Miért baj, ha mindig spanyol paradicsomot veszünk?

2020. április 17. 15:35 - CHIKANSPLANET

A COVID19 járvány miatt elrendelt korlátozásoktól megriadt fogyasztók több országban kifosztották a boltok polcait. Felmerült, elhúzódó járvány esetén lesz-e mit enni, hiszen a globálissá vált élelmiszer forgalmazási lánc működése a határok lezárása okán akadozni kezdett. Ebben a helyzetben érdemes  átgondolni, vajon tényleg az a legjobb megoldás, hogy a napi betevő sokszor több ezer kilométeres utazás után kerül az asztalunkra? Úgy tűnik, egy brit kisvárosban ráleltek egy fenntarthatóbb megoldásra…

Karanténban lesz mit ennünk?

A magyar társadalom egyik első, ám talán a legmarkánsabb reakciója a járványügyi veszélyhelyzetre a „bespájzolás”, azaz az élelmiszerkészletek felhalmozása volt. Az üres polcok láttán aztán többekben felvetődött a kérdés: egy elhúzódó karantén alatt vajon lesz mit ennünk? Meglepő. Egy Magyarországhoz hasonló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országban fel sem kéne merülnie annak, hogy nem lesz elég élelmiszer!

Csakhogy a kérdés egyáltalán nem ördögtől való! A globalizáció ugyanis a magyar mezőgazdaságot sem kímélte. Elég, ha végig sétálunk egy magyar falu főutcáján, hogy lássuk a hatásokat: a legtöbb porta udvara üres. Baromfi még csak-csak akad, de sertést és pláne szarvasmarhát csak mutatóban látni. A konyhakertek jó része díszkertté alakult. A statisztikák szerint a magyar agrártermelés zömét ma már professzionális nagygazdaságok adják, az általuk előállított termékek jelentékeny részét külföldön dolgozzák fel. Eközben határainkon túlról nagy mennyiségű élelmiszer érkezik az országba. Brazíliából csirke, Marokkóból paprika, Kínából fokhagyma – hogy csak néhány példát említsünk.

Emiatt fogalmazódhat meg sokakban, hogy amikor a járványügyi intézkedések miatt lezárják a határokat és akadozni kezd a globális ellátási lánc, akkor nem fog-e hiányozni tartósan egy-két termék a boltok polcairól? Az agrárkamara persze azóta választ adott a sokakat nyugtalanító kérdésre: lesz bőven mit ennünk, hiszen a magyar mezőgazdaság kibocsátása jóval nagyobb a belföldi szükségleteknél! Inkább amiatt kell aggódnunk, hogy a GDP-hez jelentős mértékben hozzájáruló agrárexportunk a korlátozások miatt teljesen leáll.

 Miért baj, ha spanyol paradicsomot veszünk?

Sok elemzés olvasható mostanság arról, vajon a járvány és annak következményei miként fogják átalakítani a világunkat? Gyanítom ezek a változások az agráriumot és az élelmiszerkereskedelmet sem fogják elkerülni. Tegyük fel a kérdést: tényleg rendben van-e az, hogy a nap mint nap tányérunkra kerülő ételek összetevői több ezer kilométert utaznak az asztalunkig? Vajon mi fogyasztók elgondolkodunk-e azon, hogy remek dolog ugyan az olcsó spanyol paradicsom, de amikor lehet, nem lenne jobb azt magyar termelőtől megvásárolni?

Szép elképzelés! – mondhatják sokan, de nincs realitása, hiszen nem véletlenül alakult mindez így. A piac törvényei építették ki a mostani rendszert. A spanyol termelő olcsón, egész éven át, megfelelő minőségben és tetszetős kiszerelésben képes paradicsommal ellátni a piacot. Mivel erre a magyar gazdálkodók jó része nem volt képes, a fogyasztók zöme és emiatt a kereskedők is a spanyol termelőtől vásárolnak, a versenyképtelen magyar gazda meg kénytelen-kelletlen felhagyott a paradicsomtermeléssel. A következményekkel, az elszegényedő helyi termelőkkel, az elnéptelenedő falvakkal, a globális élelmiszer ellátási lánc óriási környezeti lábnyomával és a minőséggel, ízekkel sokszor elégedetlen vásárlókkal kevesen törődtek. Eddig.

A mostani járvány, a nyomában járó, várhatóan elég súlyos gazdasági problémák azonban nem csak nehézséget jelenthetnek, hanem lehetőséget is. Lehetőséget arra, hogy változtassunk a szemléletmódunkon, hogy sok mindent másképpen csináljunk mint eddig. Az élelmiszer kereskedelemben is. Gazdálkodóként és fogyasztóként egyaránt. A példa már létezik. Egy angliai 140 ezres kisváros után Preston-modellnek hívják.

Preston és Nyíregyháza

Preston a globalizáció nagy vesztesének tűnt. A helyi ipar nem bírta a versenyt és teljesen leépült, multinacinonális cégeket nem sikerült a térségbe csábítani. Aztán a városvezetés 2005-ben szemléletet váltott és 2018-ra Preston lett Nagy-Britannia legtöbbet fejlődő városi régiója, ugyanis az egész országban itt javultak legtöbbet az élet- és munkakörülmények. Hogyan csinálták? Az agráriummal kezdték. A városi önkormányzat a hatáskörébe tartozó intézményeknek (óvodáknak, iskoláknak)  előírta, hogy helyi termelőktől vásároljanak élelmiszert. Mivel a helyi vállalkozásoknak túl nagy falat volt elnyeri egy-egy pályázatot, azokat „feldarabolták” és külön-külön tendert írtak ki az egyes nyersanyagok (tej, tojás és zöldség) beszerzésére. Ezeken már sikerrel indulhattak a környékbeli termelők.

A megrendeléseknek hála az önkormányzati pénzek nem vándoroltak az ország más részeibe, vagy éppen külföldre, hanem helyben maradtak. Emiatt aztán fejlődésnek indultak a Preston régiójában működő farmgazdaságok, amelyek egyre több munkásnak tudtak megélhetést adni és egyre nagyobb adóbevétellel gazdagították a város költségvetését. A helyben maradó és a termelésbe visszaforgatott pénz több bevételt fialt, mint amennyit a globális gazdaság állami segítséggel a régióba hozott. A bővülő forrásokból Preston munkahelyteremtő és infrustruktúrafejlesztő beruházásokba kezdett, amelyeknek köszönhetően nem csak sikerült megállítania a kedvezőtlen folyamatokat, például a fiatalok elvándorlását, hanem sikerült Nagy-Britannia egyik legélhetőbb szegletévé avanzsálnia.

Preston persze messze van, ám az ott kitalált modell Magyarországon is működni látszik, méghozzá az Európai Unió egyik legnehezebb sorsú régiójában, az Észak-Alföldön. A Nyíregyházi Kosár közösség egy weboldalon keresztül non-profit módon köti össze a termelőket a vevőkkel. Előbbiek feltöltik mit kínálnak eladásra, a vásárlók meg hogy mire van szükségük. Az elosztást a közösség tagjai végzik szabadidejükben, önkéntes munkaként. Jelenleg 40-60 termelő mintegy 150-170 családot lát el a közösségen keresztül.

Az árak ugyan kicsit magasabbak a multinacionális kiskereskedelmi láncok árainál, ám itt nem az ár, hanem az ár-érték arány az elsődleges szempont. A gazdák tudják, miből mennyit kell termelniük és abban is biztosak lehetnek, hogy portékájuk vevőre talál. A vásárlók pedig ismerik azt, akitől vásárolnak (akár meg is látogathatják a gazdákat), ráadásul jóízű, jó minőségű, egészséges élelmiszerhez juthatnak. Már arra is van példa, hogy támogatói jegyek formájában a vevők hitelezték meg a termelők apróbb fejlesztéseit, akik aztán termény formájában fizették vissza a támogatást.

Sokan vélik úgy, hogy a prestoni példa alapján szerveződő bevásárlóközösségek protekcionista szerveződések, amelyek működése sérti az EU termékek és szolgáltatások szabad áramlásáról szóló alapelveit is. Ez azonban nem így van, hiszen a tendereken bárki indulhat, a közösséghez bárki csatlakozhat. Sokkal inkább egy figyelemre méltó kezdeményezésről van szó, amely tompíthatja a globalizáció helyi közösségekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait.

 

 

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr2515619450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mihály IdGargya 2020.04.19. 04:19:41

Nem kell itt Angliáig menni csak a Szomszédban pl Romániában aki vállalja hogy 500 nm Fóliás paradicsom termesztést az kap 3000 Eúrós támogatást(2019-ben ennyi volt idén állítólag már 4000 Eú lesz s nálunk ????

prolee 2020.04.19. 16:33:23

Most még be vannak szarva a kormányok, de ha majd normalizálódik a helyzet és sérteni fogja a haveri üzleti körök érdekeit a jó, olcsó, fenntartható helybenfogyasztás, akkor azonnal lecsapnak uniós szabályokkal, adóhatósággal, minden eszközzel és kigyomlálják a szép kezdeményezéseket..