Az elmúlt években a körforgásos gazdaságra való áttérés az EU környezetvédelmi és gazdaságpolitikájának legfontosabb célkitűzésévé vált. Rengeteg konferencia, kezdeményezés és tanulmány jelenik meg a témával kapcsolatban, de vajon mit is jelent a körforgásos gazdaság pontosan? És mi benne a vállalatok és a lakosság szerepe? Új blogbejegyzésemben ezt foglaltam össze röviden.
A természetben nincsenek feleslegek. Minden anyag körforgásban vesz részt, ahol a folyamat végterméke egy másik folyamat kiindulási anyaga. A hulladék tulajdonképpen egy 200 éves emberi „találmány”, ami az iparosodáshoz kötődik: ekkor alakult ki a ma is uralkodó, úgynevezett lineáris gazdasági modell. Mit is jelent ez tulajdonképpen? A technikai és biológiai alkotóelemeket a természetből kivesszük, átalakítjuk, majd felhasználás után hulladékként kezeljük, melynek jelentős részét nem forgatjuk vissza a folyamatba. Fogyasztókként pedig az elromlott, elavult, elhasznált tárgyakat eldobjuk, amelyek a használatot követően hulladéklerakóban vagy hulladékégetőben végzik. Ezek a termékek kikerülnek a körforgásból, amellyel a bennük lévő anyag és energia örökre elveszik. Ez nem csak azért probléma, mert így folyamatosan csökken a rendelkezésünkre álló, nem megújuló természeti erőforrások mennyisége, hanem azért is, mert óriási energiát jelent a gazdaság számára a hulladékok feldolgozása és ártalmatlanítása.
Mi lenne tehát a megoldás? A körforgásos gazdaság, amelyben az anyagcsere-folyamatok zárt körben történnek, és a hulladék szinte 100 százalékosan hasznosul. A mostaninál jóval fenntarthatóbb modell a természet rendjéhez tér vissza. A keletkező hulladék közel teljes mennyisége hasznosul, másodlagos nyersanyagként visszakerül az ipari termelésbe, az elsődleges nyersanyagok pedig csak akkor kerülnek felhasználásra, ha másodlagos nyersanyagok nem állnak rendelkezésre.
Ehhez hozzájárul az is, hogy a termékeket környezetbarát módon tervezik meg, hogy minél tartósabbak, javíthatók, újrahasználhatók vagy hulladékká válásukat követően újrahasznosíthatók legyenek. Noha egyre nagyobb a környezettudatos termékek iránti igény, a legtöbb használati eszköz ma még csak korlátozottan javítható. Az okostelefonok például gyorsan elavulttá válnak, a minőségromlás pedig gyakran gyárilag beléjük van kódolva. A körforgásos gazdaság célja, hogy a nem lebomló, szervetlen anyagokat (például műanyagot vagy fémet) tartalmazó termékeket minél nagyobb arányban fel lehessen újítani, vagy anyagában újra lehessen hasznosítani.
A körforgásos gazdaságra való áttérés tehát nem más, mint a piacok, a fogyasztók és a természeti erőforrások közti viszony újragondolása, a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodás révén. Ezért szorgalmazza az Európai Unió az átállás felgyorsítását, ami nem csak a gazdaság fenntartható növekedését tenné lehetővé, hanem új munkahelyeket is teremtene, ráadásul az emberi egészség és jól-lét szempontjait is figyelembe venné.
Hogyan valósulhat meg mindez a gyakorlatban?
Fontos szerepe van a fogyasztóknak, hiszen részben az ő felelősségük, hogy tartós termékeket vásároljanak, és újrahasználják, illetve újrahasznosítsák azokat. De még fontosabb, hogy a gyártók is környezetbarát termékeket, csomagolóanyagokat fejlesszenek, amelyek újrahasznosított vagy lebomló anyagokból készülnek, illetve megújuló energiát alkalmazzanak az előállításukhoz. Ezért a lakosság környezettudatos életmódja mellett az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások és a közintézmények tehetik a legtöbbet a körforgásos gazdaság megvalósításáért.
A körforgásos gazdaság jellemzően felhasználókban gondolkodik fogyasztók helyett. A ma jellemző fogyasztói magatartással ellentétben inkább a tartós fogyasztási cikkek bérlését, lízingelését vagy megosztását szorgalmazza. Ha pedig megvásárolunk egy terméket, akkor a gyártók arra ösztönöznek, hogy az elsődleges felhasználás végeztével visszaváltsuk vagy újrahasznosítsuk azt.
Habár egyre többen ismerik fel a modell előnyeit, és egyre több cég fektet fenntarthatóbb innovációkba, mégis rengeteg külső feltételnek kell megvalósulnia ahhoz, hogy a változások a gazdaságban is végbemenjenek. Jelenlegi világunk a lineáris modellre épül, amit nehéz egyik napról a másikra felülírni, – mindenesetre bíztató, hogy a változás már elkezdődött.