordítani általa a klímaváltozás negatív hatásait. A fogalom olyan gazdálkodási gyakorlatok, technikák összességére utal, amelyek lehetővé teszik a talaj regenerálódását és termékenységének helyreállítását, miközben a vízkészletet és a biológia sokféleséget is védelmezik.
A talajmegújító gyakorlatok a kimerült földek szervesanyag-tartalmát állítják helyre, változatos növényekkel, organikus trágyával, sokszoros vetésforgóval, adott esetben irányított legeltetéssel. Az alapelvük az, hogy a talajt folyamatosan be kell takarni, akár növényi maradványokkal, akár takarónövényekkel. Ezáltal megóvják a földet a szél és a víz eróziójától, javítják a víztartó képességét, és teret engednek a mikroorganizmusok fejlődésének.
A megközelítés az üvegházhatást is mérsékli, hiszen a talaj szervesanyag-tartalmának növekedése javítja a föld szénmegkötő képességét, valamint a víz körforgását is. Ez azért kulcsfontosságú, mert a szén-dioxid-kibocsátás körülbelül egynegyede a mezőgazdaságból, az erdőgazdálkodásból és a föld használatával járó egyéb tevékenységekből ered. Egy regeneratív mezőgazdaságban odafigyelnek továbbá a növény- és állatvilág biológiai sokféleségének növelésére a föld felszíne felett és alatt egyaránt. Emellett pedig mérséklik a vegyszerhasználatot és optimalizálják az öntözési technikákat, amelyek a vizeket is megkímélik.
A regeneratív mozgalom tehát mindenképpen nagy reményeket kelt, ugyanakkor tudjuk, hogy a globális élelmiszerrendszerek rendkívül összetettek, több érdekelt felet és iparágat is érintenek. A jövő szakembereire vár a feladat, hogy ezeket a gazdálkodási elveket saját régiójukra, működésükre és személyes helyzetükre alkalmazzák.