Mintegy 600 millió új munkahelyre lesz szükség 2030-ra, ha a dolgozó populáció növekedését le akarjuk követni a munkahelyteremtéssel. Ehhez körülbelül 40 millió új állást kell évente biztosítaniuk a cégeknek, kormányoknak szerte a világban. A munkahelyteremtés ugyanakkor nem mehet nyakló nélkül: a folyamatnak feltétlenül részét kell képezze a fair munkavállalói körülmények biztosítása.

A munkahelyteremtés egy rendkívül növekedésorientált, előremutató szemléletmód, de tenni kell ugyanakkor azért is, hogy javuljanak a jelenlegi munkakörülmények. Most 780 millió főre tehető azoknak a száma, akik ugyan dolgoznak, de a 2 dolláros napi keresetük nem elegendő sem maguk, sem pedig a családjuk fenntartásához. Szükséges tehát a munkahelyteremtés a társadalom sebezhetőbb csoportjai számára is, gondolok itt főként a városi szegényrétegre, a nőkre, a munkanélküli nagyszámú vidéki népességre, illetve az alacsony keresettel rendelkező városi lakosokra. A munkahelyteremtés és a bérrendezés égető problémájának rendezése mellett ugyanakkor nagy hangsúlyt kell fektetnünk a fair munkavállalói körülmények megteremtésére is.

A fair foglalkoztatás gyakorlata visszanyúlik egészen Franklin D. Roosevelt amerikai elnökig, aki 1941-ben megalapította a Fair Employment Practices Committee-t, amely az afroamerikai munkavállalók elleni diszkriminációt igyekezett megakadályozni. Az elnök még ebben az évben aláírt egy kormányrendeletet, amely megtiltotta a munkavállalók diszkriminációját a honvédelem és kormányzat hatáskörébe tartozó munkakörök betöltésénél faji, vallási hovatartozás, szín, nemzet, vagy származás alapon. Bár a rendelet ellenállást váltott ki, annak jogi megerősítése mégis elindította a pozitív változást: a II. Világháború utáni években az afroamerikai állampolgárok már a fentebb említett munkakörök 8 százalékát töltötték be. Ez a rendelet előtt csak 3 százalék volt. Roosevelt kiállását tekinthetjük gyakorlatilag a tisztességes foglalkoztatás egyik alapkőletételének.    

Ha megnézzük, különböző országok hogyan állnak a kérdéshez, azt tapasztaljuk, hogy jelenleg elméleti szinten közel hasonló, a fair foglalkoztatással kapcsolatos alapelveket fogalmaznak meg.

1. Érdemi alapú munkaerő-kiválasztás. Azaz a fő szempont mindig a szakértelem, a tapasztalat, illetve a munka teljesítésének képessége kell legyen a kor, faj, nem, vallási hovatartozás, családi állapot- és kötelezettségek pedig nem lehetnek kirekesztő tényezői vagy feltételei a kiválasztásnak.

2. Tisztesség és tisztelet. A következő elv az, hogy tisztességesen és tisztelettel viszonyuljunk a dolgozókhoz, és implementáljunk progresszív humánerőforrás-menedzsment rendszereket.

3. Egyenlő esélyek biztosítása. Fontos, hogy minden munkavállaló ugyanolyan esélyeket kapjon arra, hogy fejleszthesse magát erősségei és szükségletei mentén azért, hogy teljesítménye teljes potenciáljának elérésére lehetőséget kaphasson.

4. Érdem alapú jutalmazás. A képesség, teljesítmény, tapasztalat alapján szükséges a munkavállalókat megjutalmazni.

A gyakorlat sokszor sajnos még nem mutatja a fenti, nagyon szép elméleti alapelveket. A kormányok és döntéshozók összehangolt működésére lenne szükség sok esetben azért, hogy elindulhasson egy pozitív változás, hogy a roosevelti elgondolást érdemben tovább tudjuk fejleszteni. Utána pedig jöhet a fairmunkahely-teremtés!

      Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!