Egyáltalán mit nevezünk egészségértésnek? És van-e bármi köze ennek a fenntarthatósághoz? Az az ember, aki tisztában van azzal, hogy az egészség mekkora érték, és ezért tesz is nap, mint nap, általában sokkal tudatosabban éli életének más területeit is, például odafigyel a szelektív hulladékgyűjtésre, spórol a vízzel, az árammal és sokkal inkább jellemző rá, hogy globálisan gondolkozik.

Az egészségértés (health literacy) azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek az egészségügyi információkat beszerezni és azok között eligazodni, értjük-e az ezzel kapcsolatos adatokat, összefüggéseket. Azt is ide sorolják, hogy mennyire értjük a prevenció lényegét, és hogyan állunk az egészséges életmóddal – magyarán nem elég érteni a dolgokat, az is lényeges, hogy azokat be tudjuk integrálni a mindennapjainkba, képesek legyünk felelős döntéseket hozni az egészségünkkel kapcsolatban. A kutatások azt mutatják, hogy sajnos az egészségértés globális szinten nem túl magas, és mi magyarok sem vagyunk elég tudatosak e téren, gyakorlatilag évtizedes lemaradással rendelkezünk. Az AIPM Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének megbízásából készült 2015-ös kutatás például arról számol be, hogy itthon az emberek felének – finoman fogalmazva – problémás az egészségértése.

Akik kevéssé tudatosak az egészségükkel, annak megőrzésével és helyreállításával kapcsolatosan, azok kevésbé hajlandóak követni a terápiát, ami tekintélyes többletköltséget jelent az ellátórendszernek. A páciensek oktatása jó megoldásnak tűnik, amely egy egészségesebb társadalomhoz vezethet, ez pedig még pénzügyi megtakarítással is jár.

Ha tágabb kontextusban vizsgáljuk a témát, akkor azt találjuk, hogy az egészségértés összefügg mással is, például a funkcionális analfabetizmussal. Ez azt jelenti, hogy bár az illető el tud olvasni egy szöveget, értelmezni már nem képes – a magyar gyerekek negyede kerül ki úgy az általános iskolából, hogy problémás a szövegértése, vagy az alapvető számolási feladatokkal hadilábon áll. Elég, ha csak a szívsajdító PISA-eredményekre gondolunk. Ez pedig odáig vezet, hogy az emberek személyes, társadalmi és kulturális fejlődése kerül veszélybe.

És akkor el is érkeztünk a fenntarthatósághoz.

Amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor három dimenziót értünk alatta – gazdasági, környezeti, illetve társadalmi dimenziókat. Az egészségértés fejlesztése megalapozza azt, hogy saját egészségünk megőrzésében aktív szerepet vállalhassunk, sikeresen képviselhessük érdekeinket a témában. Ha ez megvan, akkor ösztökélhetjük a politikai és szakmai döntéshozókat, hogy a kötelezettségeiknek eleget tegyenek, és az egyenlőség megteremtésének érdekében az egészségügyben is tartós és előremutató döntéseket hozzanak, ami végső soron nekünk, és az egészségünk megtartásának is jót tesznek majd. A marginalizálódott és hátrányos helyzetű csoportok igényeinek kielégítése különösen fel tudná gyorsítani a haladást az egészségügy területén tapasztalható egyenlőtlenségekben. Hosszú távon a Fenntartható Fejlődés Céljaiból (SDGs) több területen is számíthatunk javulásra, amennyiben sikerül az egészségtudatosságot mélyíteni.    

A jobb egészségértés tehát elvezethet a szegénység, az éhezés csökkentéséhez, a minőségi oktatáshoz, a tisztességes munkához és gazdasági növekedéshez, általa mérséklődne az egyenlőtlenség, valamint segíthet megteremteni a békét, az igazságot és az erős intézményrendszert.   

      Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!