A fejlettebb gazdaságú nemzetek és globális nagyhatalmak energiapolitikája sokat változott az elmúlt évtizedek során. Vegyük csak példának Németország esetét, ahol a megújuló energiaforrások felhasználása egyre nagyobb szerepet kapott a nemzet energiastratégiájában. A fejlődő országoknak azonban nehezebb energetikai szektorukban a fenntartható fejlődést szorgalmazniuk, ugyanis sok esetben a hálózatok sincsenek kiépítve, de ha az elosztó infrastruktúra rendelkezésre áll is, az ellátásbiztonság számos esetben jelentős kívánni valókat hagy maga után. A helyzet azonban megváltozhat, ugyanis a nagyhatalmak és a fejlődő országok támogatásával a legszegényebb nemzetek energetikai szektora is elindulhat a karbonsemlegesség irányába.
Banglades, Haiti, Kenya, vagy Etiópia – olyan nemzeteket, amelyeket ritkán említenek a fenntarthatósággal és megújuló energiatermeléssel egy szövegkörnyezetben. Ezek a szegény országok, fejletlenebb nemzetek sok területen – köztük az energetikai szektorban is – nehezebben oldják meg a fenntartható fejlődés követelményeinek való megfelelést. A globális felmelegedés problematikája viszont ezeket sem kíméli.
Ezen próbálnak segíteni a fejlettebb nemzetek azzal, hogy tőkét és technológiát biztosítanak a rászoruló országoknak, így ők is kacsintgathatnak a fenntartható energiatermelés felé, sőt akár évtizedeken belül közel karbonsemlegesek is lehetnek.
A Climate Vulnerable Forum tagjai a Marokkóban tartott klímakonferencián jelentették be a Marrakech Vision nevű programot, amely során közel 50 ország áll át 100 százalékban megújuló energia-felhasználásra 2030 és 2050 között. Az egyezmény hosszú távú céljai között szerepel a globális felmelegedés iparosodás előtti értékhez képesti 2 Celsius-fok alatt tartása. A nemzetek törekedni fognak arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokot (ami elég lehet ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrofális következményekkel járó 4-5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést).
Nem újdonság azonban az, hogy nagyhatalmak segítik a fejletlenebb nemzetek fenntarthatósági törekvéseit. Franciaország idén nyáron jelentette be, hogy 33 millió eurós támogatást nyújt Kenyának, hogy az egyenlítő menti ország napelemes rendszerekkel növelhesse ellátásbiztonságát. A Kenya északi részén épülő 9,6 megawattos napelemfarm segítségével tovább nőhet azok száma az országban, akik elektromos áramhoz juthatnak, valamint fejlődhet az oktatás színvonala is azáltal, hogy az iskolákban lesz az elektronikus eszközökhöz (vagy a világításhoz!) elegendő áram.
Az afrikai nemzetek esetében kifejezetten kifizetődő lehet a fotovoltaikus rendszerek alkalmazása, ugyanis ebben a régióban akár 2000-2500 kilowattórányi áram is kinyerhető négyzetméterenként a panelekből éves szinten (Európában ez az érték 1000-1500-ra becsülhető).
Nagyban nőhet az ellátásbiztonság Afrikában a fejlettebb nemzetek támogatásával
Kérdéses viszont a kezdeményezésben az Egyesült Államok szerepvállalása. A Climate Vulnerable Forum tagjai jelezték is aggodalmukat, ugyanis megválasztása előtt Donald Trump amerikai elnök azt hangoztatta, hogy megvonja a támogatásokat a globális felmelegedés ellen küzdő szervezetektől, mondván, nem hisz annak fenyegető létezésében. Ez viszont azt jelentené, hogy jelentősen csökkenne a hasonló kezdeményezések beteljesítésére fordítható források összege. Ami, valljuk be, egyetlen bolygólakónak sem válik hasznára.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
