Néhány hete már írtam arról, hogy a World Business Council for Sustainable Development (WBCSD) milyen területekre helyezi a hangsúlyt az Action 2020 kezdeményezése során. A szervezet céljaihoz természetesen a magyar leány, a Business Council for Sustainable Development in Hungary (BCSDH) is csatlakozott, megalkotva a saját nemzeti Action 2020 programját. Ebben a szervezet összesen öt kiemelt területre fókuszál: az élelmezésre, a fenntartható életmódra, a vízre, a klímaváltozásra és a foglalkoztatásra. A programon számos hazai nagyvállalat mintegy száz civil kutatóval és szakértővel dolgozik együtt. A célokat még tavaly azonosították, de az akciótervek kidolgozása az idei év nagy feladata lesz.
De lássuk a részleteket!
Élelmezés
A mezőgazdaság kapcsán számtalanszor elhangzott és elhangzik napjainkban is, hogy a Kárpát-medence egyik legnagyobb értéke a mezőgazdaság és az élelmiszeripari potenciál. Talán éppen emiatt is megdöbbentő, hogy a magyarok mennyire nem fenntartható módon kezelik az élelmezés kérdését, kezdve egészen a termeléstől, egészen a családi étkezőasztalokig. Habár az élelmiszerlánc minden elemére képtelenek a vállalatok figyelmet fordítani, jelentős lépéseket képesek generálni és végrehajtani egy fenntarthatóbb értéklánc működtetésének irányába. Ezt felismerve vette bele a BCSDH saját 2020-as akcióprogramjába az élelmiszer kérdéskörét.
A magyar nemzeti program négy alapvető problémahalmazt, kihívást azonosított. A felmérésbe bevont szakértők egyöntetű megállapítása szerint a magyar mezőgazdaság sérülékeny, erőteljesen kitett az időjárási és környezeti hatásoknak, de jelentős kihívást jelentenek foglalkoztatottsági jellemzők is (a mezőgazdasági munka presztízse alacsony, a foglalkoztatottak jelentős része 55 éven felüli). Hasonló problémákat okoz az élelmiszer-előállításhoz kapcsolódó globalizációs hatások összessége is: a tápanyagtartalom csökken vagy egyensúlya felborul, illetve a felesleges szállítás is ártalmas folyamatnak ítélhető a fenntartható értéklánc kialakításának tekintetében. Persze nem csak a termelés és a szállítás kapcsán kell újragondolni a mai trendeket, de például a fogyasztói oldalon is, hiszen jelenleg is hatalmas probléma az élelmiszerhez köthető hulladékképződés (fejenként 40kg/év) vagy éppen az élelemhez való korlátozott hozzáférhetőség (mintegy 20 ezer gyerek éhezik naponta, és közel 100 ezer kiskorú alultáplált).
A fenti célrendszerek mentén a 2020-ra elérni kívánt célok között szerepel többek között a fenntartható értéklánc felé történő elmozdulás, amely elsősorban a fenntartható gazdálkodásból, helyben termelt élelmiszerek terjedését jelenti. Emellett a program fontos célja a gyermekéhezés visszaszorítása, a méltányos foglalkoztatás előmozdítása a szektorban és a hulladékképződés jelentős csökkentése is.
Foglalkoztatás
Nem igényel nagy magyarázatot, hogy miért a munkanélküliséget, az oktatás és képzés hiányosságait, illetve a munkahelyi diszkriminációt jelölték meg a szakértők ezen problémahalmaz legnagyobb kihívásainak. Elég csak a számokra vetni néhány pillantást: a foglalkoztatási ráta alig 60 százalék feletti, miközben a fekete és szürke foglalkoztatottság megfelel a GDP 22 százalékának; a 16 éven felüli lakosság több mint fele digitális írástudatlan és valamilyen idegen nyelvet is csak lakosság 35 százaléka beszél; és végül a diszkrimináció tekintetében érdemes kiemelni, hogy a férfi és női kereseti különbség 17 százalék fölött van.
Meglehetősen messze áll tehát a magyar munkaerőpiac a méltányos foglalkoztatástól, és úgy általában meglehetősen nagyok az elmaradások a nyugati – a fenntarthatóság társadalmi célrendszerének tekintetében sokkal kívánatosabb – foglalkoztatási trendektől.
A fenti jellemzők mentén a program célja javaslatokat kidolgozni és lépéseket tenni egy megfelelő szakképzettséget nyújtó és elsősorban a munkapiaci igényeknek megfelelő képzési rendszer kiépülése felé, akár úgy is, hogy a vállalatok lehetőség szerint belépnek a képzésbe. Emellett megoldási javaslat készül a méltányos munkabér és munkakörülmények biztosíthatóságára vonatkozóan. Feltétlenül szükségesnek látják a programot menedzselő vállalatok és civil szakértők, hogy csökkenjen az állástalanok aránya a munkapiacon hátrányos helyzetűnek ítélt csoportok - különösen a fiatalok és a kisebbségek – körében. A fenntartható foglalkoztatottsági rendszer fontos eleme az élethosszig tartó tanulás lehetőségének biztosítása, illetve ezzel párhuzamosan olyan flexibilis szemlélet kialakítása a jövő munkavállalóiban, amely lehetővé teszi számukra, hogy akár munkakörök is rugalmasan és bátran tudjanak és merjenek váltani boldogulásuk érdekében.
Víz
Ennek kapcsán a BCSDH programjának résztvevői három jelentős területet azonosítottak a beavatkozások számára. Ezek közül az első a környezeti hatások egyre kedvezőtlenebb alakulása. Az előrejelzések szerint 2050-re egyes alföldi területeken a klímaváltozás hatására akár az ivóvízkészlet is veszélybe kerülhet. Másodikként a szennyezések jelentette veszélyek területén látják szükségesnek az előrelépést, hiszen ma a felszíni állóvizeink alig 65 százaléka megfelelő minőségű, és évi 154 millió köbméternyi ipari szennyvíz keletkezik. A harmadik beavatkozási terület pedig a vízhasznosítás javítása kell legyen, ennek oka, hogy ma egy átlagos magyar vízlábnyoma közel 2400 köbméter évente, amelynek egyébként jelentős része az élelmiszer-előállításhoz kapcsolódik.
A fentieknek megfelelően a program során elsősorban vízhasznosság javítására, a felszín alatti és feletti vizek védelmére és a vízelosztás metodikájára kell jobbító intézkedéseket találnia a munkacsoportnak.
Fenntartható életmód
Talán a legnagyobb kihívást jelentő mutatók ezek, amelyeken a vállalatok beavatkozási lehetőségei a legkorlátosabbak. Ez leginkább talán a három beavatkozási területből látszik a legjobban. Ezek közül az első, hogy valamilyen megoldást kell kínálni a nem fenntartható fogyasztás hajtóerőinek a megváltoztatására: ez kiterjed úgy a reklámok, a termékek és a fogyasztói társadalomban jelen lévő birtoklási vágy ésszerűsítésére, mint a fogyasztói bizalmi index erősítésére, amely a legutóbb vizsgált hatvan ország közül a leggyengébb hazánkban. A második nagy csoport az életmódhoz kapcsolódik, hazánkban az emberek alig 15 százaléka végez rendszeresen testmozgást. Így bizony nem lesz sokáig „fenntartható” az élet(módunk). A harmadik nagy csoport pedig a környezetterhelő életmód, ami alatt az életvitel környezetünkre gyakorolt hatásait, többek között például a magas széndioxid-lábnyomunkat kell érteni.
A megoldási lehetőségek között a fenntartható termékek és szolgáltatások népszerűsítése (és tegyük hozzá, biztosítása!), a fogyasztási/fogyasztói környezeti lábnyom mérséklése, a fenntartható termékek népszerűsítése és elérhetővé tétele, valamint a megelőző szemlélet népszerűsítésével az egészséges életmód propagálása áll.
Klímaváltozás
Ennek kapcsán 2014 során két fő beavatkozási területet azonosítottak a szakértők – egyrészt csökkenteni kell a fosszilis alapú energiatermelés mértékét (az energiafelhasználásunk 80 százaléka a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódik, villamosenergia-termelésünk 46 százaléka fosszilis alapon történik, és mindössze 8 százalék áramot generálnak a megújuló alapú technológiák), illetve mérsékelni és hatékonyabbá kell tenni az energiafelhasználást.
És akkor mit is tegyünk?
A fenti paraméterek elől szerencsére nem lehet elhajolni, a klímaváltozás ugyanis hatással van az összes fentebb már említett terület működésére is. Elég csak a mindenkit terhelő járulékos költségekre, az élelmiszer-ellátás esetleges nehézségeire vagy az ipari termelés kiszolgáltatottságára gondolni. Habár ez az egyik legnagyobb kihívást, ugyanakkor a legnagyobb siker lehetőségét rejtő nagy beavatkozási terület.
A megoldási lehetőségek első köre nem is a szoros értelmében vett megoldást, inkább alkalmazkodást jelent – olyan monitoring és adaptációt segítő rendszerek felállítására van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a klímaváltozás ne sokkszerűen érje a társadalmat, hanem egy átmenettel elviselhetővé és élhetővé tegye a megváltozott viszonyokat és környezetet. A második két vizsgált beavatkozási terület más sokkal inkább szolgálja a megelőzést: egyrészt át kell térni egy kevésbé karbonintenzív gazdasági modellre az iparban, másrészt csökkenteni kell az egyéni karbonlábnyomot is az életmód alakításával, tudatosabbá és fenntarthatóbbá tételével.
A világot megváltani nem lehet, ebbe az illúzióba nem ringatjuk magunkat. A BCSDH célja ugyanakkor, hogy a kijelölt öt területen Magyarországon releváns, a fenntartható fejlődést előmozdító ambiciózus célokat tűzzön ki tagvállalatai és partnerszervezetei számára tudományos szakértők bevonásával. Mert, ahogyan azt a korábban már hivatkozott bejegyzésben is írtam, valakinek a folyamat élére kell állnia, és ez a valaki nyugodtan lehetnek a vállalat, jelen esetben a magyar cégek, hiszen nekik is elemi érdekük, hogy fenntarthatóvá tegyék ezeket a területeket ellátási láncokat.
És ha a világot megváltani nem is lehet, remélhetőleg elindulnak olyan folyamatok, amelyek közelebb visznek a kitűzött célok eléréséhez.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!