Vajon mennyire hisz az európai ember a globális felmelegedésben? Mennyire aggódik miatta? És legfőképpen: mennyire érzi úgy, hogy a következményekkel szemben saját maga a mindennapi életében felveheti a harcot? Az European Social Survey nemrég publikálta legutóbbi, 23 nemzetet átfogó kutatásának eredményeit, amelyben a klímaváltozással kapcsolatos elképzeléseket, a fenntarthatóságban érzett egyéni felelősséget és az ahhoz kapcsolódó viselkedéses mintázatokat vizsgálták. A számok és a grafikonok olyan tükröt tartanak az európai állampolgárok és döntéshozók elé, amelybe érdemes figyelmesen belenéznünk.

A klímaváltozás napjaink egyik legsürgetőbb, megoldást és felkészülést igénylő globális kihívása, hiszen a változások természeti, társadalmi és gazdasági következményei igen komolyak. A következmények kordában tartása végett az energiatermelésnek –és felhasználásnak át kell alakulnia, ami egyszerre jelenti a felhasznált energia okosabb, hatékonyabb eloszlását, illetve annak csökkenését is. A megújuló energia elterjedésében és a különböző szabályozások kialakításában nagy szerepe van a háztartásoknak, hiszen ezek csak a társadalom támogatottsága, elfogadása függvényében lehetnek hosszú távon sikeresek. Emellett az egyének viselkedése és energiafelhasználása is az átalakulás kulcselemei – fontos tehát megismerni, mi mozgatja és motiválja őket.

Hisszük, de nem féljük

Az European Social Survey 2016 augusztusa és 2017 decembere között 23 európai ország 44,387 válaszadója segítségével mérte fel azokat az egyéni gondolkodásbeli tényezőket, amelyek a felmelegedés ellen vívott csatában a legfontosabbak lehetnek. A szeptemberi jelentésből az derül ki, hogy az európaiak többsége – még a legszkeptikusabb országokban is – elismeri a klímaváltozás létezését és azt, hogy azt legalábbis részben emberi tevékenység (pl. termelés, szén-dioxid kibocsátás) okozza. Az ötfokú skálán adott jelölések szerint a klímaváltozás következményeit nem értékelték kiemelkedően rossznak, ugyanakkor körülbelül a kétharmad elképzelései szerint azért negatív következményekre számíthatunk. Ennek ellenére azonban a klímaváltozás miatt érzett aggodalom viszonylag alacsony: a résztvevők alig több mint negyede jelentett extrém vagy nagymértékű feszültséget ezzel kapcsolatban. Országokra lebontva ez az arány maximum 40 százalék, Magyarország pedig ezen a skálán a középmezőnybe tartozik: a magyar válaszok 20-30%-a mutatott nagymértékű vagy extrém aggodalmat. Érdekes eredmény, hogy az energia megfizethetősége miatti aggodalom a legtöbb – szám szerint 15 – országban magasabb, mint a felmelegedés miatti aggódás. A magyar válaszadók ebben a tekintetben „jól teljesítettek”, aggodalmunk sok országnál kiegyensúlyozottabb: az energia pénzbeli elérhetősége miatt „csak” annyira aggódunk, mint amennyire a felmelegedés miatt is.

Magunkban persze nem hiszünk

Melyek azok a tényezők, amelyek révén a globális felmelegedéssel kapcsolatos ismeretek környezetbarát, energiahatékony és fenntartható viselkedésekhez és döntésekhez vezetnek? Az egyik ilyen a személyes felelősség, vagy az úgy nevezett személyes norma: mennyire érzi úgy a személy, hogy kötelessége hozzájárulni egy környezeti probléma megoldásához. Ezen a tizenegyfokú értékelőskálán a 23 ország átlagos pontszáma alig magasabb, mint a skála semleges középső értéke (5,5), Magyarország átlaga (4,2 körül) pedig még a középértéket sem éri el, ezzel a pontszámmal pedig bizony a lista végén kullogunk. A felelősségérzés motivációt jelenhet a viselkedésváltozásra, de emellett két fontos tényező határozza meg, hogy a környezettudatos cselekvés eredményes lesz-e: az embereknek el kell hinniük, hogy valóban tudnak változtatni a viselkedésükön, például valóban csökkenteni tudják fogyasztásukat, illetve hinniük kell abban is, hogy ez az új viselkedés, a kevesebb fogyasztás megfelelő eredményeket (a környezeti problémák megoldódását, csökkenését) hozza majd. Magyarország az előbbi skálán, a fogyasztásunk csökkenthetőségébe vetett hittel kapcsolatban is rosszul teljesített, ennél kevésbé már csak az oroszok vannak meggyőződve saját hatékonyságukról. A 23 ország lakói egyöntetűen úgy gondolják, hogy saját egyéni törekvéseik nem igazán lehetnek hatással a klímaváltozásra (átlagosan 4,3 pont a 11 fokú skálán).

Jó pont, hogy hiszünk a klímaváltozásban, de a potenciális következményeket már alábecsüljük és nem aggódunk túlságosan miattuk. A saját egyéni felelősségünket nem igazán érezzük: a megkérdezett európaiak alig negyede az, aki egyértelműen tulajdonít magának felelősséget a felmelegedés problémájának leküzdésében, és ezzel együtt hisz is a saját törekvései eredményességében. A globális felmelegedés távoli árnyképként tűnik fel, amire kevés hatásunk lehet.

Nincs kapcsolat

Mi lehet a baj? Miért nem érezzük igazán magunkénak ezeket a problémákat? Mert nem látjuk ezeket napi szinten. Életünk legnagyobb részét épületekben töltjük, amelyek fenntartásához szükséges erőforrások folyamatosan a mélyben, a lábunk alatt, vagy a fejünk felett és a falak rejtekében lévő vezetékekben áramlanak. Az energia és a víz vezetékeken és csöveken keresztül érkezik hozzánk, az ételt és más termékeket boltokban vesszük, ezek aztán szemétzsákokban távoznak életünkből. Ezáltal nem látjuk át igazán sem a forrásokat, sem azt, hogy ezek milyen mértékben állnak még rendelkezésünkre.  Az egyetlen kézzel fogható visszajelzés talán a számlák révén érkezik hozzánk – ezért is érthető, hogy az energia megfizethetősége aggasztja leginkább az egyéneket.  Hiányzik a valós idejű vizuális feedback, mert a technológia fejlettségének köszönhetően nincs igazán kapcsolatunk a természetes környezetünkkel. De éppen a technológia fejlettsége révén teremthetjük újra ezt a kapcsolatot: szenzorok és folyamatosan áramló, vizualizált adatok segíthetnek minket abban, hogy értsük, lássuk és információnk legyen ökológiai lábnyomunkról. A kapcsolat újraépítéséhez könnyen elérhető és értelmezhető adatokra van szükség, amelyek több szinten, rendszerbe foglalva is információt nyújtanak a fogyasztásunkról. A kutatások, amelyek a vizuális feedback energiahatékonyság-növelő hatását mutatják, már léteznek. A technika adott, a szakembereknek pedig kiemelt felelősségük van abban, hogy a háztartások számára láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegyék a túlzott fogyasztás és károsanyagkibocsátás következményeit.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!