Nyomorba dönt minket a divat

2019. július 26. 11:56 - CHIKANSPLANET

shutterstock_1203644068_1.jpgMinden eddiginél több ruhát vásárolunk globális szinten: a népszerű fast-fashion láncok rohamos tempóban cserélik minőséginek nem nevezhető, de legalább elérhető árú kollekciójukat. Ezek a ruhák, illetve ezek nagy mennyiségű előállítása azonban elképesztő módon terheli a környezetünket. Ezen a héten az olajszektor után közvetlenül a második legszennyezőbb iparág működésével foglalkoztunk.

A fast-fashion ikonikus ruhaipari cégei megállíthatatlanul törnek előre, egyre csak növekedő trendeket mutatva mind az árbevétel, mind pedig a profit terén. A legnagyobb márkák – amelyek legtöbbször a luxusmárkák dizájnjainak másolására épülnek – mint a spanyol Inditexhez tartozó Zara vagy a svéd óriás, a H&M, 15-20 kollekciót kínálnak évente. A hatalmas választékkal, a kedvező árakkal és az egymást követő kollekciókkal lehetetlen lépést tartani, hatalmas a túlfogyasztás. A minőségre keveset adó termékek pedig miután kimentek a divatból tonnaszámra gyűlnek a hulladéklerakókban.

A filléres darabok áránál már csak a gyártási költségek az alacsonyabbak – ez azonban nagyon komoly emberi és ökológiai áldozatokkal is jár. A materialista, fogyasztó társadalmunk jóval nagyobb árat fizet ezekért a ruhadarabokért, mint elsőre gondolnánk.

Tragédia a csillogó flitterek mögött

A textilipar üzleti modellje – amely azon alapszik, hogy a Nyugati világban élők olcsón juthatnak hozzá ruhákhoz, míg a távol-keleti országok lakosai munkához jutnak – semmiképp sem nevezhető fenntarthatónak. A munkavállalóknak a legtöbb esetben ugyanis nincs más lehetőségük, éhbérért kell robotolniuk embertelen körülmények között.

A méltán népszerű The True Cost című dokumentumfilm megdöbbentő képsorokkal mutatja be a forróságban, vegyszergőzben hosszú órákon át dolgozó munkások helyzetét, akik naponta 3 dollár körüli bérért dolgoznak – miközben egyébként 2015-ben a divatipar 3 ezer milliárd dollárt termelt.

Ezek a tények önmagukban is rendkívül ijesztő képet festenek le a bolygó jövőjéről társadalmi szempontból, de a ma ismert textilipar környezeti szempontból is súlyos károkat okoz: mára a második legszennyezőbb iparág lett.

A mindennapi viseletünk előállítása masszív széndioxid-kibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel bír. A ruhák készítéséhez használt nyersanyagok földet és vizet, illetve fosszilis tüzelőanyagok kinyerését igénylik, a szén-dioxid kibocsátás a teljes ellátási lánc során jellemző, a gyártáshoz felhasznált kémiai festékek, bevonatok pedig sok esetben mérgezőek. A mosások során műanyag szálak ezrei oldódhatnak ki a csatornán keresztül a folyókba, tengerekbe, amelyek később ezáltal akár az élelmiszerláncba is bekapcsolódnak.

Vízpazarlás és mérgező anyagok

A ruhagyártás egyik alapanyagaként használt gyapot termesztése a világ összes évi vízfelhasználásának jelentős százalékát veszi igénybe. Elég csak belegondolni, hogy egyetlen pamutpóló elkészítéséhez az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának becslése szerint közel 2700 literre van szükség (egy felnőtt ember átlagosan 2,5 év alatt iszik meg ennyit), miközben az ivóvíz a világon az egyik legnagyobb hiánycikk. Egy kb. 1 kg tömegű farmernadrág teljes elkészítése (a gyapottermesztéstől a kész termékig) több mint 10 000 liter vizet igényel. A műszálas anyagoknak ugyan kisebb a vízlábnyomuk, de nagyobb a karbonvonzatuk. Becslések szerint a 2015-ös poliésztergyártás például 706 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátásával járt – ez 185 széntüzelésű erőmű éves füstölésével egyenlő.

A másik jelentős veszélyforrást a kemikáliák jelentik, azokat ugyanis három hullámban is használják a gyártás folyamatában: a növényvédő szereket a gyapottermesztéskor, a különböző vegyszereket a kelme megmunkálásakor és végül, de nem utolsó sorban festékeket a termékek színezésekor. A Greenpeace ennek kapcsán például 2014-ben gyermek- és sportruhákat vizsgált be, a teszt eredményeképp pedig egy sor veszélyes vegyi anyagot talált vezető ruhamárkák termékében.

A harmadik világbeli üzemek esetében nem ritka, hogy a vegyi anyagokkal szennyezett vizet a gyártás végeztével szűrés nélkül öntik a folyókba, beláthatatlan károkat okozva ezzel. Világszinten az ipari vízszennyezés 20 százalékát a textil- és a ruhagyárak adják. A képlet ebben az esetben is hasonló, mint a társadalmi vonatkozásban: a nyugati világ hasznot húz az árból, az ázsiai lakosság pedig megbetegszik a szennyezett talajvíztől.

A megmaradt termékeket inkább elégetik

Tavaly bejárta a világsajtót, amikor az egyik világmárka, a Burberry bejelentette, hogy nem égeti el többé az el nem adott termékeit. Ezen a ponton vált világossá sokak számára, hogy eddig a pontig az elégetés lett az el nem adott termékek sorsa. A nagy divatcégek egyik nem kommunikált szokása az el nem adott áruk kezelése: azok elégetése, széttépése vagy egyszerű elásása.

Az égetés elsőre talán érthetetlennek tűnik, hiszen mi haszna lenne ebből olyan márkáknak, mint a Louis Vuitton, a Michael Kors, a Nike vagy a H&M? A tömeges pusztításra azonban több magyarázat is van.

A fast-fashion cégek elsődleges motivációja az, hogy mielőbb kijöhessenek új kollekciókkal, a vásárlók pedig még véletlenül se a korábbi termékeket vásárolják meg. A cégek tehát abban érdekeltek, hogy minél előbb kiürítsék a boltokat és hozhassák a következő kollekciót. Ugyan elméletileg újra lehetne hasznosítani a termékeket, de a kevert alapanyagok, valamint a gombok és cipzárok miatt ez nehézkes és egyelőre nem éri meg a vállalatok számára. Ennél egyszerűbb és olcsóbb az elégetés. A prémium márkáknál más áll a háttérben: a ruhák exkluzivitását igyekeznek megőrizni, az pedig, ha árleszállítással árulnák a termékeket, csökkentené a márka értékét – így marad az égetés.  

Egyértelmű, hogy a rendkívül káros hatásokkal bíró ruhaipar jóformán teljes átalakulására lenne szükség egy fenntarthatóbb és etikusabb működésért – ennek eléréséig még hosszú az út.  Vásárlóként első lépésként annyi biztosan tehető, hogy tudatos döntéseket igyekszünk hozni, amikor ruhavásárlásra kerül a sor. Bejegyzésünk folytatásaként jövő héten bemutatjuk, hogy melyek azok a márkák, amelyek elindultak a fenntarthatóság irányába, vagy törekvéseket tettek ez ügyben.

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr2914981184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemecsekerno_007 2019.07.26. 19:33:32

Termékdíj a műanyag alapú ruhákra, használt ruhák újrahasznosítására kötelezni a márkatulajdonost...

rozsomák 2019.07.26. 21:52:17

"A munkavállalóknak a legtöbb esetben ugyanis nincs más lehetőségük, éhbérért kell robotolniuk embertelen körülmények között."

De.. majd lesz más választásuk, ha az ilyen írások miatt egyik-másik óriás rádöbben, hogy nem kéne ennyire kihasználni a helyi munkaerőt, hanem inkább bezárják az üzemet.... (Hogy ti hova mentek, hogy éltek ezentúl ? Kérdezzétek meg a Chikánt. mert ő olyan okos. munkát ugyan nem ad, de fikázza azt, aki munkát ad.)
Mert Te se kínálsz nekik álláslehetőséget, ha jól veszem ki...

De ez már átvezet egy olyan témához, ami régóta közismert.

A népet már régóta hülyítik azzal, hogy nem számít a jelenkori élete, majd jön a mennyország. érdemes sutba dobnia a földi életét, koncentráljon a mennyországra, ami majd eljön... ( Keresztény vallás)

Aztán jött egy olyan, hogy érdemes harcolni, ha másért nem, de majd eljön a kommunizmus, amit unokáink unokái élvezni fognak, ezért meg érdemes feláldozni ezt a földi életet, ami adatott, mert majd az unokáid élvezik majd.. és hát az mennyire jó is lesz majd... Szóval megint jött az "áldozd fel a magad egyszeri életét, mert akkor majd az unokáidnak jó lesz"....

És most megint ott tartunk, hogy mindenki fogja vissza magát - ne dolgozzon éhbérért, inkább haljon éhen - és majd az unokáinak jó lesz.... ezt most a "fenntartható fejlődés" zászlaja alatt írják... óóóó...ez kurvára ugyanúgy hangzik, mint az előzőek !!!

Szóval ez már kicsit uncsi... így egymásután megint.... hogy az a lényeg, hogy én mint jelenkori létező, áldozzak fel, haljak éhen, ne legyen munkám, hogy majd az unokáim bezzeg majd....

Azokat majd mivel eteti megint az akkori dagadt disznók társasága ?
Mert ugye mindig kiderült, hogy az ilyen tanokat hirdetők, akik önmérsékletet kértek másoktól, azok kurvára megszedték magukat akkor épp ott, amikor ezt hirdették másoknak... a visszafogott életet...

Szóval érted a problémát.... miért ne élhetnénk, mi nép ! a mának ? A jövővel kapcsolatban már annyiszor átvágták a népet a mának élők, akiknek az volt az érdekük !

Möplipam 2019.07.26. 23:53:14

@rozsomák: Bár igazán megfontolandó, amit írtál egy különbség most azért talán mégis van. Most nem a mennyország fog eljönni, hanem talán a poklot sikerül elkerülni, ha teszünk valamit.

akati1984 2019.07.27. 07:11:04

Semmi gond, majd papirba tekerjuk magunkat (termeszetesen ujrafelhasznaltba), fuvet eszunk (mert a marhatenyesztes gyilkolja az ozont) es elpusztitunk mindent ami muanyag (vajon marad valami a modern technologiai vivmanyokbol?).
Javaslom ennek a cikk irojanak is, hogy tanuljon kornyezetvedelmi jogot es akkor rajon, hogy hiaba probalja a plebs fejet sulykolni, amig az ipar nem lep a kornyezetvedelm fele (Usa, Kina, Del-Amerika, Oroszo), nincs esely megmenteni ezt a sargolyot! Europa hiaba teper, ha a tobbiek nem csatlakoznak! Amugy is tul sokan lakunk mar a foldon, elerkezett az ido a megujulasra.

fovarosi.blog.hu · http://fovarosi.blog.hu 2019.07.28. 14:56:34

Jó a cikk, fontos a téma. Csak ez a rengeteg vastaggal kiemelés inkább zavarja, mint segíti az olvasást.