A Nagy Zöld Fal

2022. január 28. 13:57 - CHIKANSPLANET

Méreteit tekintve veri a kínai nagy falat, és azzal ellentétben nem az északi nomád törzsek, hanem a szintén északról támadó Szahara támadásait hivatott visszaverni a mintegy 8000 kilométeres fasorból álló, nagyszabású afrikai kezdeményezés. A régiót vizsgáló klímaszimulációk azt jósolják, hogy a beruházás mélyrehatóan formálhatja Észak-Afrika éghajlatát, hosszútávon pedig akár a globális környezetre is kihatása lehet.

A Nagy Zöld Fal ötlete egészen a hetvenes évekig nyúlik vissza, amikor a Szahara-sivatag déli peremén található Száhel régióban hatalmas termőföldek indultak súlyos romlásnak. Az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és a fenntarthatatlan földgazdálkodás együttes hatása odavezetett, hogy néhány év alatt szárazzá és kietlenné vált ez az egykor buja és zöldellő vidék, amely generációk óta adott megélhetést millióknak.

 

Elegendő termőföld, valamint az ismétlődő és súlyos aszályok miatt egyre nehezebben lehetett itt megtermelni a szükséges élelmiszereket, ami egyre inkább korlátozta a régióban élők életminőségét, hamar szegénységspirál kialakulásához vezetve. Az évek során ez súlyos élelmiszer- és vízhiányt, a természeti erőforrások csökkenése miatti visszatérő konfliktusokat, tömeges munkanélküliséget és kényszermigrációt eredményezett.

 

Az egyre kétségbeejtőbb körülmények és a hosszú távú megoldás keresése közepette a nyolcvanas évekre erősödött fel az a kivételes ötlet, hogy a régió leromlott tájait a nyugati Szenegáltól a keleti Dzsibutiig húzódó „Nagy Zöld Falon” keresztül alakítsák át, a kontinens teljes szélességében. A régió országai végül az Afrikai Unió vezetésével vágtak bele 2007-ben a nem mindennapi kezdeményezésbe. A pánafrikai indítványhoz eredetileg 11 tagállam csatlakozott, napjainkra viszont már 20 fölött jár az együttműködő országok száma.

 

Tervek

A világ legforróbb sivatagaként ismert Szahara terjeszkedése egyre több, egyre súlyosabb problémával és azok következményeivel fenyegeti a régió lakosságát. A Nagy Zöld Fal projekt hosszútávú megoldást jelenthet Afrika éghajlatának alakításában. A kezdeményezés célja 2030-ig 100 millió hektár leromlott állapotú termőföld minőségének feljavítása, továbbá 250 millió tonna szén-dioxid megkötése. A projekt eredményeképpen közel 10 millió vidéki állás jöhet létre a Száhel-övben. Az eredeti tervek egy összefüggő erdősáv kialakításáról szóltak ugyan, azonban napjainkban sokkal inkább a fenntartható földművelésen és a helyi viszonyoknak megfelelő megoldásokon van a fókusz. Ez tükrözi a tervek megvalósításához készült, összehangolt stratégia: ebben az Afrika száraz területein élők életkörülményeinek javítása, az éghajlat ingadozásának és szárazsággal szembeni kitettségük csökkentése, a száraz zónákban található ökoszisztémák állapotának erőteljes javítása, valamint a nemzeti és nemzetközi felek közötti partneri kapcsolatok kiépítése fogalmazódott meg.

Eredmények

Mintegy 15 millió hektáron helyreállított, korábban degradálódott talaj Etiópiában, 12 millió szárazságtűrő fa telepítése Szenegálban, több mint 2,5 millió ember táplálásához elegendő élelmiszer előállítása Nigerben – a Nagy Zöld Fal eddig elkészült elemeinek már most jól láthatók a pozitívumai. Fák hiányában korábban a szél akadály nélkül erodálta a talajt, az intézkedések jóvoltából ezek a területek ma már jóval védettebbek. A lakosok a fák leveleiből komposztot készítenek, a lombok árnyékolnak és hűtik a környezetet, így jóval kevesebbet kell öntözni a növényeket.

Buktatók és a pozitív jövőkép

Noha az elmúlt 14 év alatt rengeteg fát ültettek el, a szélsőséges környezeti viszonyok miatt ezek közel 80 százaléka szinte azonnal kipusztult. „Ha az összes fa, amelyet az 1980-as évek óta a Szaharában ültettek, túlélt volna, ma úgy nézne ki a táj, mint Amazónia” – fogalmaz Chris Reij, a World Resources Institute szakértője. A projekt nagyon lassan halad, a Száhel-övezet országai 2020-ra összességében 4 százalékkos készültségi fokig jutottak el. Az egyes nemzetek teljesítményei között óriási a szórás. Etiópia például elvégezte a rá jutó munka zömét: 5,5 milliárd palántát ültetett el és 792 ezer új teraszt hozott létre. Ezzel szemben Burkina Faso csupán 16,6 millió növénnyel és palántával birkózott meg, Csád pedig mindössze 1,1 millióval.

A Nagy Zöld Fal ezek dacára sem nevezhető sikertelennek. Tervezők és környezetvédelmi szakemberek segítségével egy mozaiktájat hoztak létre, amely gondosan szabályozza a vízhasználatot és a növények életét a terméshozam javítása és az éghajlatváltozás mérséklése érdekében. A vízszűrés javításáért mély gödröket ástak, a víz lefolyásának megakadályozására kőkorlátokat emeltek. Reij, aki 1978-ban kezdett dolgozni Afrikában, megdöbbent, amikor visszatért Burkina Fasóba és Nigerbe: eltűntek a porviharok és a kiégett föld, a helyükön zöldellő táj terült el. Több százezer gazdálkodó használta az újításokat a föld helyreállításának érdekében. 2004-re a nigeri Zinger-völgyben 50-szer több volt a fa, mint 1975-ben.

A helyiek fokozatosan sajátítják el és alkalmazzák egyre hatékonyabban a technikákat, amelyekkel az elmúlt hatezer év alatt először sikerült megzabolázni a Szahara déli irányú expanzióját.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr716871824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.01.28. 19:38:24

Az egész ökológiai megalapozása meg Fehér Dániel professzor 1929-1834 közötti szaharai kutatásaira épül.

na4 2022.02.05. 14:44:08

„Ha az összes fa, amelyet az 1980-as évek óta a Szaharában ültettek, túlélt volna, ma úgy nézne ki a táj, mint Amazónia” Ha nem megy, akkor minek erőltetik? A Szahara azért kietlen, mert az ottani viszonyok nem kedveznek se növénynek, se állatnak. A természet tudja a fizikát. Rákosi elvtárs is megpróbált Magyarországon gumipitypangot és citromot termeszteni - jó nagy pofára esés lett, és egy csomó kárt okozott. Már Einstein is megmondta:"a hülyeség netovábbja újból és újból ugyanazt tenni, és azt várni, hogy az eredmény majd más lesz" Líbiában is próbálták termővé tenni a sivatagot, és irdatlan pénzekért vízvezetéket építettek délről északra (Big Man River projekt). Mikor az öntözővíz elérte a mélyebb, sós rétegeket, a diffúzió a felszínre hozta a sót, és elszikesedett minden. Pedig csak a fizikaórán kellett volna jobban odafigyelni, és megmaradt volna egy csomó pénzük. (Megint a hülye, semmihez sem értő politikusok...) Ha az afrikaiak tenni akarnak valamit a kontinensükért, akkor inkább fejezzék be a környezetszennyezést. Afrika a világ legnagyobb környezetszennyezője. Jártam Észak Afrikában - elképesztő, hogy mit csinálnak. Gyakorlatilag szétdobálják a szemetet, és belefulladnak a saját mocskukba.

Éhes ló 2022.04.15. 11:54:01

A poszt egy szánalmas kísérlet a bukás és a méregzöld butaság sikerré hazudozására.
Nem megy.
A számok nem hazudnak, Afrika továbbra is pénztemető, ahol a semmittevés és a csodavárás az alaptevékenység.
süti beállítások módosítása