Az idei nyár (is) megmutatja azt, hogy nem lehet elég komolyan venni a globális felmelegedést. Azt a környezeti változást, amiről rengeteg vita van, de szerencsére a tényét már egyre kevesebben vonják kétségbe. Sokan érvelnek amellett, hogy még megállítható ez a folyamat, és olyanok is vannak, akik szerint csak lassítható. A jelenség pedig nyilván egyedülálló, de az emberiség eddigi történetében lehet találni vele párhuzamba állítható folyamatokat. Erről szól a Chikansplanet történetének első vendégbejegyzése, az ALTEO-nál dolgozó Szécsi Balázs kollégám írása, aminek örömmel adok helyet a blogon.

A Húsvét-szigetről a legtöbben már hallottak – ha másról nem, az ottani kőszobrokról (Moai), amelyek tömege 10 és 87 tonna közötti, és a helyi őslakosok készítették, szállították és emelték a helyükre primitív szerszámaikkal. De mit lehet tudni ezekről az őslakosokról és történetükről? Illetve miként kapcsolódnak a mostani témához?

A polinézek ősei Ázsiából indultak, több száz év alatt tudatos terjeszkedés során benépesítették a róluk elnevezett polinéz szigetvilágot, így i.sz. 1200-ig minden lakható földdarabon megtelepedtek a Hawaii, Új-Zéland és a Húsvét-sziget által alkotott háromszögben. Nem volt iránytűjük, sem fémszerszámaik, ráadásul írni sem tudtak, de kiválóan értettek a tengeri tájékozódáshoz és a vitorlás kenuk építéséhez. Terjeszkedésükből a Húsvét-sziget lóg ki leginkább. Ennek oka, hogy a legközelebbi sziget is 2.100 km-re van, így a kereskedelem – amely a többi lakott helyen jellemző és szükséges is volt a kicsiny szigetek sokszor egyoldalú és korlátozott erőforrásai miatt – itt teljesen hiányzott. Az első, és vélhetően egyetlen gyarmatosító hullám i.sz. 900 körül érkezhetett meg. Az elszigeteltség miatt egy teljesen zárt társadalom jött létre, ahol 11-12 klán között került felosztásra a földterület.

A gyarmatosítók megtelepedtek, és szép lassan elkezdték benépesíteni a szigetet, virágkorában a lakosok számát 20.000-re becsülik. Azonban a népesség gyarapodásával együtt a rendelkezésre álló erőforrások nem nőttek, sőt, az erdőállomány folyamatosan csökkent a növekvő igények miatt, míg végül elértek addig a pontig, hogy kivágták az utolsó fásszárú növényt is. Ezt követően 2 méternél magasabb bokor vagy növény nem maradt a szigeten. Fa nélkül nem tudtak kenut készíteni a halászathoz, nem volt tűzifájuk, és egy ekkora szigeten, ahol a kereskedelem nem volt lehetséges, egy ilyen fontos nyersanyag kiesése a társadalom összeomlását okozta. Az erdők kipusztulása nem egyik napról a másikra történt, hanem az évek folyamán folyamatosan csökkent az állomány. Ezt követően hamar érezhetővé váltak a negatív hatások, és az összeomlás igencsak fájdalmas volt, a népesség kb. 70%-kal csökkent az éhezés és a háborúk miatt a 17. században és a 18. század elején.

A történelmi példa tehát ez lett volna, de akit részletesebben érdekel a húsvét-szigeti emberek története, azoknak ajánlom Jared Diamond: Összeomlás című könyvét, ami itt érhető el.
Ez egy elég szomorú történet, de nem nehéz észrevenni, hogy az emberiség egy nagyon hasonló utat jár be globálisan, mint amit az ősi polinézek a zárt szigetükön már megtettek. És persze teljes párhuzamot nem szabad vonni, ugyanakkor az is látható, hogy vannak hasonlóságok a sziget története, és Föld klímaváltozása közt.

• - Mindkettő esetén egy zárt rendszerről beszélhetünk, ahol külső segítség nem várható és a folyamatok irreverzibilisek a mai tudásunk és időtávunk alapján
  
  
• - Az ottani klánok nagyjából megfeleltethetőek egy-egy országnak. Ezen csoportok kereskedtek egymással, és mikor az erőforrások szűkössé váltak, akkor háborúzni kezdtek értük. A jelenlegi állapot is hasonló, sajnos a nyersanyagokért most is rendszeresen zajlanak háborúk.
  
  
• - Hosszú távú érdekek feláldozása történt a rövid távú előnyökért cserébe. A jelenlegi társadalmi és klímahelyzetből sajnos úgy látszik ebben nem sok változás történt az évszázadok során.
  
  

Mindennek ellenére van pár eltérés is, ami bizakodásra adhat okot azzal kapcsolatban, hogy nem fog globálisan megismétlődni a Húsvét-szigetek példája. Az egyik ilyen, hogy a magasabb technológiai fejlettségnek köszönhetően most több opciónk van a problémákra megoldást találni – a globális társadalom nyitottabb az innovációra, mint egy kisebb törzsi csoport. Továbbá a szigetekkel ellentétben több és divezifikáltabb erőforrása van a bolygónak, amely lehetőséget teremt helyettesítő megoldások kidolgozására. És nem elhanyagolható az sem, hogy többek közt az ilyen történelmi tapasztalatok segítségünkre lehetnek a múlt hibáinak elkerülésében.

Igaz ez akkor is, ha a globális felmelegedés megállításához nem 11-12 nép/klán kooperációja kellene, hanem nagyságrendileg 200 ország együttműködésére lenne szükség. Ekkora létszám esetén túlságosan csábító lehet potyautasnak lenni, lásd pl. az Egyesült Államok kilépését a Párizsi Egyezményből. És fontos azt is kiemelni, hogy a klímaváltozás hatása az egyes földrészek/országok tekintetében nem egyforma és nem azonnali, az intézkedések időtávja sokszor átnyúlik a generációkon, míg a húsvét-szigeteki erdőírtásnál szinte azonnali, és így jobban érezhető volt a negatív hatás.

Egy biztos: a Föld lakosságának cselekednie kell, és mindenkinek tennie kell azért, hogy a klímaváltozás ne legyen végzetes. Az életmódváltásnak azonban rendkívül drasztikusnak kell lennie ahhoz, hogy érezhető eredményt lehessen elérni. Az alábbi ábra szemlélteti, hogy milyen szinten kellene visszafogni a CO₂ kibocsátást ahhoz, hogy a kívánt maximum 2^oC-os globális hőemelkedés tartható legyen, összehasonlítva a jelenlegi kibocsátási és népesedési tendenciák kivetítésével. A CO₂ kibocsátásnak tehát a 2020-as évek elején kellene tetőznie, amely után radikális csökkenésnek kellene bekövetkeznie.

^{forrás: Tyndall Centre for climate change research}

A pozitív forgatókönyv elérésének módja tehát kettős: egyrészt minél többet kell beszélni a klímaváltozásról annak érdekében, hogy mindenki tisztában legyen vele, és komolyan vegye. Másrészt nem elég csak beszélni róla, cselekednie kell mind az öt szinten (egyének, vállalatok, államok/nemzetek, szövetségi/uniós, globális)különbözőképpen minden egyes nap. És tennie valamit azért, hogy környezettudatosabban, fenntarthatóbban éljen. És persze fontos az optimizmus is: higgyünk abban, hogy megmenthető a bolygónk.  

Szécsi Balázs – ALTEO Nyrt.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!