Amikor a fenntarthatósági célokról beszélünk, indokolatlanul ritkán emlegetjük a városokat. Pedig (jó esetben) megvan a szabadságuk arra, hogy bizonyos szintig rendelkezzenek a saját működésükről, és arról, hogy ez fenntartható módon történik-e.

Egy város többek között azzal tesz a fenntartható működéséért, ha a fosszilis tüzelőanyagok helyett egyre inkább a tisztább energiaforrásokat preferálja mindennapi működése során. Lakosként persze kellemetlenség lehet azt megélni, ha dugódíjat rendelnek el egyik évről a másikra, korlátozzák az autózást a belvárosokban vagy fűtéskorszerűsítést írnak elő a lakosság körében. De ha mindezt rendszerben látjuk, és el tudunk vonatkoztatni saját jelenünktől, talán kevésbé idegenkedünk tőle.

A szuverén városi rendelkezés hatalma

Pár hete megrázta az egész világot Donald Trump döntése arról, hogy az USA kilép a párizsi klímaegyezségből. És meghökkentő volt a következő mondat is az amerikai elnöktől: „Engem azért választottak meg, hogy Pittsburgh lakóit képviseljem, nem pedig Párizs lakóit.” Egy erre érkezett, igen fontos reakciót azonban nem érdemes figyelmen kívül hagyni – ez pedig Bill Peduto pittsburghi polgármestertől származik.

As the Mayor of Pittsburgh, I can assure you that we will follow the guidelines of the Paris Agreement for our people, our economy & future. https://t.co/3znXGTcd8C

— bill peduto (@billpeduto) 2017. június 1. 

Pittsburgh polgármestere tehát megüzente az elnöknek, hogy függetlenül attól, hogy szövetségi szinten mi a döntés, városa továbbra is követni fogja a párizsi egyezmény által kijelölt célokat, „a város lakói miatt, a gazdaság miatt és a jövő érdekében”. Ebben az a nagyon érdekes, hogy a városoknak (legalábbis az Egyesült Államokban) hatalmukban áll a saját energiapolitikájukat megtervezni és érvényesíteni.

Azt kell látni továbbá, hogy a városok azért is nagyon érdekeltek a fenntarthatósági célok elérésében, tehát abban, hogy minél hamarabb csökkentsék a károsanyag-kibocsátást, illetve hogy fenntartható módon lássák el a lakosságot olcsó és tiszta energiával, mert az emberek mindennapjaira nagy hatással vannak a klímaváltozás negatív következményei, úgy mint az árvizek, viharok vagy hőhullámok. És ahogyan azt a pittsburghi polgármester is világosan kifejezte: alapesetben a városvezetésnek el kell számolnia a lakosság felé a döntései után. Szerintem ezzel a szemüveggel is érdemes figyelemmel kísérni a terveket, stratégiákat, rendelkezéseket, amelyeket a városokkal kapcsolatban lehet olvasni a hírekben. Mert ahhoz, hogy egy település élhető legyen, fenntartható módon kell működnie.

Nem csak az autók a hibásak

A fenntartható várostervezési tervek az esetek többségében a levegő minőségének javítására koncentrálnak. Ennek következtében a nem elektromos autók a szállópor- és károsanyag-kibocsátás miatt fokozott figyelemben részesülnek, és ott, ahol nem feltétlenül indokolt az autós közlekedés, rendeletileg korlátozzák a használatot. A napokban például több nagyváros is bejelentette: azt tervezi, hogy kitiltja a dízelautókat a belvárosából.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez egy lehetséges, de korántsem az egyetlen irány – ahogyan azt az elmúlt, szélsőségesen hideg télen is újra megtanulhattuk, amikor irgalmatlanul megemelkedik a szállópor a levegőben, azaz erős a szmog, nem kizárólag az autókat kell okolni, mert nem a közlekedés a fő okozója a szmognak, hanem legnagyobb részben a korszerűtlen lakossági fűtés. Ettől függetlenül érthető, hogy miért pont az autó lett a városanyák és városatyák rendelkezéseinek célkeresztjébe állítva: relatíve könnyebb a közlekedési szokásokra hatni, mint az igen költséges energetikai rendszereket lakosság-szinten lecseréltetni.

Oslo – a jövő sikertörténete?

Oslo jó példája a fenntartható várostervezésnek. A norvég főváros azt a célt tűzte ugyanis ki, hogy 2030-ra az 1990-es szint 95 százalékára csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az önkormányzat azzal érvel, hogy a városukban lévő széndioxid-kibocsátás 61 százalékárért a közlekedés felelős, ezen belül pedig 39 százalék az aránya a személyautóknak. A hagyományos autók belvárosból való kitiltásának kivitelezését három fázisban hajtanák végre. Először az összes felszíni parkolóhelyet megszűntetnék a belső kerületekben, majd több utat is lezárnának a forgalom elől, és több mint 60 kilométernyi kerékpárutat építenének, végül pedig felülvizsgálnák az eredményeket, és akár kiterjesztenék a stratégia megvalósítását. Érdemes tehát figyelni, meddig jutnak mindezzel. Reméljük, egy valóságos sikertörténet kerekedik majd ki a tervekből.

 Oslo belvárosának egyik részlete

A norvég példa akár modellé is válhat, amit a jövőben többen is követhetnének. Képzeljük el például azt a Budapestet, ahol mindenki villamossal, metróval, biciklivel, illetve gyalog közlekedne, és együtt örülhetnénk a tiszta városi levegőnek. És annak, hogy majd az unokáink is jól fogják itt érezni magukat. Ehhez persze mindent megalapozó infrastrukturális és (tömeg)közlekedési fejlesztések is kellenek.

Én továbbra is pozitívan tekintek a jövőbe. A világkörüli utazások is egyetlen lépéssel indulnak – ezen az úton is meg lehet, meg kell tenni az első lépést.

További érdekes olvasnivaló a témában:

További hét nagyváros terveinek leírása, amik autó-mentessé kezdenek válni:

https://www.fastcompany.com/3040634/7-cities-that-are-starting-to-go-car-free

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!