Szmogriadó - január végén napokra korlátozták ennek okán egyes, alacsonyabb környezetvédelmi kategóriába tartozó gépjárművek közlekedését Budapesten, okozva ezzel bosszúságot több ezer ember számára. Ugyanakkor nem feltétlenül a gépjárműforgalom volt a legfőbb okozója a levegőminőség jelentős romlásának az említett időszakban – a gépjárművek korom és porkibocsátása ugyanis mindössze csepp a tengerben, amennyiben a levegőszennyezés kérdéskörét vizsgáljuk. A magas korom- és szállópor-koncentráció oka – emiatt rendelték el a fővárosban a szmogriadót – elsősorban a fűtési rendszerek, és azon belül is leginkább az egyéni fűtési megoldások elavultságában rejlik.
Habár lassan talán vége az igazán kemény hidegekkel járó időszaknak és a szekrénybe kerül a kesztyű és a sapka, mégsem szabad minden szó nélkül elmenni az idei tél tanulságai mellett. A szmogriadó és a gépjárművekre elrendelt forgalomkorlátozás több dologra is ráirányította a figyelmet. Ezek közül kettőt érdemes kiemelni: egyrészt, hogy a magyar utakon mennyi alacsony környezetvédelmi osztályba tartozó gépjármű közlekedik (a forgalomkorlátozás ideje alatt szinte kiürültek a budapesti utak, ami annak is köszönhető, hogy sok olyan fenntartható módon gondolkodó tulajdonos is letette az autót, akinek egyébként nem lett volna kötelező – és ez örvendetes fejlemény!); másrészt, hogy mennyire elavult a hazai fűtési rendszerek többsége (hiába ürültek ki az utcák, a szmoghelyzet nem változott számottevően ettől).
Az ügy fontosságát bizonyítja, hogy Magyarországon évente tízezernél is több ember hal meg idejekorán a kis átmérőjű szálló por okozta légúti megbetegedések miatt. Plusz a rossz levegőminőséghez kapcsolódó közgazdasági témájú kutatások kimutatták, hogy a közel sem megfelelő levegőminőség és emissziós hatások – beleszámolva az egészségügyi kiadásokat, a háztartások költségvetését és a munkáltatókat terhelő kiadásokat (pl. táppénz, termeléskiesés) – évente több mint 1000 milliárd forintos költséggel járnak.
Rossz hír, hogy alapvetően sajnos egyik területen sem lehet egyik napról a másikra csodát tenni. Az átlagos magyar háztartások vagyoni és jövedelmi helyzete még mindig inkább a külföldről behozott, ma már környezetvédelmi szempontból elavult autók tömeges beszerzését teszi csak lehetővé – gondoljunk bele, hogy az utakon mennyi 10-12-15 éves autó közlekedik újabb sorozatú rendszámmal. És nagyjából ugyanez a helyzet a lakásenergetikai fejlesztések területén is, habár ezen a téren valószínűleg nagyobb tömegeket képes megmozgatni a kormány támogatási rendszere, mint a közel tízmilliós vételárú elektromos autók vásárlásához és üzemeltetéséhez nyújtott támogatás.
Igazából a lakásenergetika támogatása sok egyéb ok mellett az emisszió tekintetében is üdvözlendőbb. Elég csak figyelembe venni, hogy a szállópor-szennyezés több mint kétharmada a fűtés mellékterméke, míg a közlekedés és az ipar mindössze szektoronként alig tíz-tíz százalékkal járul hozzá a teljes mennyiséghez.
Hogy miért ilyen magas a lakóépületek emissziós, levegőszennyező hatása annak több oka is van – egyrészt az épületek jelentős része energiapazarló, tehát jóval több energia (és ebből fakadóan intenzívebb „tüzelés”) kell az ingatlanok felfűtéséhez. Másrészt a technika, amit erre használunk, szintén nem nevezhető a legmodernebbnek. Elég csak arra gondolni, hogy főleg vidéken mekkora a vegyes tüzelésű kazánok, kandallók, cserépkályhák vagy egyéb szilárd tüzelőanyagot igénylő fűtőeszközök aránya. Az elmúlt 8-10 évben ezek reneszánszukat élték, és hiába a rezsicsökkentés, sokan váltották ki ezekkel az eszközökkel a gázfűtéses rendszerüket pusztán a gazdasági racionalitás okán. Ezekben ugyanis a fa mellett a szén és a háztartási hulladék jelentős része is elégethető. Azután pedig csodálkozunk, hogy egész települések burkolóznak halálos szmogfelhőbe az őszi hidegek beköszöntével.
Öröm az ürümben, hogy az állam is egyre inkább felismeri a fenti problémát: éppen néhány nappal ezelőtt jelet meg a hír, miszerint az Otthon Melege program keretében újabb 3,5 milliárd forintnyi keretösszegű pályázati rendszer indul vissza nem térítendő támogatásokkal a lakóépületek és családi házak energetikai rendszereinek korszerűsítéséhez. A források ezúttal már nem csak kazánok beszerzésére, de a kapcsolódó rendszerek és eszközök modernizációjára is fordítható lesz, ami már egy komplexebb fejlesztést tesz lehetővé.
Arról lehetne vitatkozni, hogy ez az összeg sok-e, vagy kevés. Nyilván többet is fordíthatnánk erre a célra, hiszen így a fejlődés nem lehet kiugró, és még sokáig maradnak a szmogfelhőbe burkolózó települések és a budapesti forgalomkorlátozás.
Addig is a hideg beköszöntével marad a sapka, sál, gázálarc kombináció.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
